Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)
I. Ünnepi imádságok
— 58 .— élünk; miszerint, ha a kisértetek és szenvedések közt el nem tántorodunk, hanem a szent életben híven megmaradunk és a hitnek nemes harezát megharczolva fejezzük be földi vándorpályánkat, nekünk is megnyílik a mennv dicsó'sége. Urunk és Üdvözítőnk! ki az örök dicsőség hazájában mint az igazság örök királya uralkodol, méltass minket áldó szeretetedre és mint tanítványidat elválásod alkalmával megáldottad, és nekik azon ígéretet adtad, miszerint el nem hagyod őket a világ végezetéig, úgy áldj meg minket is és méltass támogató kegyelmedre, hogy az élet kísértéseit legyőzve a mennyei jókat keressük s lelki kincseket gyűjtsünk, melyek minket az örök életre is elvezetnek; méltass gyámolító jóvoltodra, hogy bár szenvedés és szomorúság teszi súlyossá földi pályánkat, megálljon mennyet kereső reménységünk s a halál órájában is érezzük vígasztalásodat s boldogítson azon tudat, hogy a kik az Urat félik és az igazak halálával halnak meg, mennybe jutnak és az örök dicsőség koronájának örökösivé lesznek. Szent Istenünk, mennyei jó Atyánk! szentelj meg minket, hogy járjunk a Te igazságodban és félelmedben s legyünk mindvégig méltó gyermekeid; Üdvözítőnk! tégy igaz tanítványaiddá, hogy mennyei Atyád akaratát híven teljesítve fussuk pályánkat mind végig; Istennek Lelke! gyámolíts hatalmaddal, hogy a test és világon győzedelmeskedve harczoljuk meg a hit nemes liarczát és meglássuk halálunk után a dicsőség koronáját ott fenn az egekben. Amen. Délután. Kegyelmes Isten, mindeneknek Atyja ! Lelki örömmel újítjuk meg neved magasztalását e napon, mely szent Fiad mennybe menetelét hirdeti és minket is ama boldogabb hazára emlékeztet, mely túl a halál birodalmán vár az igazakra. Szivünk buzgó hálával áldoz előtted, mennyei Atyánk, hogy a mi Urunk, Jézusban Megváltót adál, ki evangyéliomával megszentelte a földi életet, feltámadásával meg-