Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

V. Temetési imák

— 226 — szózata kél: „én vagyok a feltámadás és az élet, a ki bennem hisz, ha meghal is él!" Vigasztald őket, vigasztalj mindnyájunkat szent hitünk azon biztatásával, hogy mint a tavasz virágot hint a sir mohlepte hantjaira, úgy a földi élet lehervadt, kihalt tavasza után, a halhatatlan élet dicső tavasza hinti a hervadás fölé örökké nyíló virágait, a Te hatalmad, s szent fiad a Jézus által! Amen. 3. Középkorú felett. Felséges Isten! Atyánk a Jézus Krisztusban! Elborult lélekkel hajtjuk meg fejeinket, térdeinket ezen áldozatát váró, néma sírnál, hol az enyészet hideg fuvallata oly fájón érinti, remegteti meg kebleinket, s hozzád tör fel kesergő lelkünk hő imája, midőn egy élete delén állott férfiú (nő) meghidegült porrészeit adjuk át a pornak ! Kegyelmes Atyánk! buzgó könyörgéssel esedezünk hozzád s gyermeki alázattal kérünk Téged, ki megadtad megdicsőült ker. társunk testének, az ő földi küzdelmei után a csendes pihenést a koporsóban, s a nyugalomnak ágyát vetéd meg a halál által e sir mélyében, vedd lelkét is kegyelmedbe, bocsásd meg gyarlóságait, bűneit, és méltasd atyai szeretetedre, hogy mennyei hajlékidba jutva, üdv és boldogság legyen osztályrésze, hűségének méltó jutalma. Atyánk ! Te, kilátod a könyűt a szemekben, a fájdalmat a szivekben, hajolj alá a kesergő özvegyhez, könyező árvákhoz, enyhítsd és gyógyítsd vérző szivök sebét mennyei vigasztalásod gyógybalzsamával s erősítsd meg bánatos keblökben azon hitet: hogy Te az özvegyeknek és árváknak édes atyjok vagy, ki nem hagyod el azokat, a kik Téged félnek és utaidon járnak, hanem atyai kegyes gondviseléseddel támogatod az élet utain, letörlöd szemeikről a keserv és bánat könyeit és elhozod számukra a szabadítás óráját, midőn hálát rebegve azt mondják: az Ur javunkra intézett mindeneket! Minket pedig, kik még az élet világának örvendünk, táplálj