Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

IV. Temetési énekek

váratlan halálnál 551 2. Szörnyű csapás megrendítő réme Felhőt vont egy kis család egére, Szívük fájón ezért kesereg, Szemükből is a könny ezért pereg. 3. Lásd meg, Uram, az ő könnyeiket, Nehéz bána­tukat te enyhítsd meg; Leiküknek légy vigasztalója, Búba merült szívük gyógyítója ! 4. Aki hirtelen koporsóba dőlt ; Akit karjai közé vár a föld : Legyen édes a pihenése S örökre bol­dog felébredése. Mg. 110. K. A. Dallama : Eljött hozzánk az üdvösség. (196) Jól tudom, mennyei Atyám, Eljön egykor a • halál ; De mikor, hol s mikép tör rám, ,S mily készületben talál, Előttem azt elrejtetted, És meglátnom nem engedted, Te tudod csak végórám. 2. Kérlek, jóságos Istenem, Adj nekem bölcs ér­telmet, Tisztán lássam, mint kell élnem, S add szí­vembe félelmed, Hogy amíg el nem jön végem, Le­gyen főgyönyörűségem Szent szavad követése. 3. Ha úgy tetszik, küldd el hozzám Követed bé­kességben, Tiszta elmével fogadjam, S elhúnyjak reménységben. Hitem vetvén kegyelmedbe, Ajánl­jam lelkem kezedbe, S örömmel térjek hozzád. 4. De ha szívet megrendítő, Gyászos halál nemé­vel, S a bűnöst méltán fenyítő Hatalmad erejével Tépnéd el éltem fonalát, Lelkem csak tehozzád ki­ált : Jöjj, tarts meg országodnak. 5. Akkor is légy velem, Uram, Ha váratlan ki­múlnék, Ha intésedre, szent Bírám, Egyszerre el­némulnék. Jézusom, szívem sóhaját, Éltem utolsó imáját Halld meg s fogadj magadhoz, Bcs. 283. Dallama : Az én időm. mint a szép nyár. (225) QOO Halandó, lásd, mily hirtelen, És véletlen Jö­OLL. h?t rád a végóra ! Míg ép vagy, hát vedd sorsodat És holtodat Komolyan fontolóra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom