Friedrich Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata, XVI-XVIII. század (Budapest, 1944)

II. A reformáció százada - 5. Zsoltárfordítások és átdolgozások

46 „Mikoron Dávid nagy búsultában baráti miatt volna bánatban panaszolkodván nagy haragjában, ilyen könyörgést kezde δ magában." Az 51. zsoltár pedig így jellemzi létrejöttének lelki okát: „Háborúság Dávid királynak egykoron nagy vala mikor bűnéről Nátán próféta megfedte vala, keserves szívvel Istennek így könyörög vala." Végül negyedik változatnak vehetjük fel azon formát, mikor a fordító a zsoltár szövege elé a keresztyénekhez szóló intelmet, felhívást illeszt. Így a 113. zsoltárban: „Keresztyének, kik ez földön lakoztok, neveteket az Istennek adtátok az ő nevét ti szüntelen áldjátok, véle végre, hogy ti uralkodjatok." Ε formulának egy hosszabb változatát láthatjuk a 15. zsoltárban, mely Sztárai Mihály átdolgozása: „Sokan vannak most olyatén emberek, kik azt vélik, hogy ők jó keresztyének, noha feslett és nem jámbor életük, sőt mindenben Krisztusnak ellenségek. Tülök azért, hogy magunkat óhassuk az szent Dávid beszédét elvegyük, az Istennek feleletit megértsük és magunkat így jól abban meglássuk. Az próféta nagy álmélkodásában felkiálta, lám az ő írásában:" A keresztyénekhez való felhívás sokszor a bizonyság kevés erejével hat: pl. a 121. zsoltár kezdő sorai: „Jer, emlékezzünk keresztyén népek az nagy Istennek az ő jóvoltáról, mert csak ő nekünk minden jótevőnk mennyen és földön csak ő igazgatónk." A zsoltárfodítások sablonos szerkezetének másik tagja a berekesztés. Itt is több motívumot különböztethetünk meg. A legáltalánosabb a zsoltárszám megjelölése. Ez azonban nem áll magában, legtöbbször tanítás vagy egyéb toldalék járul hozzá.