Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

IV. Az egyház és a kegyelmi eszközök

3. Csak te vagy most is, akit kívánunk, S nagy szükségünkben buzgón imádunk; Nincs kívülötted senki gyámolunk, Földön, sem mennyen nincs más támaszunk. 4. Hallgasd meg azért fohászkodását, A szegényeknek imádkozását! Ne szenvedd, kérünk nyomorult sorsát, A te népednek ily nagy romlását. 5. A te nevedért, világgal együtt Kerget a Sátán, íme mindenütt; Nincs maradásunk e földön nekünk, Ha te meg nem szánsz, kegyes Istenünk. 6. Egy helyből másba, mint gonosztevők, Futunk, bujdosunk, a halál előtt. Ha így kell lenni, adj, Uram, erőt, Ne hagyd el, szánd meg a téged félőt. 7. Legyen békesség a mi időnkben, Maradhassunk meg ismeretedben, Még magzatink is a te igédben Nevelkedjenek az igaz hitben. 8. Áldott igédet ne vedd el tőlünk, Alázatosan, Cr Jézus kérünk; Erdemünk szerint ne büntess minket, Inkább töröld el sok bűneinket. 9. Cselekedjél így s kelj fel Úristen, Hatalmaskodjál ellenséginken, Tudja meg azt itt e földön minden, Hogy egyedül vagy áldandó Isten. 10. Segélj, Űr Jézus, hogy el ne essünk, Állhatatosak inkább lehessünk; Hogy dicsérhessük érte nevedet S lehessünk egykor mennyben teveled. Acs Mihály (1646—1708) Dallama: Paradicsomnak te szép élö fája fyrn Terjeszd e földön, Jézus, országodat, Hadd «W i érezhesse néped jóságodat, Hitetlenek is hogy megismerjenek £s tiszteljenek. 2. Méltassad őket szent segedelmedre, Hogy jut143