Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

V. Temetési imák

- 227 — az örök élet és halhatatlanság hitével és reményével, hogy a koporsó és sírnál nem leszen vége életünknek, hanem, ha a halál végét szakasztja is örömeinknek, ujabb és szebb örömök várnak ránk ama jobb hazában ; és erősítsd meg szivünket azon meggyőződésben, hogy a temető ugyan sok örömöt, reményt, boldogságot, de minden kínt, fájdalmat, szenvedést is eltemet! S ha majd a halál zörgetni fog sárházunk ajtaján, akkor, reménységünknek erős Istene, adj szárnyakat buzgóságunknak, hogy e sóhaj repüljön elkékült ajkainkról feléd: „Atyám ! kezeidbe ajánlom lelkemet, mert Te megváltottál engemet, én igazságomnak erős Istene!" Amen. 4. Öreg felett. „Itt a sírhalmok közt állva" vallást teszünk Atyánk! Te előtted hogy kegyelmed által vagyunk, a mik vagyunk. Egyszersmind magasztalunk, hogy e mi atyánkfiával, kit e sötét koporsó zár, a te kegyelmed nem volt hiábavaló. Vallást teszünk, hogy Neked tetsző dolgot cselekeszik, ki a hitet megtartja, a szeretet törvényét betölti. Egyszersmind magasztalunk, hogy e mi hitünk sorsosát segítetted, hogy a hitet megtarthassa. Mert, mint a háznak feje, a családnak vezetője elől ment az isteni félelemben, a kegyességben, házanépéről pedig mindenekben / gondot viselt. Es ki megígérted, hogy az ilyeneknek megadod az élet koronáját, miután lelkét kezeidbe ajánlotta, hadd szedje tetteinek jutalmát Te nálad, Isten ! ki vagv a magasságban. De egyúttal fordítsd kegyelmes arczodat mi felénk is, Atyánk! kik még élünk, mozgunk és benned vagyunk! Legyen a te kegyelmed teljes mi rajtunk is! Azért erősíts, ha gyöngék vagyunk, gyámolíts, ha megfogyatkozunk, serkents, ha meglankadunk. Mindenkori oltalmaddal takarj be, mint egy szent palásttal, onnan felül! Őrködj felettünk ! Járj tábort mellettünk angyalaiddal, hogy így akár élünk, akár pedig meghalunk, mindenkor a Tiéid maradjunk szent Fiad, a Jézusban ! Amen. 27*