Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)
III. Az egyházi esztendő többi része
496 a végső dolgok gyom e világot, Utam égbe vezet, Ahhoz, aki megváltott Keresztfán engemet. 2. Eletem nehéz harcán Híven támogatott. Sok szenvedésem között Vigasztalt, biztatott. Midőn bűnömnek Árja átcsapott felettem, Gondom vetettem rája, S benne nyugtot leltem. 3. Halálomban is, Uram, Maradj erősségem, Hogy meg ne szégyenüljön Hitem s reménységem. Legfőbb ellenségemen Győzedelmet vegyek S égi örök éltemben Veled boldog legyek. 4. írd kegyesen nevemet Az élet könyvébe, Hisz érettem is hullott Sebzett szíved vére. Tebenned bízik szívem S áldja nagy nevedet, Te vagy s léssz nekem hívem. Vedd hozzád lelkemet. Mg. 29. Dallama: Te, világ szép ékessége. (151) Boldog, ki szeret s szeretve Jár az Úrnak • nyomdokán, Mindenekkel jót művelve, Üdvöt nyer holta után. Eléri bár végórája, S elfödi a sír homálya, Az enyészet hatalma Nem vehet erőt rajta. 2. A szeretet híven őrzi Elmúlandó életét És ha végét jönni érzi, Sírva fogja be szemét, S ő elalszik lágy ölében Mint a gyermek bölcsőjében; Túl a síron is kezet Nyújt neki a szeretet. 3. A szeretetlen kizárja Mennyországból önmagát, Nincsen e földön barátja, Ki megáldaná porát. Csak magának élt itt alant, A reá hulló síri hant Nem fakaszt bús könnyeket Eltávozása felett. 4. Oh, ne engedd, égi Atyám, Hamar múló életem Bűnök kárhozatos útján Méltatlanul töltenem. Jézusomnak példájára Éljek másoknak javára, így bár egykor meghalok, Szebb életre virradok. Mg. 74. Elefánt M. Dallama : Minden ember csak halandó. (228) Mely borzasztó a gonosznak, Ha rágondol • sírjára, Melynek sötét partjain túl ítélet vár