Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

Β. I. Kezdő és befejező énekek

50 DICSÉRETEK 5. Megtartóm vagy, én lelkemet éltetvén, Ki nem örülsz a bűnösnek elvesztén ; De örvendesz inkább a megtérésén És örökké való boldog életén. 6. Azért benned vetem reménységemet, Csak te­tőled várom segítségemet; Mert te tudod minden én szükségemet, Meg is adod, tudom, üdvösségemet. 7. Tarts meg minket, Uram, ez igaz hitben, Ne­velj végig te szent ismeretedben, Hogy lehessünk mindenkor jó kedvedben, S végre veled örvendhes­sünk mennyekben. Dt. 5. Dallama : Eljött hozzánk az üdvösség. (195) Dicséret, tisztesség legyen, Kegyelem Atyja, • néked, Ki számtalan áldásidat Csodáiddal te­tézed. Te adsz szívemnek örömöt S vigaszt a földi gond között, — Dicsérjük Istenünket! 2. Szükségemben ha hívtalak, Ott voltál gyerme­kednél ; Még a halál völgyéből is Te engemet ki­mentél. Oh áldlak érte szüntelen, — Hívek, jertek ti is velem : Dicsérjük Istenünket! 3. Nem „hagyta el népét az Űr Soha még a ve­szélybe', 0 most is üdve, öröme, Vigasza és remé­nye. Atyaként nyújt neki kezet, Ösvénye bárhová vezet, — Dicsérjük Istenünket. 4. Ha nincs erő, segély, vígasz Sehol már a vilá­gon : Az égre föltekinthetek, Azt még nyitva talá­lom. Ha nincs, hová hajtnod fejed, Az Úr mutat nyugvóhelyet, — Dicsérjük Istenünket! 5. Azért végső lehelletig, Atyám, dicsérlek, áldlak, Ti: ég, föld is, jer adjatok Hálát a menny Urának ! Mondjunk neki víg éneket, 0 mindent jól cseleke­dett, — Dicsérjük Istenünket ! Payr Sándor. Schütz Jakab. Eredeti dallam. (25) Hogyne dicsérném az Istent Zengedező ének­• kel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent És jót

Next

/
Oldalképek
Tartalom