Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

III. Az egyházi esztendő többi része

SZÁRAZSÁG IDEJÉN 463 Dallama : Mennynek, földnek teremtője. (96) /7Q Hatalmadban, jóságodban Mérhetetlen nagy Ol O. Isten: Mirajtunk e bús napokban A te jobbod segítsen ; Meg ne vonjad szent kegyelmed, Adj minékünk segedelmet. 2. Azt az áldott esőt várja Régóta a szomjú föld, Mert a napnak hő sugára Elhervasztja, ami zöld, A mag is megromlik benne : Nyomorúság vár mindenre. 3. Isten, a te kegyelmedből Áldd meg a mi óhajunk S harmatozván az egekből, Halld meg buzgó sóhajunk: Ó adj csendes és bő esőt, Vigasztalót és jólesőt! 4. Soha nincsen kedved abban, Hogyha itten szenvedünk; S ha szemünket bármely bajban Terád vetve kérlelünk: Fájdalmunkat te enyhíted, Nyomorunkat kevesbíted. 5. Erősíts meg e hitünkben S bizalmunkban, Istenünk : Mindenféle szükségünkben Megélhetést adj nekünk, Hogy tenéked hálát adjunk S mindörökké magasztaljunk! Tr. 1142. F. V. J. Sz. I. Dallama: Miatyánk, ki vagy mennyekben. (138) Ó Istenünk, legfőbb Urunk, Ismét nagy a • mi nyomorunk : Bűneinkért sújtasz minket, Elhervasztod mezeinket, Cseppnyi nedve nincs a hantnak, Levél, fűszál holtra lankad. 2. A jószágnak legelője Kiég, kopár lett belőle; A vetések elszáradnak, A virágok elhervadnak; Kemény a föld, mintha benne A rög csupa vasból lenne. 3. Urunk Isten, szánj meg minket, Ne nézd a mi vétkeinket, Amelyekkel megbántottunk S az egektől elzárattunk, Hogy ne jussunk jó esőhöz, Mindeneknek jólesőhöz. 4. Haragvásod immár szüntesd, Teljesítsed kérelmünket : Parancsold meg a felhőknek, Adjanak a