Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

4. Föld porából vett porom Vég órámmal porba tér meg; De föltámaszt egykoron Üdvözítőm g nála élek, Hol látássá lesz a hit, Mely örökké üdvözít. 5. A mi itt fáj és epeszt, Ott meggyógyul és megenyhül; Megkönnyebbül a kereszt; Nem hull könnyzápor szemembül. Itt a sírba hervadok, Ott többé meg nem halok. 6. Hívek, ama szép hazát Már e földön keressétek, S az üdv hajnalcsillagát Már e testben kövessétek. Ahol a ti kincsetek, Ott legyen a szívetek! Lujza Henriette (1627—1667) Dallama: Jézus életemnek tyj λ Az Ür feltámadott, Diadalmaskodott Már "A * a halálon; Erejét elvette, Megszégyenítette, — Az Urat áldom! Megverte és megnyerte Lelkünk minden ellenségét, Zengjük dicsőségét! 2. Lelkünk boldogságán Mind végig munkálván Meghalt keresztfán. S e nagy áldozatot, Melyet értünk hozott, Istenünk látván, Dicsőén és győztesen Csakhamar életre hívta £s felmagasztalta. 3. El már dicsőségben Jézusunk az égben S őtet Imádják A mennyei karok, Sok ezer angyalok Készen szolgálják. Megadva már hatalma, Hogy mindnyájunkkal jót tegyen Es magához vegyen. 4. Ezért, lelkem, vigadj, Neki hálákat adj, Válaszd vezérül! Ki jár nyomdokában, Isten jóvoltában Már itt részesül; És végre dicsőségre, Viszi Isten mennyországba, Örök boldogságba. 5. Távozz, hívság, tőlem, Rabszolgát belőlem A világ nem tesz; Amit ad Istenem, Azzal megelégszem 8' 115