Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)
2016-07-31 / 30. szám
KRÓNI KA • 2016. július 31. Evangélikus élet • 3 In memóriám Kramer György Identitása miatt hazájában hontalan, hesseni gyökerű, egyszerű családban született 1945. november 4-én Kismányokon. Édesapja bognár, édesanyja varrónő volt. Az általános iskolát részben Kismányokon, részben Nagymányokon végezte. A bonyhádi gimnáziumban érettségizett 1964 júniusában, immár bonyhádi lakosként. Szülei ugyanis a régi ház helyett - hasonlóan a helyben maradt sváb sorstársaikhoz - új egzisztenciát teremtettek. Kramer György eredetileg külkereskedőnek készült. Kollégium híján albérletről albérletre vándorolt, végül az evangélikus teológusotthonban kötött ki. Köztünk lakott, érdeklődött tanulmányaink iránt, míg végül felvételét kérte az Evangélikus Teológiai Akadémiára. Rendszerező típusú diák volt, örömét lelte mind Nagy Gyula, mind Prőhle Károly előadásaiban. Ötödéves korában házasságot kötött Fehérvizi Margit védőnővel. Házasságukból két fiúgyermek született. 1970 nyarán Bonyhádon avatta lelkésszé Káldy Zoltán püspök. Segédlelkészi szolgálatát idilli környezetben, Békéscsabán kezdte. Úgy érezte, energiái nincsenek teljesen lekötve, ezért Pécsre kérte magát Balikó Zoltán mellé, akiben nemcsak a principálist látta, hanem az etalont is, az elvégzett munka intenzitását, mennyiségét és minőségét tekintve. A mértéknek teljesen meg akart felelni, erővel is. Görcsösen készült minden szolgálatára, éjt nappallá téve, igehirdetéseit szó szerint leírva. Mondatain érezhető volt, hogy megküzdött értük. Ez jellemezte, amíg szolgált - ha ugyan az éjszaka elég hosszú volt... Talán sosem jött rá igazán, hogy a kegyelmi ajándékok különbözők: más adatott Zoltán bácsinak, és más adatott neki; és hogy Zoltán bácsi (korábbi megpróbáltatásokon megedzett) színes egyénisége mellett az ő közvetlen szívjósága és dísztelen, verejtékszagú, küzdelmesen megfogalmazott mondatai mennyire fontosak és mennyire hitelesek. Követelte az előle elzártnak, de megtanulhatónak hitt titkok titkát, mert fel akart nőni feladatához. Ennek jegyében kezdte meg ösztöndíjas évét Marburgban. Visszatérése után Káldy püspök Beyer Pál lelkész utódjául ajánlotta a soproni gyülekezet elnökségének Kramer Györgyöt mint németül tudó lelkészt. ApCsel 20,24-gyel mutatkozott be a presbitériumnak: „...még az életem sem drága, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” „Ez nagyon kemény és nehéz ige - fűzte hozzá -, ennek az igének szinte nem tudok megfelelni. Ezzel az igével tusakodom, mert szeretnék itt szeretettel szolgálni.” A bemutatkozásakor mondottak csakhamar beigazolódtak. A folyamatos feszültséget nem bírta az idegrendszere. Egyre gyakrabban folyamodott „célzóvízhez”, aminek egy hónapos kórházi kezelés lett a következménye. A gyülekezet visszafogadta, sőt Weltler Rezső halála után megválasztotta igazgató lelkésznek. Az istentiszteleti-igehirdetői szolgálatokat megtetézte a gyülekezet műemlék épületeinek gondja, karbantartása, a városi kisajátítási trükkökkel szembeni megőrzése. Kramer György megbízatását meghosszabbították azzal, hogy szolgálatával a gyülekezet lelki élete megújult, az évi kilenc szeretetvendégséget, adventi, böjti, nagyheti igehirdetés-sorozatokat ő vezette be. 1991 februárjában súlyos fegyelmi vétséget követett el. A presbitérium megelégelte a botlásait, és megvonta tőle a bizalmát. Április 30-i hatállyal lemondott, rokkantsági nyugdíjba vonult. Hazatért szülei házába Bonyhádra. Váltakozó sikerrel-sikertelenséggel folytatta a küzdelmét szenvedélyével, amely minden szolgálati felkéréssel lábra kapott. Egészségi állapota megromlott. Életének utolsó tíz esztendejében végül úrrá lett szenvedélyén, végig elkísérte édesanyját élete alkonyán. A csendes, megbékélt öregségnek hirtelen szakadt vége június 13-án Szekszárdon. Hamvait 23- án helyeztük el szülei sírjába. ■ Krähling Dániel bonyhádi nyugalmazott lelkész Evangélikus lelkészt tüntettek ki Mencshely község önkormányzata posztumusz díszpolgári cím adományozásával ismerte el a több mint negyven évig a településen szolgáló Horváth Józseflelkész munkásságát. A díszpolgárságról szóló okiratot július 17-én hálaadó istentisztelet keretében adták át a néhai lelkipásztor özvegyének. Az ünnepi alkalmon Szemerei János, a giában Németh Szabolcs, a Mencs- Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület hely-Nagyvázsony-Szentantalfa-Zánpüspöke hirdette Isten igéjét. A litur- kai Társult Evangélikus Egyházközség Horváth József (1922-1999) Kemenessömjénben született. 1946-ban Celldömölkön avatta lelkésszé Kapi Béla püspök. Ott kezdte szolgálatát, majd Pápán, Beziben, Tapolcán folytatta, míg 1951-ben Mencshely lelkészévé nem választották. 1972-től Nagyvázsonyi, 1975-től Zánkát is ő gondozta. Fáradhatatlan hűséggel és nagy példamutatással hirdette az igét. Küzdelmes életéhez az otthon derűjéből, szeretetéből merített erőt. Kézügyességének nagy hasznát vette, amikor templom- vagy parókiatatarozási munkálatokban segített. 1991-ben vonult nyugdíjba, ám 1993 és 1994 között még helyettes lelkészi szolgálatot végzett az általa nagyon szeretett hívek között. A települések közösségében is értékes magvetés volt az élete, magatartása, krisztusi tanítása. lelkésze működött közre. A Fiatal Balatonfüredi Muzsikusok Egyesületének átvezető műsora után Isó Tünde alpolgármester köszöntötte a megjelenteket. Az önkormányzat részéről Rauch Csaba polgármester, valamint dr. Weller- Jakus Tamás jegyző mondott rövid beszédet. Személyes emlékeit osztotta meg a jelenlévőkkel az elhunyt lelkész fia, dr. Horváth József, illetve Henn László, a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye felügyelője, majd az egyházkerület, az egyházmegye és az önkormányzat képviselői helyeztek el virágot a néhai lelkipásztornak a templomban található emléktáblája előtt. A megemlékező ünnepség a helyi kultúrotthonban tartott szeretetvéndégséggel zárult. ■ Adámi Mária Istentisztelet-közvetítés a Duna Televízióban Szélrózsa-záró „Áldás leszel” - hirdeti már tavaly nyár óta a 11. Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó mottója, hogy ennek örömhíre jusson el ne csak a helyszínen résztvevőkhöz, hanem azokhoz is, akik olvasnak róla, visszanéznek videókat, meghallgatnak online beszélgetéseket, vagy esetleg megnézik a találkozó felvételről közvetített záró istentiszteletét. Ahhoz, hogy értsük az ötnapos találkozót lezáró ünnepi alkalmat, nézzük meg, milyen találkozó zajlott július 27-31. között Mátrafüreden, a sástói Mátra Kempingben. A Szélrózsának nincsen olyan nagy múltú története, mint egy tolnai sváb falu evangélikus egyházközségének vagy egy kemenesaljai kegyességű magyar vagy éppen egy közép-magyarországi szlovák hátterű gyülekezetnek. Nem állandó közösség. Nem is olyan gyülekezet, amely megismételhető. Egyszeri és különleges. Illetve most már a tizenegyedik alkalommal az egyszeriségéből talán veszített - de a különlegességéből nem hiszem. Az egyediségéből pedig semmiképpen. Országos evangélikus ifjúsági találkozó - hirdeti a felirat immár húsz éve. Hiszen ez a Szélrózsa, nem más. Nem több, de nem is kevesebb. Az egyházhoz és holdudvarához tartozó fiataloknak szóló, fesztiválszerű, Krisztusközpontú lelki alkalom. Amikor e sorokat írom, még a találkozó előtt, úgy készülhetünk a Mátrába, hogy meghalljuk azt az eredetileg Evangélikus istentisztelet a Duna Televízióban Augusztus 14-én, a Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnapon 11 órától a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó záró istentiszteletét közvetíti felvételről a Duna Televízió a sástói Mátra Kempingből. Igét hirdet Benkóczy Péter lelkész. Ábrahámnak szóló mondatot, amely így szól: „Áldás leszel.” (íMóz 12,2) Először rendezünk Szélrózsát a hegyekben, így az igei alkalmakat olyan bibliai találkozásokra fűztük fel, amelyek különböző hegyeken elhangzó áldások. Ennek a sorozatnak a nyolcadik, azaz záró alkalma az a július 31-én tartandó istentisztelet, amelynek vezetésére a Tamás-mise közösséget kértük fel. Az alkalom témája a Hegyi beszéd, alapkérdése: „Boldogok vagytok - tudtok róla?” Ezen az úrvacsorái istentiszteleten zenél a Tamás-mise állandó zenekara, az ökumenikus Lift!, amelynek tagjai újragondoltak és -írtak néhány misetételt mindnyájunk örömére. Az istentisztelet liturgusa Darvas Anikó lesz, a rákoskeresztúri Podmaniczky János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola iskolalelkésze, az igehirdető pedig Benkóczy Péter, a budapest-kőbányai gyülekezet lelkésze. ■ Mesterházy Balázs Szélrózsa-atya EVÉL&LEVÉL Napközis hittantábor Pitvaroson A hittantábor július 11-én kezdődött. Reggel kilenc órára kellett menni a pitvarosi imaházba. A csanádalbertieket és az ambrózfalviakat a községek kisbusza hozta-vitte. A nagyérieket pedig Pista bácsi, a gondnok fuvarozta. Reggel megismerkedtünk egymással és a felnőtt felügyelőkkel, azután reggeliztünk, majd következett a reggeli áhítat. Ezek után kihúztuk az őrangyalokat is. Ezt követően akadályversenyen vettünk részt. Ezen volt színjátszás, éneklés, ügyességi játék, horgászás meg kirakós játék. Mindennap negyed egykor mentünk ebédelni az önkormányzati konyhára, ahol mindig nagyon finom ebédeket főztek az ott dolgozók. Ebéd után szabad foglalkozáson lehetett gyöngyöt fűzni, készülni az esti áhítatra és játszani. Fél négykor elkezdődött az áhítat, ahol imádkoztunk, énekeltünk, meg még sok hasznos dolgot csináltunk. Az áhítatot követően meguzsonnáztunk, és ezután mentünk haza. Ezek a programok voltak még kedden és szerdán is. Szerdán ebéd után ellátogattunk Tószegi Gyulánéhoz, akinek szlovák helytörténeti gyűjteménye van. Mielőtt megtekintettük, szlovák népdalokkal köszöntöttük Erzsiké nénit. Csütörtökön kirándultunk a Söndör-tanyára, ahol megreggeliztünk, és egy kicsit játszottunk az udvaron és a tornaszobában. Még ebéd előtt elmentünk lovagolni, aztán érkezett az ebéd, ami sült virsli és sült krumpli volt, meg palacsinta. Ebéd után két csoportban elmentük lovaskocsikázni, utána még egy kicsit játszottunk, és aztán indultunk haza. Pénteken volt a tábor utolsó napja. Aznap reggel kilenc órára kellett menni. Reggeli és áhítat után fagylaltozás következett. Később megvolt az utolsó akadályverseny is. Az eredményhirdetés ebéd után volt. Majd átmentünk Ambrózfalvára, a parókia kertjébe szalonnát sütni meg az őrangyalok lebuktatására. Nagyon jól éreztük magunkat ebben a táborban! Nagyon jó csapat kovácsolódott össze. Remélem, jövőre is ilyen jó lesz a tábor és a csapat is. ■ Szántai Alexandra 10. osztályos tanuló Szépet s jót - Határtalanul! A győri Péterfy Sándor Evangélikus Gimnázium és Általános Iskola hetedik osztályainak sikerült felvidéki kiránduláson részt venniük a Határtalanul! programnak, a nemzeti összetartozás operatív programjának keretében kiírt pályázat segítségével. Ötvennégy diákunkat hat pedagógus kísérte. A magyar állam az utazást az Emberi Erőforrások Minisztériumán és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőn keresztül támogatja. Ezt a pályázatot azzal a céllal indították útjára, hogy a diákok osztálykirándulások keretében megismerjék a szomszédos országok elcsatolt magyarlakta területeit, így személyes tapasztalatokat szerezzenek a külhoni magyarságról. Már az előkészületeket számos különleges program képezte. Berta Somogyi Tamás tanár úr rendhagyó történelemórán mutatta be diákjainknak a Felvidék történelmi jelentőségét, az elcsatolás körülményeit. Tanai Péterné és Némethné Bagó Ibolya magyartané-Határtalanul! tója - „Szépet, jót” - sokakat inspirált. Nem felejtettük el magunkkal vinni rimóci népviseleti ruháinkat, melyeket büszkén öltöttünk magunkra sokak gyönyörűségére. rok vezetésével diákjaink Balassi, Mikszáth irodalmi munkásságával ismerkedtek. Módosné Hatvani Zsófia énekzene tanártól a zene nyelvén tudhatták meg a diákok, hogy a pozsonyi sétatéren megy a villamos. Pintér Zsuzsanna történelemtanár megrázó és gyönyörű műsorban emlékezett meg a trianoni diktátumról. Utazásunk előkészületének része volt az a múzeumlátogatás is, amelyen Tanai Péter néprajzkutató a térséget érintő népi hagyományokat elevenítette fel. Ezek után felkészültnek éreztük magunkat, hogy belevágjunk ebbe az izgalmas utazásba. Az előkészületek közben a diákok sem voltak passzív befogadók: saját készítésű útikönyvet állítottak össze, amelynek az út során jó hasznát vették. A túra közben, ahol csak lehetett, diákjaink pecséteket gyűjtöttek, és feljegyezték élményeiket. A kísérő tanári csapat fotópályázattal hozta lázba a diákokat. A pályázat mot-Németh Attila rajztanár a feszített tempóval mit sem törődve lelkesen ismertette meg a diákokkal a Felvidék művészettörténeti vonatkozásait; szerencsére a képzőművészet iránti rajongása átragadt a gyerekekre is. Ahol csak tudtunk, nemzeti színű szalagot kötöttünk őseink emlékhelyeire, és lelkesen énekeltünk. Hálásak vagyunk a pályázat kiíróinak és a nemes szándéknak, hogy diákjainkkal megismertethettük a Felvidék magyarlakta településeinek történelmét, kultúráját. Személyes találkozásaink határon túli magyar testvéreinkkel életre szóló nyomokat hagyott nemcsak diákjaink lelkében, hanem bennünk, tanárokban is. „.. .de a trombita zeng tovább, / zeng, nem a ti kezetekben, / hanem a vízben, a hegyekben, / Erdélyben, Felvidéken, az égen, / s bennem!” (Babits Mihály) ■ Radó Zsófia osztályfőnök
