Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

5. Fiát a szeretet Atyja Kereszt kínjaira adja, Ertünk, Ertünk Hogy eleget tegyen, Urunk, Urunk S üdvözítőnk legyen. 6. Köztünk van a szentek szentje, A híveknek ezt jelentse, Az ép, Az ép Kárpit hasadása, Földig, Földig Kettészakadása. 7. Jézus, ki értünk szenvedtél, Hogy éljünk, halálra mentél: Néked, Néked Szívből hálát adunk. Holtig, Hóltig Híveid maradunk! Lengyel eredetű ének Eredeti dallam m

Jézus, szenvedésedről Mostan elmélkednem, Erőt, áldást mennyekből Lelked adjon nékem. Jelenj meg most szívemnek Ama nagy kínodban, Mellyel voltál lelkemnek Orvosa holtodban. 2. Add látnom sebeidet, Kínos fájdalmidat, Megverettetésedet, Gyaláztatásidat, Csúf töviskoronádat S más szenvedésedet, Megváltó nagy munkádat S minden érdemedet. 3. De ne csak kínod tudjam, Okát is megértsem, Hogy te giinyt s halált, Uram, Szenvedtél énértem. Oka annak én vagyok, Én és tenger vétkem, Fájdalmid ezért nagyok; S célja: üdvösségem. 4. Segélj ezt megfontolnom Törödelmes szívvel Ne hagyj, téged bántanom Üjabb vétkeimmel. Kedvelnem hogy is lehet A bűnt, gonoszságot, Melyért Krisztus sebeket Szenvedett s csúfságot. 5. Ha bűnöm miatt rettent Kárhozat gyötrelme, Jézus, érdemed megment, S nem árthat sérelme. Szenvedésed lelkemet Méltán megnyugtatja; Akit Isten így szeret, Azt el nem hagyhatja. 101