Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

III. Az egyházi esztendő többi része

462 SZÁRAZSÁG IDEJÉN 3. Szomorodott bús lélekkel, Aggodalmas érzésekkel Nézzük érccé vált földünket, Hogy nem termi élelmünket. 4. A földből minden kiszárad, Ha jóságod ránk nem árad, Napról-napra nő ínségünk, Elfogy minden reménységünk. 5. Halld meg, Uram, kérésünket, Ne vond meg eledelünket, Vedd el, rólunk, a szükséget; Csak te nyújthatsz segítséget, 6. Fohászunkban megfogadjuk, Életünket neked adjuk. Oh kegyes Isten, el ne hagyj, Mert bizodalmunk csak te vagy. Bcs. 210. Dallama: Emlékezzél, mi történék. (216) /77 Oh nagy Isten, híveidnek kegyelmes Atyja, Ο * ' • Tehozzád száll szíveinknek buzgó szózatja; Most, amikor ostorodnak érezzük súlyát, Bűnbánattal könyörögve térünk tehozzád. 2.Bezároltad fejünk felett szép egeidet, Szelek szárnyán messze küldéd fellegeidet; A szomjú föld ím kitárja száraz kebelét, Erdő, mező esőt kérve néz, Uram, feléd. 3. Hozzád esdünk, égnek földnek dicső királya, Mire földünk szomjúhozik, küldj esőt rája; Ne törd el a kenyér botját, adj bő harmatot, Ne sújts tovább szárazsággal embert, állatot. 4. Szólítsd kegyes szózatoddal a bezárt eget, Angyalidnak szárnyain küldj esős felleget; Villámaid fényessége hirdesse nekünk, Te adsz esőt és harmatot, áldott Istenünk! 5. Oh nagy Isten, mi Istenünk, könyörülj rajtunk, Add meg nekünk, amiért most könyörgött ajkunk; Hegy,, völgy, mező hadd hirdesse nagy kegyelmedet, Áldásodért áldjunk, Uram, mi is tégedet! Dt. 526. Ref. próbaénekeskönyvből.