Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

IV. Temetési énekek

fiatalok felett 529 Vár az én Jézusom ; Hagyd itt nyugodtan az életet, Jöjj, ott vár az örök szeretet, Hol én élek. Fun. 188. Ρ. J. Dallama: Ki dolgát csak Istenre hagyja. (210) Ε földön minden elmúlandó, Nincs semmi• ben állandóság, Ami nem volna változandó Nincs oly teremtett valóság, Minek ma még örül szívünk, Holnap fut páraként tőlünk. 2. Az ember élte virágában, Midőn minden szépet remél. Mint a mezőnek füve nyárban, Levágatik s többé nem él, El, oh el kell búcsúznia S kedveseit itt hagynia. 3. Mit használ e föld dicsősége ? Mit kincsei, mit vagyonunk ? Hamar eljő mindennek vége S rideg sír zárja be porunk, Amit gyüjténk szorgalommal, Itt kell hagynunk fájdalommal. 4. Míg hát Isten kegyelme éltet, Az örök honba készüljünk, Használjuk jól e földi éltet, Nehogy bűnben elmerüljünk, Krisztus legyen kívánságunk S szent igéje boldogságunk. 5. Távozz tőlem, világ álfénye, Vidd tőlem hiúságodat, Mennyekben van szívem reménye, Elvesztéd hozzám jogodat. Krisztus az én reménységem, Megváltóm és üdvösségem. Bcs. 260. Kleych Vencel. Hajadon felett. Dallama : Elég immár. (242) Lánykánk alszik ! Oh gyászoló szülők, Vigasztalódjatok ; Hallgassátok, Jer, az elköltözőt. így szól halottatok : „Kies helyen lett az én sorsom, Békét, nyugalmat ád koporsóm !" Lánykánk alszik ! 2. Lánykánk alszik. Elete hajóját Nem hányták viharok, Jó szülőt Gondosan megóvták, Ha zúgtak a habok; Szívét bú, gond még nem gyötörte, A zord halál gyorsan letörte. Lánykánk alszik. Evang. Ker. Énekeskönyv. 34