Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)
2016-07-31 / 30. szám
2 • Evangélikus élet 2016. július31. • KRÓNIKA Tanítványból tanúvá vált Németh Mihály lelkészavatása Répcelakon Kántornak indult, lelkész lett Koch Szilvia ordinációja Sopronban A gyülekezet történetében a tizenötödik lelkészavatásra került sor július 23-án, szombaton délelőtt a répcelaki evangélikus templomban. Németh Mihály szolgálatba állításának ünnepén Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiában az Evangélikus Hittudományi Egyetem képviseletében dr. Szentpétery Péter docens, valamint Verasztó János helyi lelkész működött közre. Énekével emelte az alkalom fényét a város Gyöngy kamarakórusa. „Az ordináció az az esemény, amikor a tanítvány tanúvá válik” - kezdte prédikációját Szemerei János püspök, majd a lelkészjelölt választott igéje, Ef 4,1-2 alapján arról beszélt, hogy a lelkészi szolgálat nem a tökéletessé válásról szól. „Isten méltat minket arra, hogy üdvözítő igéjét rajtunk keresztül megszólaltassa” - fogalmazott. Ehhez alázatra, szelídségre, türelemre és szeretetre van szükség. Az eskütétel és az áldás pillanatait követően a frissen felavatott lelkész sugárzó arccal osztotta az úrvacsorát a népes hallgatóságnak, Szemerei János püspökkel és Verasztó János lelkésszel együtt. Az istentiszteletet szeretetvendégség követte a helyi kultúrházban. Ennek keretében adta át a püspök Németh Mihálynak az ordinációs oklevelet. A helyi gyülekezet nevében Verasztó János, a hittudományi egyetem részéről Szentpétery Péter mondott köszöntőt. Jókívánságait fejezte ki továbbá Kis János kecskeméti lelkész, aki mellett gyakorlati, hatodik évét végezte az új pásztor. Az ifjú lelkészt egykor tanító általános iskolai tanárok képviseletében Szoporyné Szabó Piroska, a répcelaki Móra Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola korábbi igazgatója gratulált. ■ Adámi Mária Németh Mihály a Vas megyei Csánigon nőtt fel. Gyermekkorától kezdve rendszeresen látogatta a répcelak-csánigi társult evangélikus gyülekezet alkalmait. Általános iskolai tanulmányait a répcelaki Móra Ferenc-iskolában végezte. Itt trombitásként tagja volt az iskola kamarazenekarának is. A soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnáziumban tanult tovább, majd az érettségi után, 2010-ben nyert felvételt az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakára. Itt ismerte meg későbbi menyasszonyát, Felegyi Máriát, akivel már az esküvőre készülnek. Hatodéves gyakorlatát Kecskeméten töltötte Kis János mentor mellett. Ordinációját követően az Ecseny és Környéke Evangélikus Egyházközségben kezdi meg szolgálatát beosztott lelkészként. Hatodéves gyakorlatának helyszínén, a soproni evangélikus gyülekezetben indult szolgálatba július 23-án, szombaton délután Koch Szilvia. Az alkalmon Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiában dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora, valamint Tóth Károly helyi igazgató lelkész, a lelkészjelölt mentora működött közre. Énekkel a gyülekezeti tagokból és az ökumenikus ifjúsági kör tagjaiból szerveződött alkalmi kórus szolgált. A lelkészjelölt a János írása szerinti evangélium 3. fejezetének 30. versét választotta meghívója mottójául: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” Ez a mondat a lelkészi szolgálat lényegére mutat rá - hangsúlyozta prédikációjában a püspök. „Az igehirdető feladata, hogy Krisztust prédikálja, aki a világ reménysége; aki a változó világban is biztos pontot jelent” - fogalmazott Szemerei János. Az eskütétel, az áldás és a Confirma ünnepélyes percei után a frissen felavatott lelkész mentorával és a püspökkel együtt osztott úrvacsorát a jelenlévőknek. Az istentiszteletet a helyi gyülekezeti központban tartott szeretetvendégség követte. Szemerei János püspök itt adta át Koch Szilviának az ordinációs oklevelet, valamint az egyházkerület ajándékát, majd a felavatott pásztor édesapja, dr. Koch Béla kért szót. Köszöntőt mondott továbbá a hittudományi egyetem képviseletében Szabó Lajos rektor, a helyi közösség nevében Tóth Károly igazgató lelkész, illetve Mesterházy Balázs, a Soproni Egyházmegye esperese. A Szilviát fogadó nagykanizsai egyházközség nevében pedig Makoviczky Gyula lelkész fejezte ki jókívánságait új kollégájának. ■ AM Koch Szilvia a családjával együtt a siófoki evangélikus gyülekezetbejárt. Középiskolai tanulmányait is Siófokon, a Perczel Mór Gimnáziumban végezte. Életében meghatározó a zene: nyolcéves korától játszik zongorán, a gimnáziumi évek alatt pedig elkezdett orgonálni is. Az érettségit követően először az Evangélikus Hittudományi Egyetem kántor szakának hallgatója lett, majd 2008-ban beiratkozott a teológus-lelkész szakra. 2013-ban hét hónapot Svájcban, a bossey-i Ökumenikus Intézetben töltött ösztöndíjasként. A Pécsi Tudományegyetemen jelnyelvi interkulturális-kommunikációs szakértői képzésre járt, melynek keretében betekintést nyerhetett a siketek és hallássérültek világába. Hatodéves gyakorlatát a soproni gyülekezetben végezte Gabnai Sándor, majd Tóth Károly mentorok mellett. Ordinációja után Koch Szilvia a Nagykanizsa és Környéke Társult Evangélikus Egyházközségben kezdi meg szolgálatát beosztott lelkészként. „Még csak... üvegkép” - Aszódi emlékeim Harmincnyolc esztendővel ezelőtt pár napos házasokként lettünk Aszód, „a Galga-parti Athén” reménnyel és kétségekkel teli lakói. A Budapesthez közeli település akkoriban nem városi, hanem nagyközséggé lefokozott, több szempontból szomorú időszakát élte, legalábbis mostani virágzásához képest. Csikorgó hidegben érkeztünk meg, s engem azonnal beszippantott a nagyközségi tanács patinás, a Podmaniczkykastélyhoz közeli, de elhanyagolt épületében életem első (és, hála Istennek, utolsó!) hivatalnoki munkaköre. Két és fél évvel az egyetem befejezése és egy évvel a kisdoktorim után a szépen hangzó közművelődési főelőadói munkakört töltöttem be. Az igazat megvallva Aszód neve egyáltalán nem csengett túl jól a fülemben. Távoli szülővárosomban, Pécsett egy-egy kiadósabb, bár mai mércével mérve jelentéktelen rosszalkodásom alkalmával ugyanis nemegyszer elhangzott a fenyegető intelem: „Ha így folytatod, mehetsz Aszódra, a javítóintézetbe!” Azt mélyen elhallgatták a felnőttek, hogy ott bizony mindig csak rosszfiúkat regulázgattak, lányokat nem. Szerencsére akadtak azért a faluvá változtatott, patinás városkáról derűsebb ismereteim is: elsősorban az evangélikus templomot építtető Podmaniczky családról, különösen Jósika Miklósné Podmaniczky Júliáról és Petőfi Sándor meg István öccse kicsinységében is jelentős skólájáról, a mai evangélikus gimnázium méltán nagy hírű őséről. Száz szónak is egy a vége: az, hogy nagyon hamar sikerült belaknunk a számunkra teljesen idegen környezetet, már az akkori, nagyon kemény tél során, elsősorban két, szívünknek mindmáig nagyon kedves emberpár érdeme. Akik, aligha véletlen, azokban az akkori, erőszakkal világiassá, pontosabban hittől távolivá gyúrt időkben is határozott hitéleti értékeket képviseltek. Mind a négyükkel- mindmáig kölcsönös szeretet és megbecsülés köt össze bennünket. Úgy is fogalmazhatnék: személyükben a régi evangélikus Aszód fogadott be bennünket, s nem az egy időre jellegtelenné átszabott szocialista nagyközség. Kilétüket ideje már elárulnom. Detre János evangélikus lelkész (később esperes) és tanítónő felesége, Rózsika, akik érdeklődésük és szeretetük mellett bizalmukkal is megajándékoztak bennünket, ők lettek, egy bátortalan kérdésem nyomán, számunkra csillagászati összegnek tűnő, harmincezer forintos ifiúházas-kölcsönünk kezesei. A törlesztésnek, ha nagyon keservesen is, de becsülettel eleget tettünk, s gyakran el is látogattunk egymás otthonába. Rózsika ajándék baracklekvárjaira (kismamaidőszakaimból) máig úgy emlékszem, mint egy költői remeklésre. Ő viszont az én kifejezetten számukra komponált kolbászos pogácsámat emlegeti elismerően, közel negyven év távolából. Detréékkel elköltözésünk után Aszódon is, Kartalon is többször volt alkalmunk találkozni, éppen úgy, mint a bennünket hozzájuk hasonlóan honosodni segítő másik emberpárral, Ladócsy László képzőművész-tanárral és ugyancsak tanár feleségével, Katával, aki evangélikus lelkészcsalád sarja: édesapja, a 2015. karácsony éjszakáján meghalt Völgyes Pál Putnok, majd Iklad lelkipásztoraként szolgált. 1978 telén, barátságunk kezdetén ők mindketten még csak negyedikes gimnazisták voltak az Aszódi Petőfi Gimnáziumban, de már komoly jegyespárnak számítottak. Első, magam kitalálta s így szívem szerinti, mert nem aktatologatós aszódi munkámnak az akkor még gyerekember Ladócsy László első tárlatának megrendezése és megnyitása számított. A második Ladócsy-kiállításmegnyitómra egy ferencvárosi galériában, a harmadikra pedig a Bocskai úti evangélikus egyházközségben került sor, ahol népes magyar és finn gyülekezetnek beszélhettem Laci művészetéről, külön kiemelve Európa-szerte jól ismert akvarelljeinek szépségét. Visszatérve 1978 kora tavaszára: bár az aszódi könyvtárat a nagyközségi párttitkárnő vezette, örömmel helyet adott a javaslatom nyomán született, meglehetősen „egyháztájias” grafikai anyagnak. Laci illusztrációsorozatot készített Ördögh Szilveszter Koponyák hegye című, nagy sikerű regényéhez, így a bibliai téma, bár „csempészáruként”, de bekerülhetett a könyvtár falai közé vizuális formában is. Akkor még nem sejthettük, hogy a kilencvenes évek elején Detre nagytiszteletű úr az aszódi evangélikus gimnázium feltámasztásának egyik legfontosabb személyisége lesz, s azt sem, hogy a Ladócsy házaspár, miként mi magunk is, egyházi dolgozóként él és szolgál tovább. Ők annak az Aszódi Evangélikus Gimnáziumnak a tanárai, ahol az évek során többször is vendég előadó lehettem, többek között névadómról, Petrőczi Kata Szidóniáról beszéltem a diákoknak. A nálunk kilenc évvel ifjabb házaspár további, nemes vállalása a 2011. november 26-án megnyílt Ladócsy Műterem-Galéria megalapítása és áldozatos, nonprofit, missziói erejű működtetése lakóhelyükön, az Aszódhoz közeli Kartalon. Mára ez a galéria komoly, tömegeket vonzó művelődési központtá nőtte ki magát. Itt a házigazdák hihetetlenül fiatal nagyszülőkként (hiszen jóformán gyerekfejjel lettek négygyerekes anyává és apává!) egy-egy művészeti esemény, tárlat, hangverseny, irodalmi est végén agapéra is meginvitálják a közönséget, amelyen nem személytelen catering dívik, hanem saját készítésű szeretetlakoma illatozik. Visszakanyarodva 1978 januárjához: ha az isteni gondviselésnek köszönhetően nem Detréékkel és Ladócsyékkal kötünk ismeretséget Aszódra kerülésünk fagyos kezdetein, aligha lehetett volna részünk a számkivetettség és idegenség helyett a befogadottság érzésében. Igaz, ez a folyamat még így sem volt könnyű, gyors és egyszerű. Olyannyira nem, hogy 1979 telén, Aszódra kerülésünk első évfordulóján még ezt írtam egy versemben: Még csak ablakra aggatott üvegkép a templom, a temető, a domb, még kívülről csodált, nem birtokolt a látvány, a tuja és a kis fenyők, a szélhez hű rózsaág. (Átváltozások) Amikor azután, három és fél évvel később, 1982 nyarán Budapestre kerültünk, már egészen más volt a helyzet. A számunkra teljesen idegen, tízemeletes pesterzsébeti panelben bizony a Falujárók útja kis lakótelepét és Aszód engem ikonerővel hazahúzó épületeit sirattam sokáig. Az evangélikus templom, a Podmaniczky-kastély, a Szontágh lépcső látványát s mindazokat, akiknek jóvoltából a település négy és fél év alatt igazi otthonunkká vált. Ez az érzés különösen is felerősödött bennem, amikor 2014 januárjában Kartalon Ladócsy László megkoronázta sok évtizedes barátságunkat a Rát Mátyás-díjam előfutárának számító, nagy műgonddal és szeretettel készített Arany Katica-díjjal, amelyből ez idáig egyetlen példány létezik. Az én saját Golden Globe-om, az aszódi évek emlékezetére! ■ Petrőczi Éva GYÁSZJELENTÉS Dr. Czikray Zoltán ügyvéd, a miskolci evangélikus gyülekezet korábbi jogtanácsosa, presbitere életének 90. esztendejében, június 27-én hazatért Urához. Hamvai mellett D. Szebik Imre nyugalmazott püspök hirdette a vigasztalás igéjét július 9-én a miskolci Mindszenti evangélikus temetőben. „Urunk, taníts úgy számláim napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” (Zsolt 90,12) Zárva a könyvesbolt. Értesítjük kedves vásárlóinkat, partnereinket, hogy az evangélikus könyvesbolt (1081 Budapest, Kiss József u. 2/A, tel.: 1/411-0385) augusztus 1. és 14. között zárva tart. A kiadó webáruháza (www.lutherkiado.hu/bolt) ez idő alatt is változatlanul üzemel, azonban a megrendeléseket augusztus 15. után tudjuk teljesíteni. Köszönjük szíves megértésüket! Luther Kiadó FIZESSEN rr ELŐ LAPUNKRA!
