Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2017 (82. évfolyam, 2-20. szám)
2017-01-29 / 4. szám
KRÓNIKA • 2017. január 29. Evangélikus élet • 3 Akik százezrekhez szólnak Megbeszélés az istentisztelet-közvetítésekről Életek átalakulása A leprások világnapjára A szokásos évindító megbeszélésre gyűltek egy asztal köré január 16-án az Északi Egyházkerület Püspöki Hivatalában azok a lelkészek, akik 2017-ben az MTVA csatornáin adásba kerülő rádiós, illetve tévés istentiszteleteken fognak szolgálni. A leginkább kommunikációs tréningre emlékeztető, kifejezetten a hasznos, gyakorlati problémákra koncentráló megbeszélést az esemény házigazdája, Fabiny Tamás médiáért felelős püspök nyitotta meg. Bevezetőjében egyebek mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy aki a tömegkommunikációs csatornáinkon keresztül szól az emberekhez, annak egyaránt figyelnie kell a templom törzsközönségére és a véletlenül betévedőkre. Vagyis a prédikáló lelkész elsősorban a saját gyülekezetéhez szóljon, de igyekezzen úgy beszélni, hogy a közvetített istentisztelet sok százezer hallgatója közül azokat is megszólítsa, akik nem tartoznak az evangélikus közösséghez, esetleg csak spontán kapcsolódnak be a közvetítésbe. Aki a szószéken áll, ne csak hirdesse, hanem ragozza is az igét - tette hozzá a püspök, arra utalva, hogy a tömegkommunikációban megszólaló lelkészeket fokozott nyelvi felelősség is terheli. Fabiny Tamás felhívta a figyelmet arra is, hogy a közvetített istentiszteleten szolgáló lelkésznek ne csak a prédikációra, hanem az egész szertartásra legyen gondja, az előkészítésébe vonja be a gyülekezet tagjait, ügyeljen arra, hogyan szól a kórus. Fontos ez is - tette hozzá a püspök -, hiszen a hallgatók, nézők az egész egyházról alkotnak véleményt a közvetítések alapján. Ezt követően a közmédia evangélikus műsorait évtizedek óta vezető, szerkesztő Nagy László beszélt a lelkészeknek arról, hogyan készítik elő technikailag a közvetítéseket. Elmondta: fontos, hogy a lelkész és a gyülekezet együttműködjön a közvetítés lebonyolítóival, akár kompromisszumok árán is, közösen törekedjenek arra, hogy a lehető legjobbat hozzák ki a műsorból. Lényeges az is, hogy a szolgáló lelkészek tiszteletben tartsák a közvetítések időkereteit, és lélekben készüljenek fel arra, hogy az élő adások esetén nincs javítási lehetőség, a nézők vagy a hallgatók a valós időben elhangzott, illetve látható tartalmat kapják, s ez igen nagy felelősség - tette hozzá a szakember. A megbeszélés vendége volt Nagy Katalin rádiós-tévés újságíró. A Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorának felelős szerkesztője sok egyéb mellett arra intette a lelkészeket, hogy ne többszörösen összetett, túldíszített mondatokban beszéljenek, hanem lehetőleg egyszerű jelzőkkel, mert ez segíti a megértést. Kerüljék a nehezen kimondható szavakat, szókapcsolatokat, tudatosan bánjanak a hangjukkal, hangszíneikkel. Nagy Katalin praktikus tanácsokkal látta el a lelkészeket arra vonatkozóan is, hogyan készítsék fel testüket az élő közvetítésre, mennyivel előtte étkezzenek, illetve mit ne fogyasszanak közvetlenül az adás előtt. A megbeszélés végén a lelkészek, a médiaszakemberek és a püspök egészen apró részletekbe menően, az egyes gyülekezetek helyi sajátosságaira is tekintettel beszélték meg az élő közvetíti tésekkel kapcsolatban felvetődő kérdéö seket. ■ Illisz L. László Evangélikus rádiós és televíziós istentiszteletek 2017-ben Magyar Televízió Április 9., virágvasárnap, Pesterzsébet: Győri János Sámuel Június 4., pünkösd ünnepe, Mosonmagyaróvár: Kiss Miklós Október 29., Szentháromság ünnepe után 20. (Biblia-) vasárnap, dr. Fabiny Tamás December 24., advent 4. vasárnapja, Cinkota: Vető István Magyar Rádió Február 26., ötvened vasárnap, Bakonytamási: Szakos Csaba Április 14., nagypéntek, Sámsonháza: Horváth-Hegyi Áron Május 14., húsvét ünnepe után 4. vasárnap (Cantate), Szarvas-Ótemplom: Lázár Zsolt Június 11., Szentháromság ünnepe, Zalaistvánd: Koczor György Július 9., Szentháromság ünnepe után 4. vasárnap, Nyíregyháza: Zsarnai Krisztán Szeptember 17., Szentháromság ünnepe után 14. vasárnap, Pécs: Ócsai Zoltán Október 31., a reformáció ünnepe, Sárvár: Rostáné Piri Magda December 25., karácsony ünnepe, Szolnok: Győri Péter Benjámin A Sorbonne-diplomás háztartásbeli Szép kort ért meg, mondtam magamban, miközben benyitottam a kelenföldi evangélikus templom kapuján. Ajtony Ilma nevét nem ismertem, ekkor hallottam először, a férje, Profite Károly nevét annál inkább. Tudtam róla, hogy főtitkára volt a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának, jó ismerője a Bibliának, aktív munkása a Magyar Bibliatanácsnak, amelynek egyik utódszervezetében, a Magyar Bibliatársulatban jómagam is kurátorként szolgálok. Fiával, Profite Péter matematikussal alkalomról alkalomra találkozunk a Protestáns Újságírók Szövetségének rendezvényein. Ajtony Ilma azonban csak ezen a gyászistentiszteleten vált ismerősömmé. Igen, a saját temetésén. Családtagjai legszívesebben úgy említették ezt az áhítatos temetési alkalmat, hogy emlékezés és hitvallás. A hozzám is eljuttatott meghívólevélben is ez állt: „A liturgiában a borongós temetési hangulat helyett a reménységünk és keresztyén hitvilágunk közös megélésén lesz a hangsúly’ És valóban. A templomi környezet sugallta ünnepélyes áhítatot családias hangvételűvé tették a beszédek. A felolvasott tizenöt perikópa, amelyet az Ajtony Ilma által szeretett igék közül válogattak, reflektorként világította meg lelkiségét, jellemét és istenhitét. A gyülekezeti korálok és orgonajátékok sem gyászzenék voltak, hanem a hívő ember Istennel való kapcsolatáról szóltak: bűnvallásról, istendicséretről, a keresztyén életvitelről és végül a feltámadott Jézus Krisztus dicsőítéséről. Amíg a lelkészek az igerészeket olvasták - ezekről szóltak a gyülekezet énekei is -, a jelenlevők ráérezhettek Ajtony Ilma kilencven éven át alázatosan szolgáló jellemére. Ki volt ő tehát? A gyászjelentést idézem: „Sorbonne-diplomás háztartásbeli”, aki egész életében fizetés nélkül szolgálta a Magyarországi Evangélikus Egyházat. Ahogy hallgattam az evangélikus teológia rektorának nekrológját, egyre inkább feltárult előttem Ajtony Ilmának az a fajta háttérszolgálata, amelyet rajta kívül senki más nem végezhetett el. Nem zavarta ebben az sem, hogy az akkor uralkodó rezsim rendre akadályozta az egyháziak munkáját. Ajtony Ilma a szó szoros értelmében hét nyelven beszélt. Próbaidős, kedvező állását nem állandósították, elküldték őt, miután kiderült, hogy a férje lelkész. Szolgálta egyházát, segítette férjét és vezette családját. A visszaemlékezésből nem maradhatott ki a magyar és görög betűs írógép sem, amelyen az egész Szentírást leírta, hisz Prőhléék otthonában alapozódott meg az 1975-ös új fordítású Biblia. Teológiai jártasságát nemcsak gyermekei, hanem professzorok is megismerhették. És mindezt egyszerűen, alázatosan, de a tudás méltóságával, a háttérből és mégis közhasznúan végezve. Egyházát segítve, mégis Istennek szolgálva. Mielőtt sokan csendben vonultak a családdal a templom kolumbáriumába, hogy hamvait végső nyugalomra helyezzék, a gyülekezet hitvallásként énekelte bizonyságul: „KI dolgát mind az Úrra hagyja [...], azt ő megőrzi és megtartja...” (EÉ 331) Az orgona hangja a temetés perceiben is szólt, s ezalatt újra eszembe jutott az a mondat, amelyikkel beléptem a templom ajtaján: „Szép kort ért meg.” De most már ismerve Ajtony Ilma szolgáló életét, hozzátettem: nem hiába. ■ Marosi Nagy Lajos „Január 29-e kulcsfontosságú nap a számunkra. Bár különféle módon és eszközökkel, de szerte a világon megtartjuk a leprások világnapját. E napra készülve missziónk kettős célján gondolkodtam el ismét: a leprabetegség legyőzése - életek átalakulása. Szervezetünk azon munkálkodik, hogy a leprabetegség miatt szenvedő emberek, családok, közösségek élete átalakuljon: megfelelő gyógyítást, gondoskodást és emberi méltóságot kapjanak. A leprások világnapján azért imádkozom, hogy miközben másokon segítünk, és életek alakulhatnak át segítségünkkel, aközben mi magunk is engedjük, hogy Isten bennünk végezze el a maga átformáló munkáját, és mélyüljön el kapcsolatunk és közösségünk a Mindenhatóval!” Ezekkel a szavakkal köszönti Brent Morgan, a Nemzetközi Lepramisszió vezérigazgatója a jeles nap alkalmából munkatársainkat, támogatóinkat, akik a világ bármely pontján hozzájárulnak leprabeteg embertársaink gyógyításához, rehabilitálásához, életük átalakításához. A lepramisszió világméretű szolgálatának középpontjában nem elsősorban egy kórokozó legyőzése áll. Tudósok ezrei fáradoznak a laboratóriumokban, keresik-kutatják a megoldást. Azért imádkozunk, hogy bár sikerülne legyőzni ezt a kórokozót, amely sok évezrede pusztítja az embert, teszi tönkre az életet, veti még a korábban megéltnél is nagyobb nyomorúságba áldozatait. Minden törekvés, tudás és kutatás ellenére még ma is minden második percben megállapítják valakiről a földön, hogy leprás, és közülük minden ötödik gyermek! És ők csak azok, akik már eljutottak a diagnózisig. Senki sem tudja, hányán vannak, akik soha nem jutnak el orvosig! E megrendítő adat 2016-ban is soksok magyar ember szívét remegtette meg. Meghallották, hogy a számok mögött életek, sorsok vannak. Szívükkel meglátták, hogy ők ugyanolyan férfiak, nők, gyermekek, családok, közösségek, mint amilyenek mi vagyunk: vágyva szeretetre, örömre, egészségre, áldásra. Őszinte hálára indít, hogy magyar honfitársaink nagylelkűségének köszönhetően 2016-ban is sok élet változhatott meg a világ távoli pontjain. Például az indiai Shahdara lepramissziós kórház működését hosszú évek óta folyamatosan segíthetjük. Támogatóink lehetővé tették, hogy ezenfelül még néhány nagyon szükséges eszközt is adományozhassunk Ezáltal hozzájárulunk a kórházhoz tartozó nyomornegyedek ellátásához is. Szintén Indiában, a kalkuttai kórházban háromszáz beteg szemműtétjének kampányát finanszíroztunk. Támogatásunk nélkül ők soha nem juthattak volna hozzá ehhez a beavatkozáshoz! Továbbá újakra cseréltük a kórház néhány használhatatlanná öregedett laboratóriumi, illetve műtőeszközét. Dél-Kínában átfogó gyógyító-rehabilitáló, mozgássérülteket gondozóoktató projektet működtetünk támogatóink adományaiból. Nehéz szavakkal kifejezni annak a harminc - hét-tizennyolc éves -, leprából kigyógyult fiatalnak, szüleiknek, nagyszüleiknek és rokonaiknak a háláját, akiket magyar támogatóink adománya segít tanuláshoz, és nem koldusként, hanem képzett felnőttként nézhetnek jövőjük elé. Sőt az, hogy ma tudást, szakmát adunk a kezükbe, az ő majdani gyermekeik, családjuk életére is már előre jótékonyan kihat. A magyarországi Lepramisszió a Nemzetközi Lepramisszió tagjaként folyamatosan és növekvő mértékben járul hozzá ahhoz, hogy nagyon sok szenvedő embertársunk élete alakulhasson át maradandóan, testi, lelki, szellemi és társadalmi értelemben egyaránt. Köszönjük, hűséges támogatóink! Isten áldja meg mindnyájukat! ■ Riskóné Fazekas Márta református lelkész, a Lepramisszió igazgatója Egyháztörténeti emlékkonferencia A Mika Sándor Egyesület (az Eötvös Collegium történészműhelye volt tagjainak szövetsége) a Győri Egyházmegyei Levéltárral közösen február 9-én, csütörtökön délelőtt fél 10-től egész napos nemzetközi egyháztörténeti emlékkonferenciát rendez Keresztény társadalmi mártírium 1944-1956 címmel a Petőfi Irodalmi Múzeumban (1053 Budapest, Károlyi utca 16.). Rendezvényünkön azt a helytállást fogjuk bemutatni, amelyet a Kárpát-medence keresztény társadalma tanúsított az 1944-től itt erőszakkal kiépített, az ateizmust zászlajára tűző bolsevik rendszerrel szemben. A konferencia fővédnökségét mindhárom történelmi keresztény felekezet elnök-püspöke elvállalta, előadói fölhívásunkra pedig Varsótól Bukarestig és Ungvártól Győrig számos kutatóközpont, oktatási intézmény és tudományos szakember egyénileg is megmozdult. Régen látott, megindító összefogás született egy még mindig nem eléggé ismert, ám egyházi és nemzeti szempontból alapvető fontosságú és akut örökségű kérdésben. Ez a hatalmas érdeklődés éppúgy, mint a magyar államtól (Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, Gulág Emlékbizottság) a konferencia szervezési költségeire kapott nagyvonalú támogatás, méltán az ügynek szól: a rendszerváltozás óta sem volt olyan nemzetközi tudományos szimpózium, amelyen az Európa létét veszélyeztető keleti despotizmusnak ellene feszülő magyar egyházak hajdani társadalomszervező erejét és kálváriáját monografikus igénnyel, ilyen reprezentatív körülmények között bemutatták volna. Abban bízunk, hogy ez lelki értelemben sem lesz tanulságok nélkül való. A konferencia díszvendégei olyan idős egyházi személyek, akik megjárták a börtönök, táborok, kínzókamrák poklát, és hűségükkel hitet tettek Krisztus és a magyarság ügye mellett. Az ő jelenlétük nevelő aktualitással mutatja föl a hitvallói helytállás megtartó erejét. Különleges kegyelmi lehetőség ez a találkozás a tudományos feltárómunka és a nemzeti közvélemény szempontjából is. A konferencia folyamatosan bővülő saját honlapján (www.martyrium.hu) az érdeklődők hozzáférhetnek a rendezvény teljes anyagához. Konferenciánkra szeretettel várjuk a szakembereken kívül a középiskolásokat, egyetemistákat és minden érdeklődő honfitársunkat. Részvételi szándékukat, kérjük, jelezzék a mikaegylet@gmail.com villámpostacímen. (X)
