Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

I. Ünnepi imádságok

III. Elnyugodtál, harczod véget ére; Áldott munkád díja: nyugalom, Szunnyadj békén, óh hitünk Vezére, Lent a sírban nincsen fájdalom. Milyen édes a Te síri álmod, S mily dicső lesz sírból támadásod! A szeretet és hűség sírodnál Zápor-módra önti könnyeit; Ott viraszt a kegyelet és ott áll Az imádat idők végéig. A kinek ily áldott a halála: Téged illet, Jézus, örök hála! r Oh csak egy részt adj, I ram, minékünk Jó lelkedből, hogy éljünk Veled, S szép és áldott lesz egykor mi végünk, Áldás kisér sirba s szeretet! Ott megnyugszunk fáradalmainktul, S boldogít az Isten a siron tul! Amen. (Sántha Károly.) Délután. Szent és igaz Isten! nagy a Te irgalmasságod mihozzánk, gyarló bűnösökhöz, mert Te szent fiad szenvedésében vigasztalást, halálában bocsánatot hirdetsz és az üdvösség reménységével táplálod halhatatlan lelkeinket. Szent fiadnak, a Jézus Krisztusnak köszönjük, hogy eltűnt a tudatlanság és bűn sötét fellege éltünk egéről és szent evangyélioma által a hit tiszta világánál folytathatjuk földi vándorpályánkat; szent