Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

Bevezetés

professzortól kapott tájékoztatás. Amennyiben az ének nem egyszerű fordítás vagy régi szöveg ki­sebb módosítása, hanem szabad átköltés, az átdol­gozó nevét zárójelbe téve tüntettük fel. Az „Új rész". Az „Űj rész"-be felvett énekek az egész keresztyénség és egyházunk hatalmas ének­kincséből adnak ízelítőt. A mai egyházi nemzedék egyik legjelentősebb és világszerte érvényesülő meg­mozdulása az egyházak egységét kereső ökuménikus gondolat abban éreztette hatását, hogy más egyhá­zak énekkincséből is igyekeztünk meríteni. Elsősor­ban nem mai énekszerzők új énekeit vettük fel. Gyors áttekintés alapján is megfigyelhető, hogy fő­leg a reformáció korának gazdag tartalmú, erőtel­jes koráljai, ezek között is Luther Márton eddig énekeskönyvünkben nem szereplő énekei részesül­tek előnyben. Az is megfigyelhető azonban, hogy az újkori keresztyénségnek is gazdag az énekkincse. A megszeretett új énekek közül a templomi éneklés szempontjából is megfelelő énekeket válogattuk ki és arra igyekeztünk, hogy bevezetésükkel ne idéz­zünk elő törést a kialakult korái-éneklésben. A dallamok. A legtöbb újonnan közölt ének dal­lama ritmikus. Gyülekezeteink különös szeretetébe ajánljuk őket. Gyakorolják szorgalmasan ezeket az énekeket és vezessék be mielőbb istentiszteleti használatukba. Az ütemes éneklésmód volt a refor­máció népének igazi éneklése. Világszerte erre tér­nek vissza az evangélikus egyházak. Idővel egész éneklésünket erre az elevenebb és szebb éneklési módra szeretnénk újból rávezetni. Tudatában va­gyunk annak, hogy a dallamok nem mind egyenlő értékűek. Van közöttük sok odaadó tanulást meg­kívánó dallam is. Ilyen pl. a két csoportban, válta­kozva énekelhető 712. sz. ének, Luther „Te Deum"-a. Ezt az éneket sok tekintetben az elkövetkezendő li­9

Next

/
Oldalképek
Tartalom