Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

I. Ünnepi imádságok

feltámasztani, a jókat megjutalmazni, a gonoszokat megbüntetni, kölcsönözd tehát nekünk szent lelkednek megszentelő erejét, liogv eljöveteled napja költse fel kebleinkben utolsó eljöveteled emlékezetét, és komolyan ösztönözzön arra, hogy vigyázzunk és imádkozzunk, miszerint kísértetbe ne essünk és lelkünk örök üdvét ne koczkáztassuk; ösztönözzön arra: hogy a test bűnös kivánságit legyőzve, a világ szerelmét megtagadva, a hitetlenség és erkölcstelenség gonosz cselekedeteit eltávolítva gazdag égi kincseket gyűjtsünk az örök életre és a hit nemes harczát megharczolva fussuk meg keresztyéni pályánkat, hogy így a Krisztusban élvén el is vegyük kezeiből a dicsőség hazájában az igazság koronáját s kegyelméből végetlenűl örvendjünk az örök élet boldogságának. Amen. III. Jézus Krisztus, üdve a világnak, Kit sok ezren oly epedve vártak: Ma és mindig Hozzád esdekelnek Mindazok, kik nyugalmat keresnek! Hozzád sóhajt az egész mindenség, Hozzád sóhajt szívem is, szent Felség! Téged vártunk, — kit várnánk mi többé? Hozzád leszünk hívek mindörökké! Sok titok vesz körűi e világon, De a titkok kulcsát nem találom: S hol a mélyre nem hatolhat elme, Segedelműl jön az l r kegyelme. Látok mindent a hitnek szemével / Es meg;nvue;szom gyermekded kedélvlyel. Ο Öt *,• J Téged vártunk, — kit várnánk mi többé? Hozzád leszünk hívek mindörökké!