Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2017 (82. évfolyam, 2-20. szám)

2017-01-29 / 4. szám

4 • Forrás 2017. január 29. • KRÓNIKA Vízkereszt ünnepe után 4. vasárnap - Mt 8,23-27 Krisztus követése A VASÁRNAP IGÉJE Tengerre szállni kockázatos vállalkozás. Elveszítjük a biztos talajt a lábunk alól. Olyat lépünk, ami szükséges, olyat lépünk, aminek azonban a követ­kezményei előre nem láthatók. Azért tudunk lépni egyáltalán, mert elfog a bizonyosság, hogy meg kell tennünk azt a lépést, mert biztosan látjuk magunk előtt Krisztust. Jézus beszállt a hajóba, és a tanítványai követték őt. Hasonló ez Péter apostol fogadkozásához. „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!" (Lk 22,33) A tanítványok pánikhangulatban. Minden nagy lépésnek ára van. Amikor ilyen helyzetben lép az ember, akkor mindig hajóba lép, megmozdul alatta a bárka, az új élethelyzet sokszor viharos és ijesztő. Amikor szembesülünk a Krisztus-követés árával, akkor felébred­het bennünk a bizonytalanság. A hajót elborítják a hullámok, az arcunkba csa­pó víz nem engedi a tisztánlátást, pánik­­hangulat lesz úrrá rajtunk, beszűkült tu­datállapotba kerülünk. A megalkuvás hangjai felerősödnek. Amikor a víz el­borítja a hajót, már semmi nem tűnik olyan egyértelműnek. Péter háromszor tagadja meg az Urat, mielőtt a kakas megszólal. Vészhelyzet­ben mindannyian Péterek, kicsinyhitű ta­nítványok vagyunk, és csak az Úr ment­het meg bennünket attól, hogy elbukjunk a hit próbáján. Az apostol alakja itt minden tanítvány gyengeségét mutatja meg. Mert túl sok a féltenivalónk félt­jük az életünket, a jó hírünket, a csalá­dunkat, a ránk bízottakat, a megélheté­sünket, befolyásunkat, lehetőségeinket. A 20. századi tanítványok. A West­minster-apátság oldalában a 20. száza­di mártíroknak állítottak szobrot. Itt van a katolikus Romero, az evangélikus Bonhoeffer és a baptista Martin Luther King szobra is, ez egy ökumenikus él­csapat, jó rajtuk végignézni az imahét utáni emelkedett lelkületben. Az egy­háztörténet kiemelkedő alakjaiként tartjuk őket számon, ők a hit szobrai. Hitünk megvallása minden korban járhat áldozatokkal. Az talán a legnehe­zebb helyzetek egyike, amikor az én ta­núságtételem árát a szeretteimmel fizet­tetik meg. így történt ez King életében is, amikor újszülött csecsemőjét és gyermekágyas feleségét kellett otthagy­nia, mert bebörtönözték. Különösen is nehéz volt a helyzete, mert lelkésztár­sainak egy része nyilatkozatban elhatá­rolódott tőle, szélsőségesnek nevezte őt, és azt kérte, hogy a helyzet konszolidá­ciója érdekében hallgasson el. Nagypéntek nélkül nincs húsvétvasár­nap. A birminghami börtönből írt le­vél King leghíresebb írásai közé tarto­zik. Azoknak a lelkészkollégáinak cí­mezte, akik hallgatást kérnek tőle. A szélsőségesség vádjára így válaszolt: „Nem volt-e Jézus szélsőséges a szere­­tetben, Ámósz az igazság terén, Pál az evangélium hirdetésében vagy Luther, aki azt mondta: »Itt állok, másként nem tehetek«? A kérdés az, hogy a gyű­lölet vagy a szeretet szélsőségesei le­szünk-e.” King a lelkének háborgása ide­jén csak imádságban talált enyhülést. A családnak azonban nagyon nehéz volt ez az időszak, számukra talán ez volt Jézus alvásának ideje, amikor a ha­jót elborítják a hullámok így vallott er­ről King felesége: „A húsvét a szenve­dés ideje. A szenvedés pedig lehet al­kotó jellegű. [...] [Aférjem]halálában ott van a remény vagy a feltámadás” - mondta 1968 decemberében, miköz­ben 1963 húsvét nagypéntekjére emlé­kezett vissza, amikor férjét a birmin­ghami börtönbe zárták. Coretta Scott nagy szomorúságában depresszióba esett, miközben újszülött csecsemőjük­kel otthon tartózkodott, mégis lelki fáj­dalmai közepette értette meg az ünnep mély üzenetét: nagypéntek nélkül nincs húsvétvasárnap.” (Mórocz Bora: Martin Luther King teológiai portréja - Az emberi méltóság harcosának lel­ki drámája. Szolgatárs baptista folyó­irat, 2016/3.) Szélcsend és tisztánlátás. A tanítvá­nyok hite nem töretlen, vészhelyzetben nagyon elbizonytalanodnak, pánikol­­nak, de tudják, hogy kihez kiálthatnak Vívódásaink idején, amikor össze­csapnak fejünk felett a hullámok, mi is erőt meríthetünk Jézus felszabadító jelenlétéből. Szorult helyzetünkben feltör a szabadításért kiáltó szó: Uram, ments meg minket! Ekkor Jézus felkel, és megfeddi a háborgó elemeket. Jézus felébredt, mert szabadító Istenünk­ként hozzá kiáltottunk. Újra szélcsend támad. Újra tisztán látunk Megerősöd­ve hajózunk tovább. ■ Románné Bolba Márta Imádkozzunk! Úr Jézus! Hozzád kiál­tunk, amikor megkísért bennünket az elvtelen kompromisszumok kényszere. Szabadításodat kérjük! Bocsásd meg ki­csiny hitűségünket. Csendesítsd le a vi­hart, hogy újra tisztán lássunk. Segíts meg, hogy a hit bátor lépéseit meglehes­sük. Ámen. Új nap - új kegyelem Vasárnap (január 29.) Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. Zsolt 71,17 (íTim 1,12; Mk 4,35-41; 2Kor 1,8-11; Zsolt 9) Énekeskönyvünk 435. éneke Jézus hívását közvetíti mindenki számára: „Te, ifjú s öreg, jöjjetek! / Hadd adjak örök kincseket...” Tudunk a Bibliában az ifjú Jeremiásról és a fiatal lányról, Máriá­ról, akiknek még a tapasztalatlansága sem jelentett akadályt, hogy az Úr kije­lentse magát számára. Ismerjük az idős Salamont és az öreg Simeont, akik vé­nülő korukra sem felejtették el azt, amit az Úr ígért nekik: kinek csodaszámba menő bölcsességet, kinek pedig a Krisztus meglátását. Lenne ma is bőven pél­da arra, miként tanítja az Úr az ifjakat egészen időskorukig. Ugyanakkor az is elgondolkodtató, hogy lenne-e ma Isten népéből akár csak egy is, aki csodát hir­det, és nem feledkezik meg a minden napon tanító Úr jelenlétéről. Kérdésünk váljék ma bátorító imádsággá, ahogyan ez a zsoltárvers is erről tanúskodik. Hétfő (január 30.) Szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, el nem fogyó kincset a menny­ben. .. Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is. Lk 12,33-34 (Hág 2,8; Mt 21,18-22; Lk 7,36-50) Ez az ige állt egy kengurut ábrázoló igés lapon, ame­lyet egy hittanosunk kapott. Elgondolkodtunk azon, hogy milyen jó, biztonsá­gos lehet odabenn a kengurumama erszényében, nem gondolva arra, hogy a pén­zes erszényünkben mennyi javunk van. A menny berkeinek nyugalma is időn­ként így áll szemben a földi megélhetés bugyraival. Néha egymásnak feszül a földi és a mennyei kincs az emberi szívben. Melyik erszénybe tetted a szíved? Kedd (január 31.) Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható. Jel 1,8 (Zsolt 102,28; Mt 8,28-34; Lk 8,1-3) Kezdet és vég, múlt és jelen, hajnal és alkonyat... mind a mi Urunk határtalan jelenlété­re és szeretetére utal. Aki ott volt a teremtésnél, és aki ott lesz az utolsó ítélet­nél is, és nem ismer határokat a halál-élet átmeneteiben. Egy irodalmi műnél mi sem lenne szebb, mint e két pólus a keretes szerkesztés elemeiként. Bennün­ket viszont az is érdekel, hogy a kettő között, a kereten belül mi történik velünk. Ott van a Mindenható, aki határtalanul ismer és szeret bennünket, akinek sem­mi sem lehetetlen, aki múlt, jelen és jövő Ura. Szerda (február 1.) Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. Jn 16,24 (Zsolt 31,8; Hós 2,20-25; Lk 8,4-15) A keresztyén ember számára már az is öröm, hogy kérhet. Pontosabban: hogy van kitől kérnie. Érték, hogy könyörgésünk meghallgatás­ra talál. Öröm, hogy a kérés akkor is célba talál, ha másként teljesül, mint aho­gyan terveztük. Sok örömmorzsát találhatunk az imádság körül, örömünk még­sem tűnik teljesnek. Még nem vált a hit látássá, még nem tapasztaltuk meg a mennyei dimenziót. Jézus maga is akkor mondta ezeket a szavakat az örömről, mielőtt elfogták volna, mielőtt tanítványai szétszéledtek volna. Vajon az Úr mi­ként és mikor találja meg bennünk teljes örömét? KÉTHETI U TRAVALO „Gyertek, és lássátok Isten tetteit! Félelmetesek dolgai az em­berek között...” (Zsolt 66,5) Vízkereszt ünnepe után a 4. héten az Útmutató reggeli s heti igéi hirdetik: Jézus Krisztusban látható Isten hatalma, aki ural­kodik a mennyen és a földön. „Jézus Krisztus az Isten dicső­ségének visszatükröződése [...], hatalmas szavával fenntart­ja a mindenséget.” (Zsid 1,3; LK) Az Úr Jézus, aki valóságos Isten a valóságos Istentől, szavával lecsendesítette a hábor­gó tengert: „Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett. Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?” (Mk 4,39-40) „Kiáltásom jusson el hozzád, Uram!” (GyLK 741) „íme a hit és a hitetlenség pél­dája! Mert abban van a hit felséges képessége, hogy látja a lát­hatatlant, és nem látja azt, ami pedig érezhető. A hitetlenség meg csak azt látja, amit észlel, s nem tudja megragadni azt, amit nem érzékel.” (Luther) Pál arról tudósít, hogy Ázsiában „az életünk felől is kétségben voltunk”. De nem önmagukban bizakodtak, hanem abban, „aki ilyen halálos veszedelemből meg­szabadított minket [...]. Benne reménykedünk...” (2Kor 1,8.10) Jézus isteni hatalmát jelzi, hogy szavára azonnal elszá­rad a terméketlen fügefa; s nekünk üzeni: „... mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok” (Mt 21,22) Krisztus Urunk meggyógyított két gadarai megszállottat, kiűzve be­lőlük az ördögöket, akik felismerve őt, ezt kérdezték: „Mi dol­god velünk, Isten Fia?” S kérték: „Ha kiűzöl minket, küldj a disz­nónyájba! Ő pedig ezt mondta nekik: Menjetek!” (Mt 8,29.31.32) Az Úristen új kezdetet ígér választott népének: „Eljegyezlek magamnak örökre [...] az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak a hit ajándéká­val, és megismered az Urat.” (Hós 2,21-22) A teremtett világ Urának dicsősége szemlélhető a teremtésben: „Türelmes az Úr, de nagy a hatalma. [.. fMegdorgálja a tengert és kiszárítja. [...] Megrendülnek előtte a hegyek. [...] még a sziklák is szétporlad­nak tőle.” (Náh 1,3-6) Pál kéri: igazodjunk Krisztushoz, ő Is­ten! „Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg és ben­ne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez...” (lásd Jn 14,6) A ke­resztre szegezett adóslevél ezt hirdeti: Isten egyszülött Fiával „együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely min­ket vádolt...” (Kol 2,9-10.13-14) Isten megtartja ígéretét. „Hallgassatok rám [...], akik az Urat keresitek! Közel van igaz­ságom, jön már szabadításom. [...] az én szabadításom örök­re megmarad, és igazságom nem rendül meg.” (Ézs 51,1.5.6) „Hul­lámok ha rémítenek [...]/ S a habok közt szíved remeg, [... ] / Ha aludni látod őt, [... ] / Sión, soha ne feledd el, / Ő meg­vívhat tengerekkel!” (EÉ 263,2) „Fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad.” (Ézs 60,2b) Vízkereszt ünnepe után az utolsó héten az Útmutató reggeli s heti igéiben a megdicsőült Krisztus személye ragyog ránk. „Isten gyújtott világosságot a mi szívünkben, hogy Jézus Krisz­tus arcán felismerjük az ő dicsőségének ragyogását” (2Kor 4,6; LK) Megdicsőülésekor az Úr Jézus három tanítványának sze­me „láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pe­dig fehéren ragyogott, mint a világosság. [...] íme, fényes fel­hő borította be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én sze­retett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!” (Mt 17,2.5) Mi se lássunk mást, csak Jézust egyedül! Solus Chris­tus! S zenghetjük a nagy glóriát: „Dicsőség a magasságban Is­tennek. ..” (Lk 2,14) „Óvakodj attól, hogy az ige nélkül kalan­dozva Krisztust Istentől elszakítsd! Rajta kívül nincs Isten, hogy megtalálhatnám s hozzá juthatnék. Aki tehát Krisztust hall­ja s látja, legyen bizonyos, hogy Istent hallja és látja.” (Luther) Pál hirdeti: Isten erejének kincse cserépedényekben van, „hogy ezt á rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak. [...] Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jé­zus élete is láthatóvá legyen testünkben”. (2Kor 4,7.10) Isten a maga erejét a Megfeszített erőtlenségében jelentette ki (lásd íKor 1,25). Krisztus a Lélek által válik jelenvalóvá a mi életünk­ben. „Mi pedig [...] mindnyájan [...] ugyanarra a képre for­málódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2Kor 3,18) Jézus dicsősége ma is megjelenik a világban. Mi is őt tükröz­zük vissza, s legyünk egymás Krisztusává! Első követőinek mondta Urunk: „... meglátjátok a megnyílt eget és az Isten an­gyalait, amintfelszállnak, és leszállnak az Emberfiára!’ (]n 1,51; lásd íMóz 28,12.17) Minden ember számára Jézus az egyet­len út az Atyához, s örök üdvösségünket e földön nyerhetjük el a Krisztusba vetett személyes hit által. „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiú­nak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta.” (Jn 3,36) János tolmácsolja a felmagasztalt Krisztus kinyilat­koztatását: „...övé a dicsőség és a hatalom örökkön örökké. íme, eljön a felhőkön, és [...] Én vagyok [...ja Mindenható.” (Jel 1,6- 8) Pál Isten elrejtett bölcsességét hirdeti: „Amit szem nem lá­tott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készí­tette el Isten az őt szeretőknek." (íKor 2,9) Karácsony ünnep­köre az ősi ároni áldással zárul: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörül­jön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békes­séget!” (4MÓZ 6,24-26) „Istentől el nem állok, /■ Ö sem áll tő­lem el; [...] / Gondot visel reám, [...]/ Ő áld meg segítség­gel, / Kegyelmes, jó Atyám.” (EÉ 337,1) ■ Garai András Csütörtök (február 2.) Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! Jel 22,17 (Ézs 35,6b; Náh 1,2-6; Lk 8,16-21) A legértékesebb vizet ingyen adják, forrása pedig ma­ga a Krisztus. Ez már nem is a földi valóság, hanem csakis a mennyei lét jele lehet. Ahogyan a test nem élhet víz nélkül, hitünk is elhalna az élet vize nélkül, ha Krisztus nem fakasztott volna örök életre buzgó forrást mibennünk. Ő ígé­ri, hogy nála soha meg nem szomjazunk, és mi tudjuk, hogy ezért nélküle nem élhetünk. Péntek (február 3.) Az Úrral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek. Zsolt 34,3 (Fii 4,4- 5; Kol 2,8-15; Lk 8,22-25) Dávid király az úrral dicsekszik, Pál a saját erőtlensé­geivel. Nem könnyű beállni sem az Úrral dicsekvők, sem az örülő alázatosok so­rába. Emberi dicsekvésünk sokszor elhomályosította már bennünk Isten fényes dicsőségét, emellett büszkeségünk is megkoptatta ilyen-olyan alázatosságunkat. Úgy igazán megvizsgálva magunkat: nem maradt hely, ahová mehetnénk. Csak­úgy, mint Dávid, e zsoltárvers írója, akit Saul üldözött, és ő inkább bolondnak tet­tette magát, hogy megmeneküljön. Hasonló Pál esete is, aki menekülni kénysze­rült, mert sokan nem hittek megtérésének. Melyik sorba is állhatták ők? Ahová ők, utánuk sorakozhatunk mi is, az Isten kegyelmének táborába. Szombat (február 4.) Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat ta­lál. Péld 29,25 (íPt 3,13-143; Ézs 51,1-6; Lk 8,26-39) Isten az emberek ereje, a fé­lelem és a rettegés hatalma feletti Úr. Nála oltalom vár. Mint ahogy tudták azt már régen is: ha betér valaki a templomba, ott biztonságban van az élete. A csap­dából való kiút csakis az Istenben való bizalom lehet számunkra. A biztos me­nedék, az erős vár akkor vesz körül bennünket igazi, hatásos védelemmel, ha már bennünk teret nyert. Kerüld a csapdákat, keresd a várat! ■ Chikán Katalin KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu • Előfizetés: kiado@lutheran.hu • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá Maria (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Karoly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi SAndor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: MAtéTóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó DAvid Karoly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág telefonszámán: 06-1/767-8262 és a Luther Kiadónál. ■ • INDEX 25 211, ISSN 2498-5309

Next

/
Oldalképek
Tartalom