Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

IV. Temetési énekek

556 érdemes (jótékony) ember felett volt másnak szolgálni, Áldott annak élete, Szép lesz emlékezete, Könnyez, ki sírhalmát látja, Szívből áldja, megsiratja. 2. Nyomdokát híven követik, Kiknek fénylett példája, Nevét a jók emlegetik, S mennyben dicső nap várja. Mint csöndes esti sugár, Köztünk emléke úgy jár, S halál éje nem nyélé el, Ott fent ragyog örök fénnyel. 3. Tettei visszatérülnek A földiek hasznára, Hasznos vetési zöldülnek Maradéki javára. A világ nagy Bírája Áldást mond munkájára, Sok szép tettét megdicséri, S jutalmát azokhoz méri. 4. Mikor meghal, így zokognak : Meghalt ismét egy hívünk ! Áldd, meg, Uram, fohászkodnak, Azt, kiért most fáj szívünk. Adj neki üdvösséget, Nekünk is ily szép véget, S mindazoknak boldogságot, Kik követik a jóságot. Bcs. 284. Perlaky Dávid. Eredeti dallam. (244) Q Nemes harcot harcoltam Földi életemben, OJL7. A hitet megtartottam, Bízva Istenemben. Pályámat megfutottam Kegyesen és híven, S lelkem örvend nyugodtan Jézusom kezében. 2. Mily mennyei boldogság 1 Istenem kezébül Megnyerni az igazság Koronáját végül. Az ég Urát ezentúl Látom szemtől-szembe, Lelkem ott a síron túl Feljutott a mennybe. 3. A világ gyönyöreit Megvetém készséggel,S bírom menny örömeit, Mikkel mi sem ér fel. Én megváltó Krisztusom Szerzé mindezt nékem, Általa lett, jól tudom, Ilyen áldott végem. 4. Kedvesim zokogása, Hogy tőlük elválok, Szűnjék s Isten áldása Szálljon már reájok, Mindenkit vár a halál, De hisz majd ismét él, Á nap, is ha ma leszáll, Reggel újra felkél. Mg. 89. F. Kemény P.