H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

Bevezetés

szeti

2

6 alkotások mellett) a gyülekezeti ének jelentette a költészetet. Az énekléssel kapcsolatos vélemények az irodalmi gondolkodás tönénetébe is beletartoznak.

27 Az alábbi fonások az énekekhez és énekléshez fűződő adatokon kívül egyéb olyan (egyház-, irodalom- és kiadástörténeti) területeket is érintenek, amelyek adalékul szolgálhatnak a kor művelődéstörténetéhez. Az I—II. fejezetben található adattár és elemzés középpontjában a lelkészek, énekeskönyvszerkesztők, ének28 szerzők, kántorok és a gyülekezet tagjai számára előírt követelmények állnak." A könyv 111. fejezete a legnagyobb forráscsoportnak, a 16-17. századi gyülekezeti énekeskönyveknek a történetét mutatja be. A szakirodalomban különböző szempontokból hivatkoztak már az itt felsorolt források egy részére, sőt elemezték azokat. Mindazonáltal nem született még olyan összefoglalás, amely kiküszöbölte volna a hivatkozások esetlegességét, és rendszerezte volna a különböző típusú adatokat. Ez a munka a teljesség igényével igyekszik összegyűjteni, kiegészíteni és csoportosítani az idevágó eddig feltárt vagy feltáratlan 16-17. századi nyomtatott forrásokban és kéziratokban olvasható nézeteket. A vizsgálatba bevont művek száma sajnos e törekvés ellenére sem lehet teljes, és a felsoroltakban is lehetnek még további utalások. A források sokszor csak egy-egy adatot tartalmaznak, esetleg mindössze egy korábbi véleményt ismételnek meg, mégis tanulságosak lehetnek számunkra. Ilyen például az a 17. században újra gyakran feltűnő megjegyzés, hogy az istentiszteleten magyarul kell énekelni - az ellenreformáció hitvitái ismételten aktuálissá tették a reformáció e nagy vívmányának emlegetését. A nagyszámú forrásszövegek alábbi osztályozása egyrészt egyszerű szempontok alá rendezi az adatokat, másrészt éppen az árnyaltabb elemzés kiindulópontját teremti meg. Az induktív bázist, a tudományos érvelés alapjául szolgáló anyagot bővíti. Az egy szempont alá való besorolásnak lehet példája az a közismert tétel, hogy a reformátusok és az unitáriusok elutasították az istentiszteleten az orgonát és a hangszeres zenét. Ehhez a megállapításhoz sok forrás hozzárendelhető. Következő lépésként az egyes források teológiai és gyakorlati érvrendszerét kell feltárni és elemezni, valamint a külföldi anyaggal összevetni. Közben figyelembe 2

6 A közköltészet (populáris regiszter) fogalmához és a régi magyar irodalomban tapasztalható jelentőségéhez 1. legújabban: ZEMPLÉNYI Ferenc. 1998. 48-67. :

7TARNA1 Andor meghatározása szerint (1984, 7): „Irodalmi gondolkodáson a legtágabb értelemben ama követelményrendszer megnyilvánulását értem, ami a későbbi korokban szerzőnek nevezett egyéneket valamely szó- vagy írásbeli közlendő megformálásában befolyásolta, s amit a még elérhető közelségben lévő vagy már csak elképzelt közönség elvárt". 2

8 További elemzésre vár annak kimutatása, hogy ezek az elvárások és elvek mennyire valósultak meg a gyakorlatban. 12