Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

I. Ünnepi imádságok

59 — győzte a halált és dicsőségébe költözésével megnyitotta előttünk a mennyet. Kiengesztelődtél e bűnös világgal, áldott légy, örök szeretet, jó Isten! Lelki fejedelmünk visszatért ugyan mennyei Atyja jobb kezéhez, de nem hagyott minket itt árván. Itt maradt szent tudományában a lelki épülés és vigasztalásnak forrása, itt hagyta hű utitársakul a hitet, szeretetet, reményt. Ezek erősítenek, ha lankadunk, béketűrésre tanítanak, ha sorsunk viszontagsága bánt, megdicsőülést Ígérnek, ha a föld visszaköveteli tőlünk, a mit adott, lelkünk porhajlékát, a testet. Örök dicsőség nevednek, megtartó Krisztus! Te vagy üdvösségünk eszközlője, neked szenteljük szivünket. Megígérted, hogy híveiddel maradsz; kérünk, légy velünk is, igazgass lelkeddel, hogy egész életünk főgondja szent példádnak követése legyen. Tartsd előttünk magasabb hivatásunkat s a tökéletesedést, és adj erre erőt, hogy megőrizhessük a veled való egyességet örökké. Téged szeretet hozott le hozzánk, az emberiség sebeinek orvoslására áldozád éltedet, segélj, hogy minket is a felebaráti szeretet vezessen minden tetteinkben. Te eltűrted érettünk a kereszt fájdalmát is, segélj, hogy mi is engedelmességgel tanusítsuk hűségünket hozzád és a mennyei Atyához. Légy mellettünk az utolsó harczon is, és emeld fel lelkünket oda, hová előttünk mentél, az örökkévalóságba. Amen. (Gyurátz.) Pünkösd ünnepén. Oltár elolt. I. Mindenható Isten! áldunk és magasztalunk e szent ünnepen: hogy lelkednek erejét a kegyelem országára kitöltötted, megvetetted az anyaszentegyháznak alapját és megerősítetted az apostolokat a hitben, szeretetben és reményben országod építésére. Minket 8*