Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

III. Az egyházi esztendő többi része

498 A VÉGSŐ DOLGOK 2. Ο éltemben hű vezérem, Óvó, védő angyalom. Bizton vezet jó ösvényen, Oszlatgatja bánatom. S érjen bár vész, vagy halál, Lelkem bő vigaszt talál. Minden harcon bátran állok, Benne biztatót találok. 3. Nem múlóhoz, Istenemhez Köti árva szívemet, Híven vezet s biztosítja Sírontúli éltemet. Bár koporsóba essem, S porrá váljék itt testem, Megváltómban, én Uramban Hitem által életem van. 4. Benne bízva s őt követve Menni innen kész vagyok, Maga biztat: sírba zárva Nem veszek, feltámadok. Ε hitért, én Istenem, Örökké áld énekem. Ez köt össze veled minket S visszaadja kedvesinket. Mg. 20. Elefánt M. Feltámadás. Dallama: Mi Urunk, édes Atyánk. (10) 7 9C Ha eljön, az én órám S itt kell hagynom 'OD. életem, Én Jézusom, gondolj rám, Kérlek, maradj énvelem ; Magad kísérj utamon, Add reám kegyelmedet, A végpercben átadom Néked az én lelkemet. 2. Rám vetik majd árnyukat S marcangolnak vétkeim, Nem tudom bár számukat, Mégse öl meg mind e kín : Emlékezni rád fogok, Csak tebenned élhetek, Sebeidre gondolok, Mert azok megvédenek. 3. A te tested tagjaként Lelkem vígan ünnepel: Mert halálom semmikép Nem szakíthat tőled el; Aggódásom nem lehet, Néked élek és halok ; Megváltottál engemet: Örök éltet várhatok. 4. Holtodból feltámadtál, Sírban én se maradok; Szent Atyádhoz szállottál, Én is oda juthatok ; Ahol te vagy, csak ottan Érzem örök támaszom: így tehozzád nyugodtan S biztonságban távozom ! Tr. 929. F. V. J. Heermann János. 736. Dallama : Jézus, én bizodalmam. (86) Jézus él! már halálom Szívemet nem rettegteti. Nem egyéb az, mint álom, Lelke-