Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

IV. Az egyház és a kegyelmi eszközök

ránk; Az özönvíz egyre tart, S Noé íélve néz ki, Isten népét gyötrelem, Siralom emészti. 3. Izrael még nem juta A szép Kanaánba, öt a puszta tájakon Sok csalódás várja: Ide-oda megy, vonul, Háborogva fárad, Egyik ellenség után Rá a másik támad. 4. Bölcs Salamon fénykora Messze még mi tőlünk. Holott kész lesz városunk, S templomába gyűlünk. Mindenfelől lesben áll Hívek ártalmára Ellenségünk bősz hada Készen támadásra. 5. Sírva vetjük a magot, Termést nem remélve; Hogyha irtjuk a gyomot, Űj gaz nő helyébe. Ara/tunk-e és mikor Kötjük kévéinket? Mikor zengjük boldogan Víg énekeinket? 6. Lesz még egykor jó napunk, Mert Urunk ígérte; Adjunk hálát őneki Már e napon érte! A vizeknek habjai Alább-alább szállnak: Nem sokára vége lesz A nagy áradásnak. 7. Majd fehérlik a mező Vidám aratásra! Izraelnek öröke Nem is szállhat másra! S ott Sionnak udvarán Fölhangzik az ének: Hála, dicsőség legyen A menny Istenének! Tranoscius énekeskönyvéböl. 1636. Dallama: Minden e földBn n/' j Magas egekben lakozó Felség, Tekints le hozzánk kegyes Istenség, Lásd, mely igen nagy Uram, ez ínség, Melyben nyomorog a keresztyénség. 2. ígérted vala azt atyáinknak, Hogy szívből hozzád ha imádkoznak; Ha felkiáltnak nagy szükségükben. Meghallgattatnak könyörgésükben. 142