Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

I. Ünnepi imádságok

— 46 .— Kik vetettek itt könyhullatással, Nagy örömmel aratnak amott; Ha Jézussal éltem, Véle haltam, Véle együtt én feltámadok. Mint ártatlan áldozati bárány, Ugy hajtod le halvány fejedet; Kedveseid Rád borúivá sírnak, Szeretet tesz sírba Tégedet. f Öh milyen szép, kit hideg sírjához Szeretet és forró köny kisér -— Az idő a sírkövet ledönti, De emlékünk a szivekben él. A keserű poharat kiittad, Gecsemáné kertjében, Uram, De a csendes sír mindent kipótol, Ott a szivnek nyugodalma van. így borúi el éltünk napja sokszor, A természet bár virúl s szeret, De a sírban mindent elfelejtünk, S a vérző seb ott mind béheged. Nemes harcz volt, Jézus, a Te pályád — A nemes harcz, íme, véget ért, S a nagy Isten jobbja mellé ültet, Ε dicső, e nagy küzdelmedért. — Oh Atyám, ha csüggednék a harczban, Énelőttem álljon szent Fiad, S add hinnem, hogy sirom éjjelére Az öröklét napja fölvirad! Amen. (Sántha Károly Vitschel után)