Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

I. Általános tartalmú énekek

b napban Te megdicsőítéd magad. Az égen, földön^ mindenütt Nagyságod fényes napja süt, Engedd, míg csak tart életem, Nevedet dicsőítenem! TOMPA MIHÁLY. 9. Dallama : Isten, óh szent Isten. 1. Dicséret zeng neked, Világnak áldott Atyja! Csnda szerelmedet A menny reánk ragyogja. Az élet ösvényén Te vagy szövétnekünk, Üdvünk felé vezetsz Mi édes Istenünk. 2. Plántáld, Mindenható Szívünkbe szent igédet S teremjen életünk Gazdag gyümölcsöt néked. A föld határaig Terjeszd országodat, S ha hívsz, az égbe föl Vezessen szent Fiad! K. S. 10. Dallama : Hogyne dicsérném az Istent. 1. Istenemhez száll az ének És ő benne vígadok, Mert hű gondja, bármit nézzek, Mindenünnen rám ragyog; Jó szívének indítója Nem más, csak a szeretet, Mely a kegyes híveket Szüntelen magához vonja. Véget ér itt mindenem Csak Isten szerelme nem. 2. Mint a sas kicsiny fiára Ráborítja szárnyait, Úgy fedez be bizonyára Engem Isten karja itt. Atyaként véd létem óta, A mely tőle eredett, S min örülök, éltemet, Mostanáig mindig óvta. Véget ér itt mindenem, Csak Isten szerelme nem.