Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

IV. Az egyház és a kegyelmi eszközök

A KERESZTYÉN ANYASZENTEGYHÁZ 199 ned bízik a te küzdő egyházad, Melyért a te szent véredet ontottad, Elmerülni mostan azért ne hagyjad. 7. Sőt légy erős kőfala te népednek, Szaporítsad számát a hü seregnek; Vezérinek adjad te Szentlelkedet, Hogy hirdessék áldással szent nevedet. 8. Szent az Atya, mindenek Megtartója, Szent a Fiu, mindenek Megváltója; Szent a Lélek, Vigasztalónk, Vezérünk, Szentháromság, hálás szívvel dicsérünk. Gönczi György é. k. Debrecen 1592. Dallama: Térj magadhoz, drága Sión. Cion panaszkodik, búsul, Sión, az • ^ Űr szent vára, Melyet választott lakásul Népének oltalmára. Sírva szól: Én Istenem, Mért fordultál ellenem? ínségemben de elhagytál, Rám de súlyos igát raktál. 2. Azt ígérte, velem lészen, Szárnyaival bétakar; S most nem hallja kesergésem, Segíteni nem akar. Vájjon mikor lesz elég? Meddig tart haragja még? Nem látja omló könynyemet, Nem könyörül, már nem szeret? 3. Ne sírj, oh kesergő Sión, Szól az Úr és így felel: Kezem tőled el nem vonom, Szíved miért csügged el? Szűnjék lelked sóhaja, Hisz van-e édes anya, Ki magzatát ne gondozná És önkeblén ne hordozná ? 4. Ha volna is ilyen anya, Kiben nincsen szeretet, Ki gyermekét megtagadja: Én nem hagylak tégedet. Sión, hozzád mostoha Nem lehetek én soha. Én szívemnek ékessége, Hozzád hű ne maradnék-e? 5. Csak a Sátán hitetett el, Az ijeszt, de mit