Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

V. Temetési imák

— 206 — 3. Gondviselő Isten, mennyei Atyánk! meghatottan állunk meg e ravatal előtt, mely azt a szomorú valót hirdeti, hogy egy az övéiért hiven fáradozó atya (anya) élete legszebb korában lön a kérlelhetlen halál áldozata. Sir, a bánat könyeit hullatja a gyászba borult férj (nő), ki benne jó férjet (nőt), boldogságát eszközlő munkás házastársat veszített el, sír a férj (nő), kit neveletlen árva gyermekek környeznek s csaknem kétségbeesve néz a terhes jövőnek elébe, mi tévő lesz tehetetlen szegény szülöttivei? Sírnak az árva gyermekek, kik nem köszönthetik többé a szerető atyát (anyát), kiket oly korán itt hagyott árvákúl a kenyérkereső, gondoskodó atya (a leghűbb, legszeretőbb oltalom; az édes anya) s ők elhagyatva állanak az élet ezernemű veszélyei között! Sir a résztvevő szeretet mindnyájunk szivében, a fiatal özvegy és árva gyermekek sulvos helyzete felett, kiket óh élet atyja! oly hamar fosztál meg életök őrangyalától, biztos gyámolától! Engedd meg nekünk, mennyei Atyánk! Te 'szabados Ur a világ és mindnyájunk felett! hogy elzokoghassuk legalább fájdalmainkat, mikor atyai bölcseséged ily lelket megtörő csapással látogat; engedd meg nekünk, kegyelmes Isten, jó Atyánk! hogy ha a gyászkönveket elsírtuk, lelkünk vallásos érzettel hozzád emelkedjék s bölcseségedben, szeretetedben és jóságodban bizva, szent akaratodon megnyugodva, a vallás szent ígéreteiben találjon lelkünk erősítő, felemelő vigasztalást, enyhítő és hegesztő balzsamot! Igen, örök Mindenható! hozzád emeljük könytelt szemeinket, hozzád könyörgünk lélekben és igazságban, hogy e mély gyászba borult lelkeknek, e szeretett atyát sirató szerencsétleneknek, küldd alá mennyből vigasztalásodat! Téged kérünk, támogasd hatalmaddal, vedd körül oltalmaddal a fiatal bús özvegyet, adj erőt neki az élet reá nehezedő, nyomasztó terheinek elviselésére, neveletlen árváinak táplá-