Friedrich Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata, XVI-XVIII. század (Budapest, 1944)

I. Előzmények

9 egyházban énekelni. Ügy látszik a magyarnyelvű éneklés a templomokba is behatolt és nemcsak körmeneteken és ünne­peken énekelte a nép. A Pray kódex is a magyar nyelvnek egyházi használatát mutatja „azután ének legyen, dicséret az Ürnak, majd beszéd a néphez, aztán béke adandó a népnek" (Feltámadási szertartás). Kódexeinkben pedig több adat van a magyarnyelvű éneklésre. Példának említhetjük a Peer kodex­beli „Óh kegyes Szűz Mária" kezdetű éneket (236. 1.), ugyanr­csak e kódexből az „Idvöz légy Istennek szent teste" (242. 1.) kezdetű és a „Jer mi dicsérjük, áldjuk"-kezdősorral rendel­kező éneket, melyet egy 1505-ben nyomtatott misekönyv 1514. évi bejegyzésében találunk. Ha a rendelkezésünkre álló kódexeket átlapozzuk, a latin egyházi költészet sok remekművét találjuk meg prózai, rész­ben pedig már verses fordításban. Hogy csak néhányat em­lítsünk: antiphonák közül Veni Sancte Spiritus: reple... (Winkler k. 37; Keszthelyi k. 437, Érsekújvári k. 144.), Salve Regina.. . (Tihanyi k., Kazinczy k.). Sequentiák: Juste Iudex Jesu Christe . .. (Peer k. 90, Czech k. 348.), Veni Sancte Spi­ritus et emitte (Érsekújvári k. 147, stb.). A himnuszok jelen­nek meg a legnagyobb számban, szinte elárasztják a kor vallásos irodalmát. A legszebb himnuszokat lefordítják, hogy továbbadják mindazoknak, kiknek lelke telve hálával és kik szomjúhozzák a formát, melybe saját dicséretüket is bele­érezzék. így fordítják le először a Te Deumot, 1 4 a Vexilla regis prodeunt, Christe qui lux es et dies (Thewrewk k. 130, Lobkowitz k. 254), Conditor alme siderum, A solis ortus car­dine, Puer natus in Bethlehem, Surrexit Christus hodie, Ver­bum superbum prodiens, Veni redemptor genitum, Ο gloriosa Domina, Ave Maria Stella, Imperatrix gloriosa stb. kezdetű legszebb himnuszokat. A liturgikus himnuszokat is mind meg találjuk magyarnyelvű kódexeinkben. Különösen a Hymnus angelicus (Gloria in excelsis Deo) örvendett nagy népszerű­ségnek. Karácsonykor később még gyakrabban énekelték. Ezen 1 4 Apor k. 125. és 136., Döbrentei k. 233., Peer k. 292., Kulcsár k. 50., Festetich k. 21. és 241., Keszthelyi k. 48., Gömöri k. 51. A Peer k.-beli szöveget kottákkal találjuk. A Battyhány k.-ben is előfordul. V. ö. Vargha Dámján: Te Deum és Te Mariam fordítása kódexirodalmunk­ban. Békefi Emlékkönyv, 1912. 181. kk. Ik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom