Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)

2016-07-31 / 30. szám

4 • Forrás 2016. július 31. • KRÓNIKA Szentháromság ünnepe után 10. (Jeruzsálem) vasárnap - íKor 12,1-11 Nem verseny, ajándék! A VASÁRNAP IGÉJE Ki lesz a győztes? Én sem tudtam ki­vonni magamat a labdarúgó-Euró­­pa-bajnokság hatása alól, de szigorú­an megszabtam magamnak, mi érde­kel: a magyar csapat meccsei. A lényeg az volt, hogy több, de legalábbis ne ke­vesebb gólt lőjünk, mint az ellenfél. A többi, a találgatások - mi lett volna, ha nem lett volna kapufa; ha másik csa­pattal játszottunk volna... - nem ér­dekeltek. A focit nem papíron, hanem füvön játsszák. Tiszta ügy, így lehet va­lójában versengeni. Nemrég tanévzárók is voltak, díjki­osztással. A legszorgalmasabb, a közös­ségért legtöbbet adó, a legjobban spor­toló, zenélő stb. diákokat díjazták. És jó is, ha a diákokkal éreztetik: észrevet­tük, hogy többet akarsz adni önmagad­ból, és ezt tiszteljük benned. Ugyanak­kor látni kell, hogy a diákok valójában nem egymással versenyeztek - nincs az a szeizmográf, amelyik kimutatná, melyikük dolgozott többet. Emellett a tanárokat -is díjazták. Ott voltam a nyári evangélikus peda­gógusakadémia ünnepi műsorán, ahol a kiemelkedő teljesítményt felmutató tanárok kaptak díjakat. Mindannyian nagyszerű pedagógusok, megérdem­lik az elismerést. De elgondolkod­tam: van-e olyan, hogy „a legjobb pedagógus”? Nem sokkal inkább arról van szó, hogy mindenki a maga sajá­tos helyzetében, adott gyerekek között meg tudta adni azt, amire a rábízottak­­nak szükségük van? De a pedagógu­sok nem egymással versenyeznek, nem a másik legyőzése a cél. Kell, hogy legyen győztes? Régen rossz, ha mindent csak úgy tudunk nézni: ki győz? Hűtőmágneseken olvashatók ilyen feliratok: „A világon a legjobb anyukának/testvérnek/nagypapának...” Ilyenkor felötlik bennem a kérdés: mi­ért, hányat próbáltál már? Honnan tu­dod, hogy ő a világon a legjobb? Nem inkább arról van szó, hogy számodra ő az egyetlen, az igazi, akit nem lehet mér­tékegységekkel mérni? Nem szeretem, ha a verseny beférkő­zik életünk olyan réseibe is, ahol sem­mi keresnivalója. Ha a szerelmet, a szü­lő-gyermek viszonyt vagy - mint igénk­ben - az Isten-ember kapcsolatot meccs­nek éljük meg. Nem akarok fiaimnak a legjobb apukája lenni. Az apukájuk akarok lenni, apaként én akarok a viszo­nyítási pont lenni, miközben persze örökké figyelem magam: vagyok-e olyan jó apa, amilyen tőlem telik? Mondom, nem szeretem, ha minden­ből versenyt csinálnak. Éppen ezért el­keserítő, ha magam elé képzelem a Pál korabeli Korinthust és az ottani gyüle­kezetét. Hatalmas kikötőváros, rengeteg különböző ember, „multikulturális” ol­vasztótégely, ahol a különleges, a látvá­nyos az, ami megszokott. Mit tehet egy ilyen közegben egy kis gyülekezet, amelynek tagjai ebben a szemléletben növekedtek fel? Beviszik a közösségük­be ezt a szemléletet: ki az erősebb, a na­gyobb, ki tudja a másikat legyőzni, ki­nek van látványosabb hite... És a gyü­lekezeti élet egyből mini-Európa-bajnok­­ság lesz, csak éppen nem gólokra, hanem imádságra, prédikációkra, tanításokra, gyógyításokra játsszák. Groteszknek tűnik? Valóban az. De hát valahogyan csak kell győztest hirdet- 7 ni, meg kell mondani, ki a leghívőbb/leg­­kegyesebb/legjobb keresztyén közöt­tük. Pál pedig a tőle telhető türelemmel igyekszik nekik megmagyarázni, miért veszélyes ez a versenyszempontú szem­lélet a gyülekezetben. Az egyik válasz, amelyikről a levél ké­sőbbi soraiban olvashatunk, így szól: fö­lösleges versenyeztetni a képességeket, adottságokat, mindegyikre szükség van. Hiszen egy test vagyunk. Krisztus a győztes! A másik - viszont most hangsúlyosabb - szempont az, hogy amit versenyeztetünk, az igazából honnan is származik. Van olyan isme­rősöm, aki a ragyogó szemeivel nyugod­tan benevezhetne a „szemkékségver­­senyre”, ha lenne ilyen. Kérdés, hogy len­ne-e értelme ennek a versenynek. Ab­ban versenyezni, ami ajándék? Amit nem én értem el, ami csak úgy az ölem­be hullott? A kegyelmi ajándékok - ajándékok! Istentől kaptuk őket, hogy Jézushoz vezessenek minket, hogy a közösséggel együtt mi magunk is épüljünk. De a fon­tos az, aki adja az adományt. Egy Lélek­től kaptuk, egy Isten lelkesített át ben­nünket, hogy adni tudjunk. Ha verseny­­zünk egymással, mintha egy Krisztus- Krisztus-focimeccset akarnánk játszani. Ez, valljuk meg, elég groteszkül hangzik. Inkább legyünk hálásak azért, amit kaptunk, és éljünk vele örömmel. ■ Hegedűs Attila Imádkozzunk! Add, Urunk, hogy amit kaptunk, az ne váljon versengés tárgyá­vá! Hadd legyünk hálásak a Lélekért, aki megajándékozott minket, és ne váljunk irigyekké mások ajándékaira! Ámen. KÉT H ET I ÚT RAVA LÓ „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, ame­lyet örökségül választott. ’ (Zsolt 33,12) „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosuknak pedig kegyel­met ad.” (íPt 5,5b) Szentháromság ünnepe után a 10. héten az Útmutató reggeli s heti igéi így figyelmeztetnek: Ismerjük fel, amit Isten Krisz­tusban tett értünk, aki szeretett minket, és önmagát adta ér­tünk áldozatul! „Jézus Krisztusban van a mi váltságunk az ő vére által: a bűnök bocsánata az ő kegyelmének gazdag­sága szerűit.” (Ef 1,7; LK) „Az Űr házába örömmel megyünk.” (GyLK 755) Ám Jeruzsálem pusztulásának ünnepe arra em­lékeztet, hogy Kr. u. 70-ben az ellenség a várost és a temp­lomot teljesen lerombolta. Bevonulásakor Jézus „amikor kö­zelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: Bár­csakfelismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! [...] kő kövön nem marad benned, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét”. Majd megtisztította a templomot, mert ti „rablók barlangjává tettétek” (Lk 19,41-42.44.46). „Az Úr Jézus három nap folyvást prédikált a templomban. Soha­sem volt még ekkora lázban. Érezte, hogy küszöbön a vesze­delem. S ő de szívesen elfordította volna!” - vélekedik Lu­ther. Pál kijelenti: „... nem a testi származás szerinti gyerme­kek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei [...]. Ezért te­hát nem azé, aki akarja, sem nem azé, akifut, hanem a kö­nyörülő Istené” (Róm 9,8.16) S így érvel: „Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. [...] Viszont az ő bu­kásuk által jutott el az üdvösség a [pogány] népekhez...” (Róm 11,2.11) Először Kr. e. 587-ben rombolták le a templomot, mert „sokat vétkezett Jeruzsálem [...]. Az Úr szomorította meg sok vétke miatt” (JSir 1,8.5). A Messiás kijelentése örök érvényű: „...eljön az óra, amikor nem ezen a [Garizim] hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. [...] igazi imádói lélek­ben és igazságban imádják [...]. Az Isten Lélek.” (Jn 4,21.23.24) Pál így indokolja e titkot: „...üdvözülni fog az egész Izráel, amint meg van írva: »Eljön Sionból a Megváltó, eltávolítja a hitetlenséget [..(Lásd Ézs 59,20.21 s 54,10) „... mert meg­­bánhatatlanok az Isten ajándékai és az ő elhívása.” (Róm 11,26.29) A próféta irgalomért könyörög: „.. .jaj nekünk, mert vétkeztünk! [...] Téríts magadhoz, Uram, és mi megté­rünk. ..!” (JSir 5,16.21) Mózes előre kijelentette: ha bálvány­imádók lesztek, „szétszéleszt benneteket az Úr a népek közé [...]. De ha keresni fogod ott [...] a te Istenedet, megtalálod [...], végül megtérsz Istenedhez [...], és hallgatsz a szavára, nem hagy akkor cserben, és nem hagy elpusztulni, mert irgalmas Isten az Úr [...]. Tartsd meg rendelkezéseit és parancsolata­it!” (5MÓZ 4,27.29.30.31.40) A választott nép sorsa hirdeti: aki­ket Isten elhívott, azokat meg is igazította. Hit által igazulunk meg (lásd Róm 8,28-30; 10,9-13). „Tisztítsd meg szíved, / Je­ruzsálem népe, [...]// Véled az Ür van!” (EÉ 460) Szentháromság ünnepe után a 11. héten az Útmutató reggeli s heti igéinek kulcsszava a kegyelem. Mi mindig Isten kegyel­mére szorulunk Ő igazít meg minket Krisztusért, ingyen ke­gyelméből. íme, a páli megigazulástan egy mondatban: „Hi­szen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicse­kedjék.” (Ef 2,8-9) Jézus „Krisztus által, hitben van menete­lünk ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk, és dicsekedünk is azzal a reménységgel, hogy részesedünk Isten dicsőségében”. (Róm 5,2; LK) A farizeus önmagával dicsekedett a templom­ban, míg a vámszedő így imádkozott: „Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” Jézus mondja: ő megigazultan ment ha­za! „Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig meg­alázza magát, felmagasztaltatik.” (Lk 18,13.14; lásd 14,11) Lu­ther szerint: „Ez a képmutató farizeus megtagadta Istent, és felebarátjával sem tett jót. Nem Istennek adta a dicsőséget, fe­lebarátját pedig gyűlölte.” „Könyörülj rajtam, Uram, mert erőt­len vagyok” (GyLK 673) Jézus így beszélt tanítványaihoz az írástudók és a farizeusok ellen: „Mindazt, amit mondanak, te­gyétek meg, de cselekedeteiket ne kövessétek [...]. Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! Mert aki felmagasz­talja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasz­taltatik.” (Mt 23,3.11-12) A pásztorfiú így győzte le Góliátot: „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a Se­regek Urának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek el­lened, akit te kicsúfoltál. Belenyúlt Dávid a tarisznyájába, ki­vett belőle egy követ, a parittyájával elröpítette, és úgy homlo­kon találta a filiszteust, hogy...” (íSám 17,45.49) Jézus a por­ba írta a tőle elpártolok nevét (lásd Jer 17,13), s ezt mondta a házasságtörő asszonynak: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (Jn 8,11) Péter így inti a vé­neket (presbitereket) és ifjakat egyaránt:„...legeltessétekIsten közöttetek levő nyáját [...] önként [...], készségesen [...], mint akik példaképei a nyájnak. [...] ti, ifjabbak, engedelmeskedje­tek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legye­tek alázatosak...” (íPt 5,2.3.5a) Évekkel korábban Péter három ember előtt is megtagadta Jézust: „... nem ismerem őt!” Meg­szólalt a kakas, s „ekkor megfordult az Űr, és rátekintett Péter­re”. Ő „kiment, és keserves sírásra fakadt”. (Lk 22,57.61.62) így zeng Isten hű és igaz népének hálaéneke: „Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!” (Ézs 26,4) „Mily nagy az Úr kegyelmessége [...],/ Én őt imádom [...]. // Add, ó Atyám, hogy nagy kegyelmed / Műidig szemem előtt legyen...” (EÉ 58) „Az én Istenem csak kegyelem, semmi más, csak kegyelem!” (Túróczy Zoltán) ■ Garai András Új nap - új kegyelem Vasárnap (július 31.) Ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Lk 14,13-143 (3MÓZ 19,14; Lk 19,41- 48; Róm 9,1-8.14-16; Zsolt 119,33-40) Divatos manapság a megváltozott mun­kaképességű embereken segítő alapítványokat létrehozni. Nem volt ez mindig így. Jézus korában nagy bátorság kellett ahhoz, hogy beteggel, gyengével, tes­ti-szellemi fogyatékkal élővel szóba álljon egy törvénytisztelő ember. Jézus nem­csak szóba állt ezekkel a kirekesztettekkel, hanem lehajolt hozzájuk, meggyó­gyította őket, és ahogyan az ige is mutatja, arra buzdítja a hallgatóságát, hogy asztalukhoz hívják meg az ilyeneket. Szomorú, hogy Jézus halála és feltámadá­sa után sok-sok évvel még mindig vannak olyanok, akik átnéznek rajtuk. Te, mint Krisztus-követő, hogy állsz ezzel a kérdéssel? Hétfő (augusztus 1.) Jövevény voltam, és befogadtatok. Mt 25,35 (5M0Z 10,18-19; Róm 11,1-12; Mk 6,1- 6) Már jó egy éve országunkat, egyházunkat is megosztja a migránskérdés. Ho­gyan kezeljük ezt az óriási problémát? Lehet-e jó szívvel rábólintani arra, hogy mindenkit be kell fogadni, aki a világ bármely pontjáról hozzánk érkezik? Jézus az utolsó ítélettel kapcsolatos példázatában arról szól, hogy csak azok mennek be az Isten országába, akik maradéktalanul teljesítik az ő kérését. Hiteles kérés, hiszen ő is „a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt” (Jn 1,11). Te be­fogadtad-e már őt? Mert ha igen, akkor Jézus kérése nem idegen tőled, és meg­próbálsz mindent megtenni annak érdekében, hogy ne okozz neki csalódást. Kedd (augusztus 2.) Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet. Zsolt 145,4 (Fii 2,11; JSir 1,1-11; Mk 6,7-13) Büszkén mutogatjuk családfánkat, hogy med­dig tudjuk visszavezetni származásunkat. Hangoztatjuk, hogy már őseink ősei is abba a bizonyos templomba, gyülekezetbejártak, kimondatlanul utalva ar­ra, hogy az ilyeneknek több joguk van, mint másoknak. A zsoltáros előtt sem ismeretlen az ilyen büszkélkedés. Ő azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy az az igazi hívő, aki nem a maga érdemeit helyezi előtérbe, hanem aki Isten nagy tetteiről tesz bizonyságot, őt dicséri és magasztalja. Ezt a fajta Isten-dicséretet adjuk mi is tovább, nemzedékről nemzedékre! Szerda (augusztus 3.) A világ felett a királyi uralom a mi Urunké és az ő Krisztusáé lett, és ő uralkodni fog örökkön örökké. Jel 11,15b (Dán 4,32; Jn 4,19-26; Mk 6,14-29) „Minden e földön csak elmúlandó, / Semmi nincs itten megmaradandó...” - figyelmeztet egyik szép evan­gélikus énekünk (EÉ 372). Királyok, uralkodók, elnökök, világi hatalmasságok jön­nek és mennek, váltják egymást. ígérnek műiden szépet-jót, és elfelejtik, hogy min­dent Istentől kaptak, beleértve a lehetőségeiket is. Nem földi hatalmasságokban kell tehát hinni, hanem Isten szeretetében, hiszen ő azért küldte Krisztust ebbe a vi­lágba, hogy vele mindent nekünk ajándékozzon. Ha ezt tartjuk szem előtt, nem fogunk csalódni akkor, amikor Krisztus uralma bekövetkezik. Csütörtök (augusztus 4.) Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Ézs 55,6 (2Kor 6,2b; Róm 11,25-32; Mk 6,30-44) Ézsaiás próféta könyvében több­ször találunk utalást arra, hogy lesz idő, amikor Izráel népe megtapasztalja az Isten nélküli állapot nyomorúságát. Ézsaiásnak az volt a feladata, hogy figyel­meztesse az övéit: térjenek vissza a helyes útra, különben szomorú sors vár rá­juk. Nekünk is addig van lehetőségünk az Isten-keresésre, a megtérésre, amíg tart a földi életünk. Figyelmeztessen tehát minket is a mai ige, hogy rendezzük sorainkat a Mindenhatóval. Péntek (augusztus 5.) [A békesség Istene] tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesíté­sére. Zsid 13,21 (Zsolt 29,11; JSir 5,1-22; Mk 6,45-56) Talán tapasztaltad az éle­ted során te is, testvérem, a régi magyar közmondás ellentettjét: jótett helyébe semmi jót ne várj! A hívő ember tudja, hogy Krisztus a „szemet szemért, fo­gat fogért” törvényt felülírta, és arra biztatta követőit, hogy a rosszért semmi­képpen se rosszal fizessenek. Ö megmutatta, hogy még az ellenséget is lehet sze­retni. Való igaz, az ember csak úgy élheti meg lelkében a békességet, ha igyek­szik ezt szem előtt tartani. Szombat (augusztus 6.) Kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. Jn 16,24 (Zsolt 32,10; 5MÓZ 4,27-35 [36-40]; Mk 7,1-23) Van, hogy valamiért kitartóan imádkozunk éveken ke­resztül, és mégsem valósul meg. Ilyenkor az ember gondolatban eljuthat odáig, hogy Isten nem is szereti őt, hiszen nem válaszol a kérésére. Jézus azonban kitartó imád­ságra szólítja fel a benne hívőket, és az ő feltétel nélküli támogatásáról biztosít. Ő maga is esedezik értünk az Atyánál, ezért hihetjük, hogy kéréseink a lehető leg­jobb helyen vannak. Lehet, hogy nem úgy hallgattatunk meg, ahogyan mi elkép­zeljük, de hogy Isten figyel ránk életünk minden napján, az biztos. ■ BlázyÁrpádné KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu. • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu. • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Előfizetés: kiado@lutheran.hu. • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá Mária (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Máté Tóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó Dávid Károly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág telefonszámán: 06-1/767-8262 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 2498-5309.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom