Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

III. Az egyházi esztendő többi része

a kegyes élete és halála 497 reája; De aki a közjónak élt, Istenében hitt és re­mélt, A sírba nyugodtan száll, Nem árt annak ' a halál. 2. Ékeskedő erényeit A mély sír el nem zárja, Maradandó jó tetteit Örök dicsőség várja, Az utó­dok emlékében Él, amit tett életében. Ényészet ül porain, De áldás lesz hamvain. 3. Add, Istenem, hogy szüntelen Én is hozzád hajoljak, A világ és a test ellen Nemes harcot har­coljak, Érényekkel ékes legyek, Mennél több jót s hasznost tegyek ; S ha elvégzem éltemet, Áldják jó emlékemet. Bcs. 285. Haan L. Dallama : Jer, temessük el a testet. (247) Mily gyarló az ember, míg él! Por, hamu és hulló levél. Mégis telve tervvel, vággyal . ... És nem gondol a halállal. 2. Az ifjú fényes jövendőt, A férfi még sok esz­tendőt, S az agg, ki rég megérett már, A sok nyár­hoz még egyet vár. 3. Ne mondd azt, hogy mindenkoron A halálról gondolkozol ; Csak, ha Istenhez vitt téged, Halál titkát akkor élted. 4. Míg mennyország felé megyünk, Az Úr akarja, jót tegyünk, Hogy amott bőven arassunk S nyu­godtan számot adhassunk. 5. Csak az, aki Isten szerint A bűnt kerüli s bánja mind, S szívét szeretet hatja át, Ott túl csak az lel szebb hazát. Mg. 13, Gellert K. Dallama: Mint a szép híves patakra. (212) Halhatatlan jobb részemnek Hit a legszebb • fegyvere, Sötét síron, zord halálon Bizton győzhetek vele. Bár leteszem éltemet, Sírnak adom testemet, Lelkemnek vezérfáklyája Ö lesz ama jobb hazába. Evang. Ker. Énekeskönyv. 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom