Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)

2016-01-17 / 2. szám

4. • Forrás 20i6. január 17. • KRÓNIKA Vízkereszt ünnepe után utolsó vasárnap (iPt 1,16-21) Nézz a fény felé! A VASÁRNAP IGÉJE Péternek, Jézus tanítványának üzenete egy kétségekkel küzdő gyülekezet szá­mára íródott, határozott, világos és erőteljes. Péter bizonyságtétele hiteles, mert az ő személyes, megpróbált hite eredetien emberi. Ott volt Jézus mellett, látta a cselekedeteit, hallotta a szavait, és mélységesen gyarló módon nem értett belőlük sokáig mást, mint pompás győ­zelmet. Jézus nem halhat meg, Jézust nem foghatják el. Manipulálható embe­ri lelke a legkönnyebb reménységbe kapaszkodott. A kijózanodásért nagy árat fizetett, elbukott, mint sokszor mi mindannyian. Félelmében megtagadta azt, akit szeretett. Ez a nagyon is ember Péter, amikor valóságosan átélte a feltá­madott Krisztus megbocsátó szeretetét, valóban megtudta, hogy mit jelent az a mondat: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!”{ Mt 16,16) Péteri üzenet. Péter, aki törékeny em­berségében átélte Jézus szabadító erejét, búcsúzóul igen súlyos és határozott bi­zonyságtételt hagy a kétségekkel küzdő gyülekezeteknek: megismertette az em­berekkel Jézus hatalmát és erejét. Úgy ta­pasztalta meg a Mestert, mint akinek van ereje és bölcsessége megfelelő időben a megfelelő szót szólni és cselekedni. Az erő mellett a Jézusról szóló tanúságté­tel másik fontos tartalma a parúzia. A parúzia azt jelenti, hogy jelenlét, ott­lét, alkalmas időben való megjelenés. Igen, Jézus által jelen van az Isten. A „va­gyok, aki vagyok” Istene közösséget vállalt a nyomorúság völgyének lakóival, és jelen van közöttük. Jézus evangéliu­mának ezt a két momentumát tartja Pé­ter a legfontosabbnak: erő és jelenlét. Személyes bizonyságtétel. Ezt a kris­tálytiszta üzenetet személyes bizony­ságtételével alapozza meg. Ő nem ki­talált mesék alapján hirdeti ország-vi­lágnak a meggyőződését. Mintha tud­ná, milyen kitalált, manipulált mesék keringenek a világban, hogy az embe­reket ideológiai áramlatokba tereljék! Ö egy igen személyes és különleges ta­pasztalatra épít. „...szemtanúi voltunk isteni fenségének. Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felsé­ges dicsőség: »Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm«, ezt a menny­ből jött szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen.” (2Pt 1,16b—18) Péter számára meghatározó volt, hogy megtapasztalhatta láthatóan és hallhatóan Isten dicsőségét. Megélhet­te azt is, hogy Isten kegyelme át tudja formálni az ő bűnös életét itt, a valóság koordinátái között. Ez a kettős tapasz­talat, a fénynek és Isten átformáló jelen­létének tapasztalata adott erőt szavainak, és ad erőt a gyülekezeteknek is, hogy vál­lalhassák a világban rájuk váró utat. Ez ad erőt a böjti önvizsgálat fáradságos sö­tétségét bizalommal és hittel vállalni. Ez­zel a reménységgel nézzünk a fény felé. Lámpás a hétköznapokban. Péter saját szemével látta és hallotta. Hányán szeretnék kiszámíthatóan, a világ leír­ható koordinátái között látni és tapin­tani Isten dicsőségének közvetlen kö­zelségét! A nyomorúság völgyében, a sötétség világában azonban Isten dicső­ségét csak a hit látása fedheti fel. A völgyben, a sötétben viszont nem va­gyunk egyedül és tanácstalanok „Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnal­csillagszívetekben.” (2Pt 1,19) Az ünnep fénye most szertefoszlik, és mindenki elindul egyéni útján. Van, aki a böjti önvizsgálatra koncent­rál. Van, akit a gyermekei fölötti aggo­dalmak foglalnak le. Van, aki a mun­kahelyi, hivatásbeli kihívások sűrűjé­ben találja magát. Van, aki nap mint nap szembesül a szomorúsággal, be­tegséggel, kiszolgáltatottsággal, ott­­hontalansággal vagy ellenségeskedés­sel. Bármely helyzetben legyünk, jól tesszük, ha a prófétai szóra figyelünk, az a lámpásunk ebben a sötétségben. A hangzó ige átvezet, átsegít, mint vi­lágítótorony az eltévedt hajóst a nagy viharon. Ez a szó a dicsőség nagy fé­nyéből táplálkozik, és hajnalcsillagként vezet lépésről lépésre a fény felé. ■ Adorjáni Dezső Zoltán Az igehirdetés teljes szövege megjelent a Színek harmóniája című ökumenikus igehirdetés-gyűjteményben (szerk. Sza­bó Lajos, Luther Kiadó, Budapest, 2015). KÉTHETI UTRAVALO „Fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad’.’ (Ézs 60,2) Vízkereszt ünnepe után az utolsó héten az Útmutató reggeli s heti igéi a megdicsőült Krisztust láttatják velünk, akiben az Ige testté lett, és az Úristen dicsősége jelent meg, mert ő az Atyával egy! „Isten gyújtott világosságot a mi szívünkben, hogy Jézus Krisztus arcán felismerjük az ő dicsőségének ragyogá­sát.” (2Kor 4,6; LK) „Az Úrnak neve legyen áldott örökké.” (GyLK 746) Megdicsőülésekor az Úr Jézus három tanítvány szem e „láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pe­dig fehéren ragyogott, mint a világosság. [...] Fényes felhő bo­rította be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szere­tett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!” (Mt 17,2.5) Luther dr. így folytatja: „Benne szállók le hozzátok, hogy lát­hassatok. Kik hozzám vágytok, a bűntől szabadulni és üdvö­­zülni szeretnétek: őbenne - de sehol másutt! - ti is, mind el­érhettek s megtalálhattok. Mert Krisztusban »lakozik az Is­tenségnek egész teljessége«. Rajta kívül nincs Isten!” A rej­tett dicsőségű Isten Fia most téged bátorít: ne félj! És számod­ra sem marad más, csak Jézus egyedül! Ezért kérd és imádd őt (lásd EÉ 387)! Pál szerint az Úristen erejének kincse a Jé­zus dicsőségéről szóló evangélium. Testünk cserépedényében van, „hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk [...]. Jé­zus halálát [...] testünkben hordozzuk, hogy [...] élete is lát­hatóvá legyen...” (2Kor 4,7.10) Krisztus a Szentlélek által vá­lik jelenvalóvá övéi életében, „...és ahol az ÚrLelke, ottasza­­badság.” S mi visszatükrözzük „az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőség­ről dicsőségre”. (2Kor 3,17-18) Fülöp és Nátánaél elhívásakor is megnyilvánult Krisztus dicsősége: „... meglátjátok a meg­nyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszáll­­nak az Emberfiára.” (Jn 1,51; lásd íMóz 28,12.13) A jó hír ez: az örök üdvösség csak e földön nyerhető el Krisztusban. Mert: „Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van..(Jn 3,35.36) Engedelmesked­jünk a hű tanúnak most, hogy visszajövetelekor ő országa népévé és papokká tegyen minket! „íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem...”„Én vagyok az Alfa és az Óme­ga, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.” (Jel 1,7.8) Pál Istennek a titkos, a világ elől elrejtett bölcsességét hirdeti, de amely Krisztusban felismer­hető; „...weg van írva: »Amit szem nem látott, fül nem hal­lott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.« Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által, mert...” (íKor 2,9-10) Karácsony ünnepkörét mindig az ároni áldás zárja: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! For­dítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” (4MÓZ 6,24- 26) Kérd: „Áldj meg minket, Úristen, / A te jóvoltodból, / Vi­lágosítsd elménket / Irgalmasságodból! / Orcád világossága / Hasson minket által, / Hogy éltünkben e földön / Járjunk igaz­sággal!” (EÉ 323,1) ■ „Nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmad­ban bízva visszük eléd könyörgéseinket.” (Dán 9,18c-------------------------------'■---------"----------------------------1-----“ Hetvened hetében az Útmutató reggeli és heti igéi az Úristen leendő gyermekeinek elhívatásáról s kiválasztásáról tanwanak. Septuagesima: hetven nappal fehérvasárnap előtt Istenhez ki­áltunk (lásd Zsolt 18,4), ő elbizakodottságból odaadó isten­­tiszteletre hívja népét. Böjtelő nyitányaként szól a felszólítás: „Himnuszt zengjetek nékünk Sionnak énekeiből!” (GyLK 769) Jézus szava: „Az Isten lélek, és .akik őt imádják, azoknak lé­lekben és igazságban kell imádniuk.” (Jn 4,24; LK) Máig tart a toborzás Isten országába! A mennyei Gazda nem igazság­talan; minden felfogadott munkás jutalma azonos: örök élet! „Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. [...] azért vagy irigy, mert én jó vagyok hozzájuk? [...] így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.” (Mt 20,14-16) Lu­ther tanít: „Senki sincs oly nagy és juthat oly magasra, hogy attól ne kellene félnie: ő lesz a legkisebb. Viszont senki se fet­­renghet s bukhat oly mélyre, hogy ne remélhetné: ő lesz a leg­nagyobb. Mert itt megszűnik minden érdem, s egyedül Isten kegyelme dönt; hogy az elsőből esetleg utolsó és az utolsóból első legyen.” És Pál a kegyelemből kapott üdvösségének tu­datában (lásd Ef 2,8) versenyez a hervadhatatlan koszorúért is, mert aki győz, az jutalmat kap Jézustól (lásd Jel 2.3. rész). „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél [...], és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak pré­dikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.” (íKor 9,26-27) Jézus meghívatja magát a fővámszedő házá­ba, „mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet”. (Lk 19,9-10) Min­den bűnös, ki örömmel befogadja őt, üdvösséget nyer ma is. A minden emberi teljesítményt megelőző isteni szeretet már a választott népre is kiáradt: „... azért [választott ki], mert sze­ret benneteket. [...] Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtart­ja szövetségét...” (5MÓZ 7,7-9) Ábrahám sem saját erejéből, cse­lekedeteiből igazuk meg, ahogy mi sem! „Aki pedig nem fá­radozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, an­nak Isten a hitét számítja igazságul(Róm 4,5) Pál figyelmez­tet: az irigység, a személyválogatás s a viszálykodás a lelki kis­korúság jelei a gyülekezetben! Isten munkatársai a saját lel­ki ajándékaikkal szolgálnak, de egy közös alapra építenek, ő az Úr Jézus! „Aki ültet és aki öntöz: egyek, és mindegyik a ma­gajutalmát kapja majd fáradozásához méltóan.” (íKor 3,8) Az Úr megvigasztalja őt félő népét: „Az én tulajdonommá lesz­nek. [...] Könyörületes leszek hozzájuk...” (Mai 3,17) És az Úr gyermekeinek elhívatásáról és kiválasztásáról tanítja Pál: „. ..azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok [...], erőtlenek [...], lenézettek [...], hogy egyetlen ember se di­csekedjék az Isten színe előtt. Az ő munkája az, hogy ti Krisz­tus Jézusban vagytok.” (íKor 1,27-30) Minket is: „Elfogadtál és elhívtál, / élő Jézus, Mesterünk. Kegyelem, hogy / veled já­ró tanítványok lehetünk.” (EÉ 475) ■ Garai András Új nap - új kegyelem Vasárnap (január 17.) Népem jóllakik javaimmal - így szól az Úr. Jer 31,14 (2Kor 9,8; Mt 17,1-9; 2Kor 4,6-10; Zsolt 89,1-19) A ma elénk kerülő igevers egy csodálatos jövendölés ré­sze. Izráel népe hazatérhet a fogságból, gyászuk örömre fordul. És Isten nem csupán a szabadulást hozza el népének tagjai számára, de ígéretet tesz arra is, hogy gondoskodik róluk. Az égiekre tekintő, hitünkben erősítő karácsonyi ün­nepek múltával, az új év első napjaiban talán ismét inkább a földre irányul a te­kintetünk. Aggodalmaink közt, hogy vajon mit hoz ez az új esztendő, tárjuk ki bizalommal a kezünket gondviselő Urunk felé! Hétfő (január 18.) Ne félj, csak higgy! Mk 5,36 (Ézs 43,16; 2Kor 3, [9-11] 12-18; íTim 2,1-7) Még sem­mit sem érzékelhet Jairus abból, ami leányával történni fog. A csodára még vár­ni kell. Sőt épp az imént hozták a hírt, hogy nem érdemes fárasztani a Mestert, a lány halott. Mi maradt Jairusnak fogódzóként? Csupán Jézus biztató szava. De Krisztus szavának ereje van: hitet teremt, életre kelt. Akkor miért félnénk? Kedd (január 19.) Jézus Krisztus mondja: Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolatai­mat. Jn 14,15 (5MÓZ 6,16; Jn 1,43-51; íTim 2,8-15) Úgy tűnik, mintha feltételt szab­na Jézus, hogy csak akkor lehetünk a tanítványai, ha megtartjuk parancsolata­it. Pedig ő itt a legegyszerűbb összefüggésről beszél. Jézus nem elvárásként szól parancsolatainak megtartásáról, hanem mint következményről. Aki Jézust sze­reti, az többé már nem bír szembeszegülni Isten akaratával, sőt tetszeni akar Urának. Szerda (január 20.) Mi is az Urat akarjuk szolgálni; bizony, ő a mi Istenünk! Józs 24,18b (íKor 4,1; Jn 3,31-36; íTim 3,1-13) Józsué jól ismert bizonyságtételére, hogy ő és az ő há­za népe az Urat kívánja szolgálni, válaszként hangzik el a nép egészének hitval­lása a ma elénk kerülő igeversben. Ezen a „mi is”-en hangsúly van. Mózest kö­vető vezérük állhatatos hite követendő példává lesz Izráel egésze számára. Pe­dig Józsué nem magát állítja a középpontba a sikemi országgyűlésen, hanem azt az Istent, aki mindvégig kitartott népe mellett hűséggel. Emlékezteti hall­gatóságát mindarra, amit az Úr tett Izraelért a pusztai vándorlás során. Vajon a mi szavaink nyomán ébred-e a vágy a hallgatóságunkban, hogy ők az Urat akar­ják szolgálni? Csütörtök (január 21.) Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örök­ségében, a világosságban részesüljetek. Kol 1,12 (Zsolt 79,13; Jel i,[i—2)3—8; íTim 3,14-16) Gyakran használjuk hitben járókra a kifejezést: „világosságuk van”. Az ilyen ember kristálytisztán érti Isten igéjét, felismerte életében Krisztus meg­váltói munkáját, s élő reménysége van az örök élet felől. Pál apostol annak az örömének ad hangot a kolosséiakhoz írott levelében, hogy a gyülekezet tagjai eljutottak erre a világosságra. Ám egyértelművé is teszi számukra, hogy ez a tisz­tánlátás, vagyis a hit nem emberi produktum, hanem ajándék. És ezért az Atyát illeti a dicséret. Vajon eszünkbe szokott-e jutni, hogy hálát adjunk a hit aján­dékáért? Péntek (január 22.) Pál írja: Ennélfogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot. 2Kor 10,16 (Zsolt 105,1; íKor 2,6-10; íTim 4,1-11) A vízkereszt ünnepét követő utolsó hét a végéhez közeledik. A ma elénk kerülő igevers ismét emlékeztet ben­nünket Krisztus ígéretére, hogy Isten igéje eljut a föld végső határaihoz. Az öku­menikus imahét alkalmai is kézzelfoghatóvá teszik számunkra, hogy a Szent­lélek ébresztő munkája nincs felekezethez, országok vagy éppen kontinensek határaihoz kötve. A kérdés azonban az, hogy vajon a mi köreinken belül élők - ismerőseink, családtagjaink - ismerik-e az evangéliumot. Legyen bátorítás­sá számunkra a zsoltáros felhívása: „Hirdessétek tetteit a népek közt!” Szombat (január 23.) Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja. Péld 12,25 (Fű 4,5; 4MÓZ 6,22-27; íTim 4,12-5,2) Sok bölcs gondolat alapszik jó megfigyelé­sen, gazdag élettapasztalaton. így a Példabeszédek könyvének szerzője is számtalanszor szemlélhette meg embertársain, hogy milyen levert állapotba jut­tathat el az aggodalmaskodás. De vajon mi lehet az a jó szó, amely eloszlathat-' ja a kétség, a félelmek ködét? A választ erre a kérdésre a mai nap újszövetségi igéjében találjuk meg: „Az Úr közel!” Az aggódó ember azt gondolja, magára van hagyva terheivel. Ám Isten szava Krisztusban éppen az, hogy velünk van minden napon a világ végezetéig. » B. Pintér Márta ZESSEN KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu. • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu. • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Előfizetés: elofizetes@evelet.hu. • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 20/824-5519; fax: 1/486-1195. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá Maria (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő:! Pintér Károly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Máté Tóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó David Karoly (david. szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-5478,1/486-1228,20/824-5518; fax: 1/486-1229. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág ingyenes telefonszámán: +36-80/444-444 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 0133-1302.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom