Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)

2016-11-06 / 44. szám

2 • Evangélikus élet 2016. november 6. • KRÓNIKA Lélek által megelevenített nép vagyunk Országos reformációi istentisztelet .. » Együtt emlékeztek a reformációra a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) tagegyházai október 30-án a budapesti Agapé Pünkös­di Gyülekezetben tartott hálaadó istentiszteleten. A reformáció tüzében meg­tisztított egyházért és szentségekért hálát adó alkalmon azért könyörögtek, hogy Isten Szentlelke oszlasson el ma is minden tévedést, és óvja meg a szent - ségtelen és üres élettől népét, hogy az hűséges szolgának bizonyulhasson. „Isten népe élő hitű, a Szentlélek által megelevenített nép, akik nyomorúságuk ellenére is megbízhatók, hitelesek szol­gálatukban, az evangélium hirdetésében - mondta igehirdetésében Steinbach József református püspök 2Kor 3,4-8 alapján. - Isten népe Jézus Krisztus ál­tal bízik Istenben. Jó olyan korban hal­lani ezt, amelyben az élet minden szint­jén eluralkodott a bizalmi válság, ahol először mindig a kritika szólal meg, ahol a gyanakvás az általános magatartás. Egyvalaki biztosan van, akiben bízha­tunk. Áprily Lajos szavaival: »egyetlen tornyos sziklaszál« az élő Isten, akibe ka­paszkodhatunk, akire építhetünk, aki irányt mutat. Ha ő velünk, kicsoda elle­nünk?” - tette fel a kérdést a MEÖT el­nöke, és hozzátette: az igére figyelésben a Szentlélek eleveníti, nyitja meg a holt betűt, így lesz az Isten szavává, amely ve­zet, vigasztal, bátorít. A betű önmagában ölni képes fegy­ver: csak akkor éltet, ha Isten megnyit­ja azt, és megeleveníti általa népét. „Mi, az ige mai felekezetei valljuk az igehirdetés, a bizonyságtétel csodáját, hogy az az élő Isten szívtől szívig jutó szava lehet, amely megeleveníti azt, aki hallgatja. A hívő ember megelevenedik a megtérésben, a megszentelődés folya­matában pedig maga Krisztus növek­szik benne” - mondta Steinbach József, és hozzátette: élő egyházra van szük­ségünk, nem minél nagyobb intéz­ményrendszerre, mert az ige élő és ha­tó, és az emberek ma is várják, hogy Is­ten megszólítsa őket. A püspök fi­gyelmeztetett: Isten népének prófétai küldetése, hogy intsen, de ez az intés sosem lehet bántó, végképp nem lehet az a célja, hogy öljön. „A Lélek által megelevenített, szolgá­latra elhívott és arra alkalmassá formált nép vagyunk, hogy Jézust hirdessük, aki út, igazság, élet, Isten Fia, Megváltó” - jelentette ki az igehirdető. Steinbach József hangsúlyozta: nem elég a zsenialitás, elengedhetetlenül fontos szolgálatunkban a megbízható­ság, a hitelesség. A Lélek megbízhatóvá tesz: alkalmassá arra, hogy az új szövet­ség szolgái legyünk. Mint mondta, az embernek elsősorban nem jótékonyság­ra, társadalmi igazságosságra, hanem megváltásra, Jézus Krisztusra van szük­sége. Erre a szolgálatra, szövetségének szolgálatára ő maga teszi népét alkalmas­sá: ígéretei olyan valóságosak, mint az úr­vacsorái jegyek, a kenyér és a bor, ame­lyeket az ökumenikus alkalmon ki is szolgáltattak, hogy pecsétjei legyenek a Lélek hívásának Az igehirdetés és az úrvacsora után a liturgiában szolgáló egyházi vezetők - Szemerei János evangélikus püspök, Pa­­taky Albert pünkösdi egyházelnök, Papp János baptista egyházelnök, Khaled A. László metodista szuperintendens, Fischl Vilmos evangélikus lelkész, ME­­ÖT-főtitkár - a Lélek megelevenítő ve­zetéséért könyörögtek, hogy Jézus Krisz­tus népe megbízhatóan képviselhesse az evangéliumot, valamint hálát adtak az egyházért, amely tanúskodhat Megvál­tójáról. A reformáció ünnepi évére ké­szülve azt kérték, hogy az Úr újítsa meg népét itt, Magyarországon, hogy ta­pasztalható legyen szolgálatukban a Lélek megelevenítő ereje. ■' Bagdán Zsuzsanna A reformáció öröksége a tirpákok között 263 éve alapították a várost az evangé­likus tirpákok, és 230 évvel ezelőtt szen­telték fel az evangélikus Nagytemplomot Nyíregyházán a rómabeliekhez írott bibliai igeverssel: „Bizony, ötőle, őálta­la és őreá nézve van minden: Istené a di­csőség mindörökké!’ (Róm 11,36) Erre emlékezett október 22-én és 23-án a gyü­lekezet. Nyitóáhítatában dr. Kovács László Atti­la, a Nyíregyházi Evangélikus Egyház­­község igazgató lelkésze Zsolt 66,2-4 alapján emlékeztetett: Luther a megfe­szített Krisztusra mutatott! A reformá­ció öröksége arra kötelez minket, hogy Isten igéjére figyeljünk. A gondolatot folytatva dr. Hafenscher Károly, egyhá­zunk zsinatának lelkészi elnöke, a kor­mányzati Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosa arról szólt, hogy a ju­bileumi év nagy lehetőség: lehet szá­munkra egyháztörténeti év, hittanév és Jézus-év. Tanuljuk ma is Luthert, ismer­jük meg írásait, és térjünk vissza a for­ráshoz! Vegyük komolyan reformátori örökségünket! - hívta fel a figyelmet. Szombat délelőtt előadások adtak átfogó képet a hitükért tűrő, szenvedő tirpák lakosok mindennapi életéről, akik között a reformáció öröksége ele­venen élt. Luther Márton nyíregyházi emlékezetéről szólva Ilyés Gábor tanár, helytörténész az evangélikus egyház nyíregyházi emlékeiről és emlékjeleiről adott áttekintést. A Nagytemplom 1996 . óta a város első számú műemléke. Meg­említette, hogy a reformáció kezdetének négyszázadik évfordulója idején a város lakóinak negyven százaléka, mintegy 16 ezer ember volt evangélikus. A bokortanyák településszerkezetét, az örökség tovább élését tekintette át Bácskainé dr. Pristyák Erika főiskolai ad­junktus térképekkel gazdagon illusztrált előadásában. A sugaras szerkezetű, az ott lakó családokról elnevezett bokorta­nyák tót ajkú népességét Békés megyé­ből telepítették az elnéptelenedett Nyír­egyházára. Ma ötvenkilenc bokorta­nya van a térségben, ebből közigazgatá­silag harminchat tartozik Nyíregyházá­hoz. Még a hetvenes években is szere­pelt a Tirpákföld elnevezés a térképeken. A bokortanyák életképességének fenn­tartásához a civil szervezetek és az egy­házak is jelentősen hozzájárulnak. A céheknek és az iparosoknak a nyíregyházi tirpákok életében betöl­tött szerepét vizsgálta dr. Szabó Sarolta etnográfus, a Sóstói Múzeumfalu igaz­gatója. A gyülekezet fenntartásában műkö­dő és Túróczy Zoltán püspök nevét vi­selő általános iskola éttermében elfo­gyasztott közös ebéd után a délelőtt el­hangzottak elevenedtek meg azon a ki­állításon, amelyet a templom karzatán, az orgona mögötti felújított térben ren­deztek be a megyei Jósa András Múze­um munkatársai. A reformáció öröksé­ge a tirpákok között „kézzel fogható” kö­zelségbe került: a kiállítási vitrinekben a gyülekezeti tagok által felajánlott tár­gyak is helyet kaptak Megnyitóbeszé­dében dr. Bene János múzeumigazgató megemlítette: egy kivétellel mindig-lu­­theránus polgármestere volt a városnak, s az államosítás előtt huszonnégy tanyasi iskolája volt az evangélikus gyülekezet­nek. Végezetül dr. Bálint Zoltán egyház­­községi felügyelő név szerint is megkö­szönte a kiállítás létrehozásában közre­működő szakemberek munkáját. A vasárnap délelőtti hálaadó istentisz­teleten Horváth-Hegyi Áron nyíregyhá­zi származású sámsonházi lelkész hirdet­te Isten igéjét a kijelölt evangéliumi szakasz, Mt 18,21-35 alapján. Hetvenszer hétszer is meg kell bocsátanunk testvé­rünknek, hiszen Isten nekünk is meg­bocsátotta minden bűnünket! Éljünk a kegyelem által! - helyezte a jelenlévők szívére. A családi istentisztelet liturgiái szol­gálatát Zsarnai Krisztián esperes végez­te. Az októberben született hittestvére­ket szólóénekkel köszöntötte Zsarnainé Urbán Nóra, Demcsákné Balczó Ildikó pedig mély átéléssel mondta el Márai Sándor Mennyből az angyal című köl­teményét, hiszen harmadéves műegye­temistaként maga is tanúja volt 1956-ban az október 23-i fővárosi eseményeknek. Az ünnepségsorozat záróalkalmán Szita Miklósné Megyer Márta, a Kistemp­­lom kántora oboajátékával, a gyüleke­zet énekkara ismert kórusművek meg­szólaltatásával dicsérte az Urat, Kovács László Attila orgonakíséretével. A furu­­lyaverseny többszörös győztese, Kiss Benedek Máté szolgálatát édesapja, Kiss Zoltán, a Nagytemplom orgonistája kí­sérte zongorán. Záró igehirdetésében Adámi László parókus lelkész az oltárkép felirata, Zsid 9,12 alapján hirdette az örömhírt, idézve végül a westminsteri kiskáté egy mondatát: „Az ember végső célja, hogy dicsőítse Istent, és örökké gyönyörköd­jön benne.” ■ Garai András Lutherrel együtt keressük az igazságot! Bemutatták a Luther-rajzfilm 2. és 5. részét A Luther Márton élete című rajzfilmsorozat második és ötödik epizódjának bemutatóját október 27-én este tartották a budapesti Bem moziban. A Lu­ther Kiadó és a Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizott­sága szervezte alkalmon kerekasztal-beszélgetésre is sor került a film kapcsán. Csernák István, Hell Gabriella, Mesterházy Balázs, Richly Zsolt és Fabiny Tamás A rendezvényt Kendeh K. Péter, a Lu­ther Kiadó igazgatója nyitotta meg, majd a második epizód, a Luther diák­korát bemutató rész megtekintése után Mesterházy Balázs evangélikus esperes beszélt arról a segédanyagról, amelyet a rajzfilmhez alkotnak egy négyfős stábbal. Egyes feladatokat is bemuta­tott a közönségnek, amelynek tagjai lel­kesen tippelték meg a válaszokat. A filmbemutatóhoz ökumenikus kerekasztal-beszélgetés csatlakozott, amelynek moderátora dr. Fabiny Ta­más püspök volt, résztvevői pedig Mesterházy Balázs, Hell Gabriella hit­oktató (Magyar Katolikus Egyház) és Csernák István nyugalmazott szuper­intendens (Magyarországi Metodista Egyház). A rajzfilm rendezője, Richly Zsolt el­mondta, hogy több mint harmincán dolgoznak a filmen, és nagy örömére szolgál, hogy sok kezdő művészt sike­rült a projekthez csábítania. „Luther nem volt szent, de voltak álmatlan éj­szakái és kétségei. Ezeket a lelki vívó­dásokat képileg átalakulásokkal próbál­tam meg ábrázolni, ez minden egyes alkalommal kihívást jelent számomra” - vallotta. Mesterházy Balázs esperes hang­súlyozta, hogy az evangélikus egyház tanító egyház, ezért fontos, hogy a film­hez készített segédanyagból plusztudást kaphatunk, és akár meg is beszélhetjük a látottakat-hallottakat. Az eszmecse­re résztvevői végül egyetértettek abban, hogy ha kíváncsiak vagyunk az igazság­ra, akkor addig kell keresnünk, amíg meg nem találjuk. Ezután a résztvevők még megnézték az ötödik epizódot, amely Luther wittenbergi éveit és a 95 tétel kiszögelését mutatja be. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Hogyan legyünk a reménység emberei? Beiktatták Szlaukó Orsolya lelkészt Cegléden Kettős ünnepet ültek a ceglédi evangélikus gyülekezetben október utolsó szombatján: a templom felszentelésének 120. évfordulóján beiktatták hiva­talába Szlaukó Orsolyát. Ez az esemény mérföldkövet jelent a város protes­táns közösségeinek életében: a reformáció kezdetének ötszázadik évfordu­lója előtti esztendőben szolgál először Cegléden női parókus lelkész. A ceglédi híveken kívül a lelkésznő szűkebb pátriájából, Cinkotáról és előző szolgálati helyeiről, Szegedről, Makóról, illetve Újpestről is szép számmal érkeztek vendégek az ünne­pi eseményre. Győri Péter Benjámin, a Dél-Pest Megyei Egyházmegye esperese igehir­detésében János evangéliumát idézte (Jn 1,3). Az esperes a meghívón álló ige­versre utalva úgy fogalmazott: „Egy gyülekezet jó működésének a kilátá­sai a hétköznapi élet logikája szerint rosszak, hiszen sok különböző gondol­kodású és érdeklődésű ember alkotja. Az összekötő kapocs Jézus szeretete, köré szerveződik műiden, így a remény eltölt minket, hogy mégis működni fognak a dolgok.” Az istentiszteleten részt vevő lelkész­társak bibliai igékkel mondtak áldást Szlaukó Orsolyára. A lelkésznő Zsid 6,19 alapján tartott igehirdetésében utalt a Cegléden is szolgáló nagy előd­re: Ordass Lajos püspökre. Az ünne­pen Fabiny Tamás püspök nem vehe­tett részt, de elküldte levelét, melyben azt írta: örül, hogy Szlaukó Orsolya ke­rült a ceglédi gyülekezet élére, mert nagy szükség van dinamizmusára és jó teológiájára. Egyúttal ígéretet tett ar­ra, hogy hamarosan a városba látogat. A beiktatási ünnep ezt követően közgyűléssé alakult át. Az egyház­község felügyelője, Jankovics Árpád megemlékezett a templom felszente­lésének százhuszadik évfordulójáról is: a Sztehlo Ottó által tervezett épület két háború után ma is itt magasodik, és élő gyülekezet tölti meg. Az ünnepség talán egyik legfel­­emelőbb pillanata az volt, amikor a makói polgármester, Farkas Éva Erzsé­bet köszöntötte Szlaukó Orsolyát, és meggyújtotta azt a mécsest, amelyet eddig összesen háromszor, a három legfontosabb életeseményén gyújtott meg. A Ceglédi Ökumenikus Lelkész­kor nevében Hánka Levente, a nagy­­templomi református egyházközség pásztora köszöntötte szolgatársát. Szlaukó Orsolyát 2014-ben szentel­ték lelkésszé, parókus lelkészként Ceg­léd az első szolgálati helye; a gyüleke­zet egyhangúlag szavazott megválasz­tására. Elődje, Péter Zoltán - aki szin­tén nagy szeretettel köszöntötte őt beiktatása alkalmából - a Budavári Evangélikus Egyházközségben folytat­ja lelkészi hivatását. Az ünnepségen a ceglédi ökumeni­kus Halleluja kórus énekelt, a kánto­ri szolgálatot Csehné Szeker Anikó és Telek Zita végezte. ■ Belső Olga Noémi

Next

/
Oldalképek
Tartalom