Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VII. A halál és az örök élet

432 HALOTTI IÍS TEMETÉSI ÉNEKEK 432 félelem; Jézus segít a végharcon, Enyém a győzelem, 5. Áldás kiséri testemet A sírnak ölébe, Az ég fogadja lelkemet Örök dicsőségbe. Gyurátz Ferenc püspök. Eredeti dallam. CR|A A/linden ember csak halandó, Minvwwi ; 'A (]

e

n test mint fű, virág; Itt, ami van, mind romlandó És elmúlik e világ. Ε testnek porrá kell lenni, Hogyha el akarja venni Az örök dicsőséget, Melyet Isten készített. 2. Azért e testi életem', Ha jön a sír éjjele, Bátran s örömmel leteszem, Semmit sem vesztek vele; Mert a Krisztus drága vére Utat nyit egy dicsőbb létre; A halálban biztatóm Jézus, az én Megváltóm. 3. Ki szakaszthat el ő tőle ?! Enyim ő s övé vagyok. Tudom, el nein vet előle, Mert igéreti nagyok; Sőt felvisz engem az égbe, Dicsőültek seregébe, Hol az Istent meglátom És mindörökké áldom. 4. Ott van öröm s örök pálma, Hol s^k ezren az égben, Isten trónja előtt állva Tündöklő fényességben, A dicső szent angyalokkal, Minden megboldogultakkal, A Jézust magasztalják, Megtartójuknak vallják. 5. Nagy keresztet, kik hordoznak S harcolják a hit harcát, Győzelemben vigadoznak S zengnek ott halléluját. Ott öröm s dicső korona Én fejemet körülfonja, Ott élem az életet, Melynek vége nem lehet. 6. Kedvesim, ne sirassatok, Ne szánjatok en-