Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

IV. Temetési énekek

ÖREGEK ÉS ÖZVEGYEK FELETT 539 Öregek és özvegyek felett. Dallama : Elég immár. (242) Hazavágyom Igaz otthonomba, Ahol Atyám • lakik ; Ott lehetek Csendbe', nyugalomba'^ Ott csend uralkodik. Sok vággyal kezdtem vándorlásom, Most már csak egy az óhajtásom : Hazavágyom. 2. Hazavágyo n Fáradtan az élet Küzdelmei között, Nem keresek Már gyönyörűséget És földi örömöt, Türelmesen hordom keresztem, Az Istennek, tudom, így teszem. Hazavágyom. 3. Hazavágyom, Ottan boldogságom Szép napja felragyog ; Ott van nekem Örökös lakásom, Itt csak vándor vagyok. Ősszel a költöző madárka Elszáll messze, enyhébb hazába, Hazavágyom. 4. Hazavágyom. Fut a hajó révbe, Tengerbe a folyam. A kis gyermek Fut anyja ölébe, Én meg hozzád, Uram ; Örömben, búban énekeltem. Egy ének az, mit nem feledtem : Hazavágyom. Dt. 571. Gerok Károly. (1815—1890.> Dallama : Mit bízik e világ? (218) ΑΠΠ Nagy küzdelmek alatt Az élet elhalad S az O""· est homályinál Az ember sírba száll. Testünk ha elfáradt, Sír vet nekünk ágyat, Mikor napunk lemén, Életünk éjjelén. 2. Ki ma nyugodni ment, Holnap a sírban lent Találja nyughelyét Feledve gyötrelmét. Nem kedvez a halál, Akit előtalál, Jó, vagy gonosz legyen, Nyugodni elmegyen. 3. Boldog, aki még él, Jót téve jót remél S imádva Istenét, Húnyja be két szemét. Ki itt bűn s gond között Búbaj ba öltözött, Az a mennyekben fent Jézus ölébe ment. Mg. 81, Elefánt Mihály.,