Raffay Sándor: Ágenda (Budapest, 1932)

Ötödik rész. Temetés

hogy én vagyok az Ür, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok a földön. (Jer. 9, 23-24.) Tudom, Uram. hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja és egvetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését. (Jer. lü, 23.) Én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Űr. Békességnek és nem háborúságnak gondolata, liogy kívánatos véget adjak! nektek. Akkor segítségül hívtok engem és elmentek és imádtok engem és meghallgatlak titeket. És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. (Jer. 29, 11-13.) Messzünnen is megjelent nekem az Űr! Mert örökkévaló szeretettel szerettelek léged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat! (Jer. 31, 3.) Hagyd el a te árváidat, én eltartom. Özvegyeidet is. Bennem vessék reménységüket. (Jer. 49, 11.) Mindnyájatokat kérlek, ti járókelők: tekintsétek meg és lássátok meg, ha van-e oly bánat, mint az én bánatom, amely engem ért, amellyel engem sújtott az Ür, az ő búsult haragjának napján! (Jer. sir. 1, 12.) Az Ür kegyelmessége az, liogy még nincsen végünk, mivel nem fogyatkozott el az ő irgalmassága. Minden reggel meg megújul, nagy a te hűséged! Az Ür az én örökségem, mondja az én lelkem, ezért benne bízom! (Jer. sir. 3, 22-24.) Nem zár ki örökre az Űr. Sőt ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint. Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az emberek fiait. (Jer. sir. 3, 31-33.) Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk! (Jer. sir. 5, 1G.) Nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Űr Isten. Térjetek meg ezért és éljetek! (Ez. 18, 32.) Embernek fia, íme én elveszem tőled szemeidnek gyönyörűségét hirtelen halállal és ne sírj és ne jajgass, se könnyed ne hulljon! Fohászkodjál csendesen, halottakért való sírást ne tégyl (Ez. 24, 16-17a.) így szól az Űr Isten: Íme én megnyílom a ti sírjaitokat és kihozlak tietket sírjaitokból én népem... és adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek és leteszlek titeket a ti földetekre. (Ez. 37, 12-14.) Sokan azok közül, akik a föld porában alusznak, felserkennek. Némelyek örökélelre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra. Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége és akik sokakat igazságra visznek, miként a csillagok örökön-örökké! (Dán. 12, 2-3.) 357"