Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VII. A halál és az örök élet

HALOTTI IÍS TEMETÉSI ÉNEKEK 431 3. Oh drága remény, jer, szállj le ide. Oh szállj ide, s ülj e sír fölibe; S ha a kesergő itt sírva fakad, Nyugtassa meg öt biztató szavad. Sántha Károly. Dallama: Istenfélők, mily boldogok vagytok. C46 Mily mulandók a világ javai, Mint «JnSWi ITI sietnek életünk napjai! Behányjuk szemünk, És hirtelen föld fedi tetemünk. 3. Sem virágzó éltünk vidámsága, Sem megérett korunk józansága, Sem a kegyes szív Nem tarthat itt, mikor a halál hív. 3. Nyájas ifjak megőszült vénekkel Szemünk elől egyaránt tűnnek el; Senkisem tudja, Mikor ér itt véget földi útja. 4. Végső óránk megjelen véletlen, Itt hagyjuk e világot hirtelen. Örömünk elmúl, Miként virág elszárad és lehull. 5. Halál les rám minden lépten-nyomon, Maholnap összedűl porsátorom. Engedd, Istenem, Az életet boldogúl végeznem. Kis János püspök (1770—1846). Dallama: A nap immár elenyészett. C^jfi A \ hitetlen gonosz szívnek Rettenet χA a halál; A hű kegyes lélek benne Nyugalmat vár s talál. 2. Boruljon ránk bár a sírnak Zordon éjszakája, Belőle feltámad majdan Új élet sugára. 3. Add azért, hogy úgy folytassam Uram, életemet, Hogy kisérjen ösvényemen Hit, remény, szeretet. 4. így bármikor jön a halál, Nem száll meg