Friedrich Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata, XVI-XVIII. század (Budapest, 1944)

II. A reformáció százada - 7. Énekeskönyvek, énekgyüjtemények

73 tehát, hogy itt 1560 után készült énekek is előfordulnak (VII., Χ., XXIII., LXXI. zsoltárok fordításai). Ezeket az 1569-iki Szegedi-féle gyűjteményből vehette át. Sőt egy éneke, Palatics György könyörgése 1570-ből vagy 1570 után való toldás. Huszár Gál énekeskönyve igen nagy hatást fejtett ki a későbbi gyűjteményekre. Kéziratos graduáljainak egy része is e gyűjteményre vezethető vissza. Bornemisza Péter énekeskönyve „Énekek három rendben. Detrekő 1582" címmel szoros kapcsolatot mutat fel Huszár Gál és Szegedi Gergely énekeskönyvével. A váradi énekeskönyvből olyan énekeket is átvett, melyek a Szegedi-félében nem találhatók. A Huszár Gál-féle gyűjteményből elhagyta ami zsolozsmahimnusz volt, melyek az öreg Graduál-lal rokon darabok voltak. Szegedi énekeskönyvével 72 éneke egyezett meg. Az énekgyűjtemény a XVI. századi egyházi éneklésnek csaknem teljes felsorakoztatása. Ez mentette meg és tette ismertté Sylvester János húsvéti énekét — „Krisztus feltámada". A „Három rend" a következő csoportokat képviseli: 1. 118 egyházi ének; 2—3. bibliai, históriás, tanító és feddő ének. Itt találjuk meg először Jacoponus énekének fordítását: „Mit bízik e világ ő dicsőségében" kezdetű (Cur mundus miiitat), ugyancsak itt először „Emlékezzél mi történék Uram mi rajtunk" kezdetű és a Luther-féle „Mitten wir in Leben sind" fordítását, „A mi életünknek közepette", és „Atyánk bölcsességének Ura" kezdetű énekeket (Payr S. i. m.). Saját énekét, a „Gyermekek rengetésére" címűt is felvette énekeskönyvébe. Itt is sok latin dallamot találunk, melyből a régi melódiák általánosan ismert és kedvelt voltára következtethetünk. 1592-ben jelenik meg az ú. n. Gönczi György-féle énekeskönyv „Keresztyéni énekek, melyek a Graduál mellett s anélkül is, hol azzal nem élhetnek az magyar reformáltatott ekktésiákban szoktanak mondatni" címmel. Tulajdonképen a Szegedi-féle énekeskönyv újabb kiadása volt, de Gönczi György írta új előszavát, innen származik az elnevezés. Az evangélikusok 1696-ig, tehát a Zengedező Mennyei Kar megjelenéséig ezt az énekeskönyvet használták. Becses gazdagodást jelent Skaricza 58., 86. zsoltárfordítása, Végkecskeméti Mihály 55., Laskói István 120., Sztárai 29., 32., 37., 44. és Giczi János 101.