Raffay Sándor: Ágenda (Budapest, 1932)

Ötödik rész. Temetés

Te pedig menj el a vég felé és majd nyugszol és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén. (Dán. 12, 13.) Jertek, térjünk vissza az Ürhoz, mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített de bekötöz minket! (Hós. 6, 1.) Most azért. Uram, vedd el kérlek az én lelkemet éntőlem, mert jobb meghalnom, mint élnem! (Jón. 4, 3. v. ö. Zs. 88, 4, 5, 6, 10.) Elestem ugyan, de felkelek mert ha még a sötétségben ülnék is, az Űr az én világosságom! (Mik. 7, 8.) Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben! (Mt. 6, 20.) Menjetek innét, mert a leányka nem halt meg, hanem aluszik, (Mt. 9, 24.) Ne féljetek azoklól, akik a testet ölik meg, de a lelket megölni nem tudják, hanem inkább attól féljetek, aki úgy a lelket, mint a testet el tudja veszteni a gyehennában. (Mt. 10, 28.) Az igazak fénylenek majd mint a nap, az ő Atyjuknak országában. (Mt. 13, 43.) Aki az ő életét meg akarja menteni, elveszti azt, aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. (Mt. 16, 25.) Bizony mondom nektek, nehéz a gazdagoknak bejutni a menynyek országába. (Mt. 19, 23.) Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. (Mt. 22, 14.) Az Isten nem holtak Istene, hanem élőkél (Ml. 22, 32. v. ö. Lk. . 20, 37-38.) Vigyázzatok, mert nem tudjátok, melyik órában jön el a tü Uratok! (Mt. 24, 42. v. ö. 25, 13.) Jól vagyon, jó és hű szolgám, kevésen voltál hű, sokat bízok rád ezután, menj be a te Uradnak örömébe! (Mt. 25, 21.) Akkor azt mondja a király a jobbján lévőknek: Jertek, Atyámnak áldottai és vegyétek örökül azt az országot, amely a világ teremtésétől kezdve el van készítve. (Mt. 25, 34.) Leányod meghalt, minek fárasztod még a Mestert. Jézus pedig, mihelyt ezt a hírt meghallotta, tüstént azt mondta az elöljárónak: Ne félj, csak higyj! (Mk. 5, 35-36.) Engedjétek a kisgyermekeket hozzám jönni és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. (Mk. 10, 14.) Ki veszi majd el a követ a sír szájáról? (Mk. 16, 3.) Az Emberfia nem azért jött, hogy elveszítse, hanem hogy megmentse az emberek lelkét. (Lk. 9, 56.) Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett a li Atyátoknak, hogy nektek adja az országot! (Lk. 12, 32.) Boldogok azok a szolgák, akiket az Űr, mikor megérkezik, ébren talál. (Lk. 12, 37.) 358"