Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

III. Az egyházi esztendő többi része

464 ESÖ UTA Ν szomjú földnek Alkalmatos jo időben Áldáshozó esőt bőven. 5. Esőt adj a mi mezőnknek, Termékennyé tedd a földet; Itasd meg a barázdákat, Induljunk jó aratásnak ; Oltalmazd meg vetésünket, Minden jóval láss el minket. 6. Atyánk, hallgass meg bennünket, Vedd el nehéz ínségünket Üdvözítő jó Urunkért, Szent Fiadért, Jézusunkért, Dicséretet zengedezzünk Es tebenned örvendezzünk ! Tr. 786. F. V. J. Heermann J. Eső után való hálaadás. Dallama : Vigyázzatok, azt kiáltja. (196) /ftft A hervadt mezők vígadnak, Mert az egek O"*^· esőt hullatnak, Az egész természet örül; A levegő hívesedik, Ellankadt testünk könnyebbedik, S minden újul köröskörül. Kert, rét, föld felvidul, Kérésünket az Úr Meghallgatta. Már mindenek Örvendenek, S az Úrnak vígan zengenek. 2. A földmíves vetéseit Éledni látja, és szemeit Örömmel égre emeli; A nagy Istent magasztalja, Gondviselő Atyának vallja, S szíve hálával van teli. Méltó, hogy áldjuk őt, Mert csupán tőle jött A segítség. Istenedet El ne feledd, Aki ily nagy jót tett veled. 3. Oh életünk megtartója, Isten, minden jónak adója, Buzdítsd hálára népedet ! Te a földet friss harmattal Áldod s jót téssz minden állattal, Ki Úr vagy ég és föld felett. A fűszál és virág, S egész roppant világ Dicsér téged. Mi is Neked Dicséretet Mondunk, s kezdünk új életet. Dt. 527. Kis János püspök (1770—1846.) Káros esőzéskor. Dallama : Teljes minden éltemben. (193) Uram, sírunk, sóhajtunk, Mezőnk is sír ve• lünk ; Ha nem könyörülsz rajtunk, Nem lesz