Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

Az javamra lesz. ínségem és szükségem Mennyben örömre cserélem, Ha célom elérem. 6. Ha eljő halálom, Istennek ajánlom I átran lelkemet; Ö el is fogadja S a mennyben megadja Letett kincsemet; Sírjából, föld gyomrából Jézus kihívja testemet S mennybe visz engemet. 7. Mily nagy öröm leszen, Hol jutalmat vcszen Híved, Jézusom! Hogy hozzád mehessek S szentiddel élhessek, Csak azt óhajtom. Légy velem hát, hogy helyem Nálad lehessen az égben, örök dicsőségben. Spener Jakab (1635—1705) Dallama: Mint a szép híves patakra p Ö, Istenem, súlyos kő nyom, Kifordítja el J rólam? Jól tudod fohászkodásom És én titkos fájdalmam. Jézus él s én holt vagyok, Atyám, bánátim nagyok, Jézusomra nem találok, Mert a bűnnek útján járok. 2. Ki fordítja el a követ Az én terhelt szívemről? Ki adhat nekem jó kedvet, Ki tesz betegségemről? Találok-e oltalmat, Nyerhetek-e irgalmat? ö, ki vesz ki e kétségből, Ε nyomasztó nagy ínségből? 3. Törődött szív meg ne csüggedj, Mert Jézus feltámadott; Csak Jézusnak higyj és engedj. Ügy üdvödet várhatod: Mert téged halálával Megmentett váltságával És boldogít érdemével, Megsegítő kegyelmével. 4. A Krisztus azért támadt fel, Hogy te is feltámadhass, Nyomorúságból örömmel Örök életre juthass. A halálnak völgyében ö tart téged kezében, Hogy majd minden bajt meggyőzhess, Megszabadulj és örülhess. 116