Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)
III. Az egyházi esztendő ünnepei
β. Ö, add, hogy keresztemet Békével viseljem, Engedelmességedet örömmel kövessem. Szerelmedért szerelmet Néked én adhassak, Buzgó hittel tégedet Holtomig áldjalak. Birken Zsigmond (1626—1681) Eredeti dallam 1 QO Szerelme s Jézus, vajon mit vétettél? Ily iöZ ítéletet mivel érdemeltél? Mi bűnt találtak benned és ml vétket, Kik elítéltek? 2. Megostoroz és gúnnyal ékesít fel Bősz ellenséged bíborral s tövissel; Keresztfán csüngve tűrsz, míg őket áldod, Kínt, szomjúságot. 3. En vagyok oka e nagy büntetésnek, Hogy a latrok közt keresztre feszitnek, Amit, Uram, te szenvedtél helyettem, Én érdemeltem. 4. Ily nagy büntetést ő, ki nem csudálna: A juhokért a pásztor megy halálba; Nagy adósságát ím a bűnös szolga, Urára rótta. 5. O, mily csodás és végtelen szeretet, Amely téged a Golgotára vezet! Míg én járok e világ örömében, Te vérzel értem! 6. Dicső király, ki nagy vagy mindörökre. Jóságodat e szív miként köszönje? Elég nagy s drága, amit néked adnék, Nincs oly ajándék. 7. De van mégis, ami kedves előtted: Viszek szívemben néked törödelmet, Leküzdök bennem bűnt és testi vágyat, Amint kívántad. 8. Tudom, magamban erőin arra nincsen, Hogy szívemben a gonoszt megfeszítsem; Erősségem te légy s a te Szentlelked, Te adj kegyelmet. 1Ü2