Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2017 (82. évfolyam, 2-20. szám)
2017-01-29 / 4. szám
4 • Forrás 2017. január 29. • KRÓNIKA Vízkereszt ünnepe után 4. vasárnap - Mt 8,23-27 Krisztus követése A VASÁRNAP IGÉJE Tengerre szállni kockázatos vállalkozás. Elveszítjük a biztos talajt a lábunk alól. Olyat lépünk, ami szükséges, olyat lépünk, aminek azonban a következményei előre nem láthatók. Azért tudunk lépni egyáltalán, mert elfog a bizonyosság, hogy meg kell tennünk azt a lépést, mert biztosan látjuk magunk előtt Krisztust. Jézus beszállt a hajóba, és a tanítványai követték őt. Hasonló ez Péter apostol fogadkozásához. „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!" (Lk 22,33) A tanítványok pánikhangulatban. Minden nagy lépésnek ára van. Amikor ilyen helyzetben lép az ember, akkor mindig hajóba lép, megmozdul alatta a bárka, az új élethelyzet sokszor viharos és ijesztő. Amikor szembesülünk a Krisztus-követés árával, akkor felébredhet bennünk a bizonytalanság. A hajót elborítják a hullámok, az arcunkba csapó víz nem engedi a tisztánlátást, pánikhangulat lesz úrrá rajtunk, beszűkült tudatállapotba kerülünk. A megalkuvás hangjai felerősödnek. Amikor a víz elborítja a hajót, már semmi nem tűnik olyan egyértelműnek. Péter háromszor tagadja meg az Urat, mielőtt a kakas megszólal. Vészhelyzetben mindannyian Péterek, kicsinyhitű tanítványok vagyunk, és csak az Úr menthet meg bennünket attól, hogy elbukjunk a hit próbáján. Az apostol alakja itt minden tanítvány gyengeségét mutatja meg. Mert túl sok a féltenivalónk féltjük az életünket, a jó hírünket, a családunkat, a ránk bízottakat, a megélhetésünket, befolyásunkat, lehetőségeinket. A 20. századi tanítványok. A Westminster-apátság oldalában a 20. századi mártíroknak állítottak szobrot. Itt van a katolikus Romero, az evangélikus Bonhoeffer és a baptista Martin Luther King szobra is, ez egy ökumenikus élcsapat, jó rajtuk végignézni az imahét utáni emelkedett lelkületben. Az egyháztörténet kiemelkedő alakjaiként tartjuk őket számon, ők a hit szobrai. Hitünk megvallása minden korban járhat áldozatokkal. Az talán a legnehezebb helyzetek egyike, amikor az én tanúságtételem árát a szeretteimmel fizettetik meg. így történt ez King életében is, amikor újszülött csecsemőjét és gyermekágyas feleségét kellett otthagynia, mert bebörtönözték. Különösen is nehéz volt a helyzete, mert lelkésztársainak egy része nyilatkozatban elhatárolódott tőle, szélsőségesnek nevezte őt, és azt kérte, hogy a helyzet konszolidációja érdekében hallgasson el. Nagypéntek nélkül nincs húsvétvasárnap. A birminghami börtönből írt levél King leghíresebb írásai közé tartozik. Azoknak a lelkészkollégáinak címezte, akik hallgatást kérnek tőle. A szélsőségesség vádjára így válaszolt: „Nem volt-e Jézus szélsőséges a szeretetben, Ámósz az igazság terén, Pál az evangélium hirdetésében vagy Luther, aki azt mondta: »Itt állok, másként nem tehetek«? A kérdés az, hogy a gyűlölet vagy a szeretet szélsőségesei leszünk-e.” King a lelkének háborgása idején csak imádságban talált enyhülést. A családnak azonban nagyon nehéz volt ez az időszak, számukra talán ez volt Jézus alvásának ideje, amikor a hajót elborítják a hullámok így vallott erről King felesége: „A húsvét a szenvedés ideje. A szenvedés pedig lehet alkotó jellegű. [...] [Aférjem]halálában ott van a remény vagy a feltámadás” - mondta 1968 decemberében, miközben 1963 húsvét nagypéntekjére emlékezett vissza, amikor férjét a birminghami börtönbe zárták. Coretta Scott nagy szomorúságában depresszióba esett, miközben újszülött csecsemőjükkel otthon tartózkodott, mégis lelki fájdalmai közepette értette meg az ünnep mély üzenetét: nagypéntek nélkül nincs húsvétvasárnap.” (Mórocz Bora: Martin Luther King teológiai portréja - Az emberi méltóság harcosának lelki drámája. Szolgatárs baptista folyóirat, 2016/3.) Szélcsend és tisztánlátás. A tanítványok hite nem töretlen, vészhelyzetben nagyon elbizonytalanodnak, pánikolnak, de tudják, hogy kihez kiálthatnak Vívódásaink idején, amikor összecsapnak fejünk felett a hullámok, mi is erőt meríthetünk Jézus felszabadító jelenlétéből. Szorult helyzetünkben feltör a szabadításért kiáltó szó: Uram, ments meg minket! Ekkor Jézus felkel, és megfeddi a háborgó elemeket. Jézus felébredt, mert szabadító Istenünkként hozzá kiáltottunk. Újra szélcsend támad. Újra tisztán látunk Megerősödve hajózunk tovább. ■ Románné Bolba Márta Imádkozzunk! Úr Jézus! Hozzád kiáltunk, amikor megkísért bennünket az elvtelen kompromisszumok kényszere. Szabadításodat kérjük! Bocsásd meg kicsiny hitűségünket. Csendesítsd le a vihart, hogy újra tisztán lássunk. Segíts meg, hogy a hit bátor lépéseit meglehessük. Ámen. Új nap - új kegyelem Vasárnap (január 29.) Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. Zsolt 71,17 (íTim 1,12; Mk 4,35-41; 2Kor 1,8-11; Zsolt 9) Énekeskönyvünk 435. éneke Jézus hívását közvetíti mindenki számára: „Te, ifjú s öreg, jöjjetek! / Hadd adjak örök kincseket...” Tudunk a Bibliában az ifjú Jeremiásról és a fiatal lányról, Máriáról, akiknek még a tapasztalatlansága sem jelentett akadályt, hogy az Úr kijelentse magát számára. Ismerjük az idős Salamont és az öreg Simeont, akik vénülő korukra sem felejtették el azt, amit az Úr ígért nekik: kinek csodaszámba menő bölcsességet, kinek pedig a Krisztus meglátását. Lenne ma is bőven példa arra, miként tanítja az Úr az ifjakat egészen időskorukig. Ugyanakkor az is elgondolkodtató, hogy lenne-e ma Isten népéből akár csak egy is, aki csodát hirdet, és nem feledkezik meg a minden napon tanító Úr jelenlétéről. Kérdésünk váljék ma bátorító imádsággá, ahogyan ez a zsoltárvers is erről tanúskodik. Hétfő (január 30.) Szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, el nem fogyó kincset a mennyben. .. Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is. Lk 12,33-34 (Hág 2,8; Mt 21,18-22; Lk 7,36-50) Ez az ige állt egy kengurut ábrázoló igés lapon, amelyet egy hittanosunk kapott. Elgondolkodtunk azon, hogy milyen jó, biztonságos lehet odabenn a kengurumama erszényében, nem gondolva arra, hogy a pénzes erszényünkben mennyi javunk van. A menny berkeinek nyugalma is időnként így áll szemben a földi megélhetés bugyraival. Néha egymásnak feszül a földi és a mennyei kincs az emberi szívben. Melyik erszénybe tetted a szíved? Kedd (január 31.) Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható. Jel 1,8 (Zsolt 102,28; Mt 8,28-34; Lk 8,1-3) Kezdet és vég, múlt és jelen, hajnal és alkonyat... mind a mi Urunk határtalan jelenlétére és szeretetére utal. Aki ott volt a teremtésnél, és aki ott lesz az utolsó ítéletnél is, és nem ismer határokat a halál-élet átmeneteiben. Egy irodalmi műnél mi sem lenne szebb, mint e két pólus a keretes szerkesztés elemeiként. Bennünket viszont az is érdekel, hogy a kettő között, a kereten belül mi történik velünk. Ott van a Mindenható, aki határtalanul ismer és szeret bennünket, akinek semmi sem lehetetlen, aki múlt, jelen és jövő Ura. Szerda (február 1.) Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. Jn 16,24 (Zsolt 31,8; Hós 2,20-25; Lk 8,4-15) A keresztyén ember számára már az is öröm, hogy kérhet. Pontosabban: hogy van kitől kérnie. Érték, hogy könyörgésünk meghallgatásra talál. Öröm, hogy a kérés akkor is célba talál, ha másként teljesül, mint ahogyan terveztük. Sok örömmorzsát találhatunk az imádság körül, örömünk mégsem tűnik teljesnek. Még nem vált a hit látássá, még nem tapasztaltuk meg a mennyei dimenziót. Jézus maga is akkor mondta ezeket a szavakat az örömről, mielőtt elfogták volna, mielőtt tanítványai szétszéledtek volna. Vajon az Úr miként és mikor találja meg bennünk teljes örömét? KÉTHETI U TRAVALO „Gyertek, és lássátok Isten tetteit! Félelmetesek dolgai az emberek között...” (Zsolt 66,5) Vízkereszt ünnepe után a 4. héten az Útmutató reggeli s heti igéi hirdetik: Jézus Krisztusban látható Isten hatalma, aki uralkodik a mennyen és a földön. „Jézus Krisztus az Isten dicsőségének visszatükröződése [...], hatalmas szavával fenntartja a mindenséget.” (Zsid 1,3; LK) Az Úr Jézus, aki valóságos Isten a valóságos Istentől, szavával lecsendesítette a háborgó tengert: „Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett. Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?” (Mk 4,39-40) „Kiáltásom jusson el hozzád, Uram!” (GyLK 741) „íme a hit és a hitetlenség példája! Mert abban van a hit felséges képessége, hogy látja a láthatatlant, és nem látja azt, ami pedig érezhető. A hitetlenség meg csak azt látja, amit észlel, s nem tudja megragadni azt, amit nem érzékel.” (Luther) Pál arról tudósít, hogy Ázsiában „az életünk felől is kétségben voltunk”. De nem önmagukban bizakodtak, hanem abban, „aki ilyen halálos veszedelemből megszabadított minket [...]. Benne reménykedünk...” (2Kor 1,8.10) Jézus isteni hatalmát jelzi, hogy szavára azonnal elszárad a terméketlen fügefa; s nekünk üzeni: „... mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok” (Mt 21,22) Krisztus Urunk meggyógyított két gadarai megszállottat, kiűzve belőlük az ördögöket, akik felismerve őt, ezt kérdezték: „Mi dolgod velünk, Isten Fia?” S kérték: „Ha kiűzöl minket, küldj a disznónyájba! Ő pedig ezt mondta nekik: Menjetek!” (Mt 8,29.31.32) Az Úristen új kezdetet ígér választott népének: „Eljegyezlek magamnak örökre [...] az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat.” (Hós 2,21-22) A teremtett világ Urának dicsősége szemlélhető a teremtésben: „Türelmes az Úr, de nagy a hatalma. [.. fMegdorgálja a tengert és kiszárítja. [...] Megrendülnek előtte a hegyek. [...] még a sziklák is szétporladnak tőle.” (Náh 1,3-6) Pál kéri: igazodjunk Krisztushoz, ő Isten! „Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez...” (lásd Jn 14,6) A keresztre szegezett adóslevél ezt hirdeti: Isten egyszülött Fiával „együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt...” (Kol 2,9-10.13-14) Isten megtartja ígéretét. „Hallgassatok rám [...], akik az Urat keresitek! Közel van igazságom, jön már szabadításom. [...] az én szabadításom örökre megmarad, és igazságom nem rendül meg.” (Ézs 51,1.5.6) „Hullámok ha rémítenek [...]/ S a habok közt szíved remeg, [... ] / Ha aludni látod őt, [... ] / Sión, soha ne feledd el, / Ő megvívhat tengerekkel!” (EÉ 263,2) „Fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad.” (Ézs 60,2b) Vízkereszt ünnepe után az utolsó héten az Útmutató reggeli s heti igéiben a megdicsőült Krisztus személye ragyog ránk. „Isten gyújtott világosságot a mi szívünkben, hogy Jézus Krisztus arcán felismerjük az ő dicsőségének ragyogását” (2Kor 4,6; LK) Megdicsőülésekor az Úr Jézus három tanítványának szeme „láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a világosság. [...] íme, fényes felhő borította be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!” (Mt 17,2.5) Mi se lássunk mást, csak Jézust egyedül! Solus Christus! S zenghetjük a nagy glóriát: „Dicsőség a magasságban Istennek. ..” (Lk 2,14) „Óvakodj attól, hogy az ige nélkül kalandozva Krisztust Istentől elszakítsd! Rajta kívül nincs Isten, hogy megtalálhatnám s hozzá juthatnék. Aki tehát Krisztust hallja s látja, legyen bizonyos, hogy Istent hallja és látja.” (Luther) Pál hirdeti: Isten erejének kincse cserépedényekben van, „hogy ezt á rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak. [...] Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben”. (2Kor 4,7.10) Isten a maga erejét a Megfeszített erőtlenségében jelentette ki (lásd íKor 1,25). Krisztus a Lélek által válik jelenvalóvá a mi életünkben. „Mi pedig [...] mindnyájan [...] ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2Kor 3,18) Jézus dicsősége ma is megjelenik a világban. Mi is őt tükrözzük vissza, s legyünk egymás Krisztusává! Első követőinek mondta Urunk: „... meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amintfelszállnak, és leszállnak az Emberfiára!’ (]n 1,51; lásd íMóz 28,12.17) Minden ember számára Jézus az egyetlen út az Atyához, s örök üdvösségünket e földön nyerhetjük el a Krisztusba vetett személyes hit által. „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta.” (Jn 3,36) János tolmácsolja a felmagasztalt Krisztus kinyilatkoztatását: „...övé a dicsőség és a hatalom örökkön örökké. íme, eljön a felhőkön, és [...] Én vagyok [...ja Mindenható.” (Jel 1,6- 8) Pál Isten elrejtett bölcsességét hirdeti: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek." (íKor 2,9) Karácsony ünnepköre az ősi ároni áldással zárul: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” (4MÓZ 6,24-26) „Istentől el nem állok, /■ Ö sem áll tőlem el; [...] / Gondot visel reám, [...]/ Ő áld meg segítséggel, / Kegyelmes, jó Atyám.” (EÉ 337,1) ■ Garai András Csütörtök (február 2.) Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! Jel 22,17 (Ézs 35,6b; Náh 1,2-6; Lk 8,16-21) A legértékesebb vizet ingyen adják, forrása pedig maga a Krisztus. Ez már nem is a földi valóság, hanem csakis a mennyei lét jele lehet. Ahogyan a test nem élhet víz nélkül, hitünk is elhalna az élet vize nélkül, ha Krisztus nem fakasztott volna örök életre buzgó forrást mibennünk. Ő ígéri, hogy nála soha meg nem szomjazunk, és mi tudjuk, hogy ezért nélküle nem élhetünk. Péntek (február 3.) Az Úrral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek. Zsolt 34,3 (Fii 4,4- 5; Kol 2,8-15; Lk 8,22-25) Dávid király az úrral dicsekszik, Pál a saját erőtlenségeivel. Nem könnyű beállni sem az Úrral dicsekvők, sem az örülő alázatosok sorába. Emberi dicsekvésünk sokszor elhomályosította már bennünk Isten fényes dicsőségét, emellett büszkeségünk is megkoptatta ilyen-olyan alázatosságunkat. Úgy igazán megvizsgálva magunkat: nem maradt hely, ahová mehetnénk. Csakúgy, mint Dávid, e zsoltárvers írója, akit Saul üldözött, és ő inkább bolondnak tettette magát, hogy megmeneküljön. Hasonló Pál esete is, aki menekülni kényszerült, mert sokan nem hittek megtérésének. Melyik sorba is állhatták ők? Ahová ők, utánuk sorakozhatunk mi is, az Isten kegyelmének táborába. Szombat (február 4.) Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál. Péld 29,25 (íPt 3,13-143; Ézs 51,1-6; Lk 8,26-39) Isten az emberek ereje, a félelem és a rettegés hatalma feletti Úr. Nála oltalom vár. Mint ahogy tudták azt már régen is: ha betér valaki a templomba, ott biztonságban van az élete. A csapdából való kiút csakis az Istenben való bizalom lehet számunkra. A biztos menedék, az erős vár akkor vesz körül bennünket igazi, hatásos védelemmel, ha már bennünk teret nyert. Kerüld a csapdákat, keresd a várat! ■ Chikán Katalin KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu • Előfizetés: kiado@lutheran.hu • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá Maria (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Karoly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi SAndor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: MAtéTóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó DAvid Karoly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág telefonszámán: 06-1/767-8262 és a Luther Kiadónál. ■ • INDEX 25 211, ISSN 2498-5309
