Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

V. Temetési imák

— 228 — 5. Sokat szenvedett felett. r Életnek Ura, jó Atyánk! Im felemelkedik hozzád a te híveid esdő szózata. Most, midőn egy fáradt utas érkezik meg égi házad ajtajához, kérünk, fogadd el őt, s bocsásd be, hogy találjon fáradt teste a megnyílt sírban, lelke a te atyai hajlékidban, nyugodalmat. Súlyos teherként nehezedett rá az élet kínja és gyötrelme. Megraktad Uram! szenvedésekkel, sóhajtásokkal. Ha csak rövid időre, csak egy órára kellene is bele vettetni az embernek a szenvedés lánggal égő kemenczéjébe, mily szörnyű panaszra nyílnék ajaka, hát a ki éveken át könynyel áztatott nyoszolyában fekszik, kinek testét megraktad fekélyekkel, mennyivel inkább kelhet annak ajakán a panasz szó; a nagy fájdalmak unszolásnak unszolásával kényszerítik esdekelni, hogy szüntesd meg kínos gyötrelmeit, s vedd le válláról a szenvedésnek nehéz keresztviselését. / Es ime Uram! meghallgattad. Olyan volt betegsége, hogy a gyógyító füvek balzsama nem tudott rá hatni enyhítőleg. Csak Te szabadíthattad meg őt, óh Isten ! óh Isten! Áldjuk gondviselésedet, hogy azt a szabadító angyalt, a jóitevő halált végre elküldötted hozzá. Abban a bizodalomban, hogy a szörnyű kínokat zúgolódás, panaszszó nélkül szenvedvén, megtartotta hitét, s így mint jó keresztyén megy át a te országodba, kérünk, jó Istenünk! fogadd el őt, nagy szenvedőt, szent fiadért a Jézusért. Amen. 6. Szegény munkás felett. Uram! egy elfáradt munkásnak hideg porait fedik im e koporsó zárai, az élet nehéz küzdelmeiben elesett test pihentetésére nyilott meg im e sötét sir! Nagy volt vállain a házi gondok terhe,