Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

IV. Temetési énekek

ÁLLAMFŐ, ÁRVA FELETT 557 Államfő felett. Dallama: Győzhetetlen én kőszálam. (141) ΟΟΛ Fényes napunk ím elborult, Ékességünk a Ö*JU. porba hullt, Ki első volt népe között, Fejedelmünk (Bölcs vezérünk) elköltözött. 2. Gyászban áll ma Magyarország, Sírva esdünk, Uram, hozzád, Bús szemeink könnyben égve Néznek fel a magas égre. 3. Lásd meg, Uram, hazánk gyászát, Halld meg népünk hő fohászát; Te elhívott hü szolgádat Holtában is védjed, áldjad. 4. Fény koronát tégy fejére, Melynek nem halványul fénye. S adjon neki nagy irgalmad A halálon diadalmat. 5. Fejedelmünk (Bölcs vezérünk), Isten veled ! Hálás néped el nem feled. Éretted hull könnyünk árja, Lelkedet a Krisztus várja. Mg. 100 Árva felett. Dallama: Mit bízik e világ. (218) Gondviselő atyánk ! Te minden sorsunkban - Bölcs és jó vagy hozzánk Éltünkben, holtunkban. Gazdagra, szegényre Neked gondod vagyon, Nagyra és kicsinyre Vigyázol te nagyon, 2. Ε kimúlt gyermeknek Itt gondját viselted, A jóltevőt ennek Temagad rendelted. Már itt atyja valál, De nagyobb hasznára Tetted, hogy a halál Vitte fő céljára. 3. Mi is magasztalunk Gondviselésedért, Bölcsnek, jónak vallunk Kegyes jótettedért, Melyet megmutattál Ε kis árván itten, Kit most hozzád hívtál, Bölcs és jó Úr Isten. 4. Arra is gondod lesz, Aki ez árvával Jót tett; mert az jót tesz Az ő Jézusával. Ki mint lehet, táplál Árvát s szegényeket, Ez bizonnyal talál Menynyekben kincseket.