Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

IV. Temetési énekek

538 rendkívüli esetekben ves voltál minékünk Nyugvó helyedre áldva kísérünk. 2. Korán jött érted a zord halál, Gyors hervadás lett az osztályrészed. Bánatos lelkünk sírodra száll, Szeretteiddel sirat el téged. Míg gyermekednek adtál életet, A tulajdon életed elveszett. 3. Árván hagyod itt kis családod, Lesz-e, aki viselje gondjukat ? Ha pihensz majd a síri ágyon, Igaz szeretetet nekik ki ad ? Isten, ki vagy az árváknak atyja, Bízó hitünk őket reád hagyja. 4. A jó Isten nyugosztaljon meg, Lenn a sírban édes legyen álmod ! Hű lelkedet jutalmazza meg Az égben, hol üdvöd feltalálod. Ki vértanúvá lettél itt alant, Legyen neked könnyű a síri hant. 5. Menj el immár nyugvó helyedre, A síri ágy poraidat várja, Fáradt tested megpihentetve Az anyaföld kebelére zárja, Míg majd felébredsz az Űr szavára A feltámadás dicső napjára. Mg. 72. K. A. Szüléskor elhalt anya és gyermeke felett. Dallama : A nap immár elenyészett. (113) "JQQ Ki alszik itt oly édesen Ε bús koporsóban, / TO. Könny kiért hull keservesen Égő fájdalomban ? 2. Egy anya s gyermek alszik itt Ε gyászos nyoszolyán, Kiket szívük halálba vitt Egyszerre s oly korán. 3. Mély gyászba ezért öltözött Ε bánatos sereg. Szívszaggató bánat között Könnyünk ezért pereg. 4. A várt örömnap gyászt, hozott, Halált nem életet. Az anya éltet áldozott És nyert enyészetet. 5. De ott, hová most költözik S gyermeke is vele, Hisszük, dicsfénybe öltözik S lesz örök élete. 6. Add is, hogy az, égi Atyánk, Ki éltet áldozott, Hol örök béke vár reánk, Üdvét föllelje ott. Mg. 73. Elefánt Mihály.