Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

IV. Temetési énekek

540 KEGYES ÉLETŰ ÖREGEK FELETT Dallama: Kí dolgát csak Istenre hagyja. (210) Rab az ember, míg a testben él, Rabja • másnak és magának, Szabadulást szüntelen remél .Szolgálván Isten Fiának. Sír és tűr egész halálig, Eletének alkonyáig. 2, Majd szerencse lágy ölén mereng S bálványozza a világot, Majd sebére balzsamért eseng S kér derítő boldogságot, Rabja vágynak és reménynek, Bár csalódást nyújt az élet. 3. Ifjúságban vérmes álmai, Öregségben gondok árja, S temetőknél bús sírhalmai Fűznek rabbilincset rája, Csak végső lehelletével Békülhet ki életével. 4. Csak ha teste porba visszatér, Nyugalmat csak akkor talál, Kín, gyötrelem ott lenn véget ér, Jótevője lesz a halál, Boldogok is mind a holtak, Kik halálig hívek voltak, 5, Boldog immár kedves halottunk Küzdelmes földi harc után, Megnyugodott ő s megnyugodtunk Mi is Isten akaratán. Bút, bajt, gyötrelmet itt hagyott, Boldog béke várja amott. Mg. 88. Kegyes életű öregek felett. Dallama : Elég immár. (242) Boldog halál, Dicső jutalma te Az IstenféOUi.. löknek, Te nyitsz ajtót Az örök életre A szentül élőknek. Testtől elválasztod a lelket, A fáradt test immár pihenhet Csendes sírban, 2. Boldog halál, Örömre virradnak Általad a hívek, Az életnek Keresztfája alatt Sóhajtozó szívek. Siralmukat te megszünteted, A bánatban elmerülteket Partra tészed. 3. Int a halál, S mi nyílott kedvesen, A virág lehull itt. Cserébe majd Jutalmunk kincs leszen, Ami el nem múlik. Itt elhagyjuk földi hazánkat, Égi hazát Isten, Atyánk ad Gyermekinek.