Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

Eredeti dalian ΟΛΓ Ó, siralom! Szívfájdalom! A lelkem hogyne ZUO sírna? Isten egyszülött Fiát Most teszik le sírba. 2. Könny árja hull: Elhunyt az Ür, Keresztfán lön halála! De megnyílt a menny nekünk, Hogy ö sirba szállá. 3. Gondold meg ezt, Kit bú epeszt, Hogy ezt magad szerezted, Mert sok bűneid miatt Lón halálos veszted. 4. Itt nyugszik ő, A szenvedő, Szelíd ártatlan Bárány; Vére érettünk omolt A kereszt oltárán. 5. ó, Jézusom, Én orvosom, Mit szenvedtél miattam! Az egész világ sirat Búsan, elhagyottan. 6. Ó, te kegyes, Szerelmetes, Mily szép volt a te véged! Bűnbánóan nézem én Hulló, drága véred'. 7. Boldog a szív, A tiszta, hív, Ha mélyébe van írva: Hogy a dicsőség Ura Mint szállott a sírba. 8. Ó, Jézusom, Én Krisztusom, Sírván könyörgök néked: Add, téged szeresselek, Mind sírig csak téged! Rist János (1607—1667) HÚSVÉTI ÉNEKEK Dailania: Jézus, sebeidnek mélye λλπ Krisztus halálra adatott A mi sok bűnein—'' í kért, De harmadnap feltámadott Megigazulásunkért. örvendjünk mi mind ezen, Istennek hála legyen; Mondjunk neki dicséretet, Zengedezzünk víg éneket! 2. Emberek közül a halált Le nem győzhette senki, Mert a törvény csak bűnt kiált, Vele el kelle 112