Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)

2016-03-27 / 12. szám

6 • Forrás 2016. március 27. • KRÓNIKA Húsvét 2. napja - 2MÓZ 15,1-11 És a Győztes: Krisztus Sokan szorítottunk az Oscar-díj-átadó es­téjén, hiszen a Saul fia című magyar film komoly esélyekkel indult az európai diadalmenet után, átkelve az Atlanti­óceánon, hogy végül harmincnégy év után (akkor nyert magyar film leg­utóbb) győztesként elhozza az amerikai filmszakma talán legrangosabb elisme­rését. Maga a film is egy sajátos győze­lemről szól: hogy a halál és az emberi veszteségek mélypontján hogyan próbál magának utat törni a szentség, hiszen a haláltáborban az apa végsőkig harcol, hogy fiát méltó módon eltemesse. Jézus története is egy befejezetlen te­metés körül forog. Vasárnap kora reg­gel a sírhoz siető asszonyok nem talál­ják ott a testét, ezért „megzavarják” a tanítványokat, ahogyan az olvasmány­ban a két emmausi férfi találóan fogal­mazott. A hír megdöbbentő, zavarba ejtő, a magyarázat pedig, hogy feltá­madt, nagyon nehezen hihető, hiszen a halálból nem lehet visszatérni. A sa­ját falujukba bánatosan hazakullogó ta­nítványok kételkednek a tanúk szava­iban, sőt magát Jézust sem ismerik fel, amikor beszélget velük az úton, csak a jól ismert mozdulatról, amikor meg­töri a kenyeret. Csakhogy Jézus nem visszafelé jött a halálból, hanem átment rajta. A halálon át nyitott utat az életre mindenkinek, aki őt követi. Ahogyan Mózes vezetésével Iz­rael népe áthatolt a Vörös-tengeren, úgy hatolt át Jézus a halál torkán, meg­semmisítve annak erejét. Még létezik a fizikai halál, tapasztaljuk magunk körül, még jelen van a világban a bűn, a gonosz még kapálózik, de ahogyan énekeljük AZ ÜNNEP IGÉJE evangélikus himnuszunkban: „Nincs ereje már.. Mai igénk Mózes hálaéneke, ame­lyet diadalittasan, örömmámorban úszva énekel együtt az egész néppel - miközben nővére, Mirjam és az asszo­nyok dobbal és tánccal is dicsérik az Urat. Hiszen Izrael kiszabadult az egyiptomi rabszolgaságból, és száraz lábbal kelt át a kettévált tengeren. Az őket üldöző fáraó lovasai és harci sze­kerei előtt viszont bezárult a kapu, ma­ga alá temette őket az áradat. Az ellen­ség kezéből kicsúszott a zsákmány, a győzelmet Isten ereje vívta ki. Az Egyiptomból való kivonulás tör­ténete az egyik legerőteljesebb ószövet­ségi előképe annak a győzelemnek, amely Jézus Krisztusban valósult meg. Nemcsak a leölt páskabárány jelezte a Messiás halálát, hanem a Vörös-tenge­ren átvonuló nép képe is Krisztus és az övéi diadalmenetére utal. Mózes az Urat Erős Istennek, Győz­tesnek mutatja be, így dicsőíti. Olyan Is­tenként, aki könnyedén elbánik az ellen­séggel. Milyen ritkán gondolunk arra, hogy Isten ilyen is, pedig énekeljük, hogy „erős vár” meg hogy Krisztus a „hős vezér”. Mintha az istenképünk mélysé­gesen erőtlen lenne, a fejünkben lévő „Jó­isten” mintha maga is tehetetlenné vál­na lassan a gonosszal szemben. Pedig ő nem fáradt bele a harcba, nem adta fel, nem is adott minket oda martalékul a sá­tánnak, hanem Krisztus keresztje által megsemmisítette a hatalmát. Húsvét másnapja arról is szól: mit je­lent nekem, hogyan hat rám Jézus föltá­madása? Úgy gondolok rá, mint egy ked­vesen reménykeltő, de gyermekded me­sére? Ragaszkodom a veszteségélmé­nyemhez, a reménytelenségemhez a hit­tel szemben, ahogyan eleinte az emmausi tanítványok? Vagy pedig komolyan ve­szem Isten erejét, az ő győzelmét, és en­nek a győzelemnek az örömmámorában úszva dicsőítem őt, ahogyan Mózes és az egész nép? Tudok-e úgy veszíteni, tudok-e úgy gyászolni, mint aki bizonyos ebben a vég­ső győzelemben? Ahogyan a mártír ke­resztények adták régen és adják ma is az életüket ezért a bizonyosságért. Ahogyan reformátor elődeink átélték az evangé­liumnak mint győzelmi hírnek az erejét. Tudok-e úgy nyerni, sikereket elérni, hatással lenni és alkotni, hogy közben tu­datosítom: nem ennek a világnak szol­gálok, hanem Krisztusé vagyok, akivel együtt nekem is át kell mennem a félel­metes halál völgyén, amíg elérem a túl­só partot, a végső győzelmet, az örök éle­tet? Igen, a fiatal, egészséges, diadalittas élet csúcspontjain és csúcsélményei köz­ben is számolnom kell azzal, hogy meg­halok. Pontosabban: már meg is haltam Krisztussal együtt, elvesztettem és folya­matosan elvesztem a régi életemet, hogy az újat, az örök, teljes életet megnyerjem. ■ Seben Glória Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus, hadd di­csérjünk téged, mert haláloddal elnyelted, megcsúfoltad a halált, megsemmisítetted a bűn és a gonosz erejét, és feltámadásod­dal új, örök életet ajándékoztál nekünk. Kérünk, hadd éljünk ennek a győze­lemnek az erejéből hétfőről hétfőre! Ne csak az istentiszteleten dicsérjünk, hanem mindennap hirdessük nagy nevedet, amíg visszajössz! Ámen. Új nap - új kegyelem Vasárnap (március 27.) Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. íKor 15,20 (Zsolt 43,3; Mk 16,1—8; 1 Kor 15,1-11) Valósággal feltámadott! El lehet ezt mon­dani úgy is, hogy senki sem hiszi el, de el lehet mondani és énekelni teljes meg­győződéssel is. A feltámadott Jézus legyőzte a bűn, a halál és az ördög hatalmát! Miért kellene hát félnünk? Mitől kellene rettegnünk? Jézus él, és vele együtt mi is élünk! Jézus feltámadt, és mi is feltámadunk! Ha ebben nem hiszünk, akkor minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk (íKor 15,12-19). De ha hi­szünk, akkor miénk a mennyek országa és az örök élet. Hétfő (március 28.) Tarts életben bennünket, és mi segítségül hívjuk nevedet. Zsolt 80,19b (2Tim 1,10; Lk 24,13-35; íKor 15,12-20; Mk 16,9-20) Sokszor tettünk már ígéretet: ha Isten megsegít és megőriz bennünket, akkor többet fogunk hozzá imádkozni. Med­dig tartott a fogadalmunk? Pedig ez élet-halál kérdés! Gondoljunk arra: azért éltet minket Isten, hogy még többet imádkozzunk. így mutatja meg idősebbek­nek és fiatalabbaknak is, hogy ő tart meg minket. Ezen a napon meglátogatják egymást a rokonok, barátok. Legyen a szívünkben mindig egy áldást kérő imád­ság rokonainkért és barátainkért! Kedd (március 29.) Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítvá­nyok, bár [...] az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hoz­zájuk: Békesség nektek! Jn 20,19 (Zsolt 57,2b; íKor 15,20-28; íPt 1,1-12) A féle­lem és a bizonytalanság szürkeségében megjelenik a fénysugár: a feltámadott Krisztus. Előtte nincs semmilyen akadály. Ő nekünk is békességet kínál. Azt sze­retné, ha közöttünk is az lenne a rend, hogy őszintén elfogadjuk egymást, fel­fedezzük egymás értékeit, és próbálunk mindent a másik javára magyarázni. Ez békességünk alapja: a feltámadott Úr közöttünk van! Ő nem számonkér, ha­nem békességet, bűnbocsánatot és örömöt hirdet. Szerda (március 30.) Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell még ma is. Dán 9,7 (Mt 21,28-29; íKor 15,35-49; iPt 1,13-16) Bizony, alázatosan be kell vallanunk az Úr előtt, hogy nem tudunk mindig hinni Isten szavában, ígéreteiben, sem a feltámadásban, főleg a mi feltámadásunkban. Érdemes lenne komolyan venni Pál apostol szavait, nehogy minden embernél szánalomra méltóbbak legyünk! Az Úrnak mindig igaza van. Az ő útja kegyelem és hűség ősidőktől fogva, és az lesz egészen az örökkévalóságig. Ő nem vétkeink szerint fizet meg nekünk, ha­nem Jézus Krisztus érdeméért megbocsát. Mégis, mint Dánielnek, nekünk is bűnbánattal kell fordulnunk Isten felé. Nem a magunk igazában, hanem az Úr nagy irgalmasságában bízva vihetjük elé könyörgéseinket (Dán 9,18). KÉTHETI ÚTRAVALÓ Krisztus mondja: „. ..halott voltam, de íme, élek örökkön örök­ké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai’.’ (Jel 1,18) Húsvét hetében az Útmutató reggeli és ünnepi igéi az élet Fe­jedelmét láttatják, aki feltámadott. Jézus a húsvéti hit teremtő­je: „Az Úr valóban feltámadt! Dicsérjük az Urat! Halleluja!” (Agenda) „Ez az a nap, mit az Úr szerzett nékünk.” (GyLK 751) „Áldott az Isten [...], aki nagy irgalmassága szerint újjászült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való fel­támadása által.” (íPt 1,3; LK) Isten küldötte örömhírt mond az üres sírboltban: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit meg­feszítettek? Feltámadt, nincsen iff.” (Mk 16,6) „Három ellenség támadt rá egyszerre: halál, bűn s ördög. S íme, mindhárom el­lensége lábánál hever. Ezt a dicső győzelmet ünnepeljük ma. Minden erőnk abban van, ha ezt rendíthetetlenül hisszük” - vallja Luther. Pál eszünkbe juttatja „az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok. [...] Általa üdvözül­­tök is, ha megtartjátok úgy...” (íKor 15,1.2) „Jézus Krisztus le­győzte a halált, és világosságra hozta az el nem múló életet az evangélium által.” (2Tim 1,10; LK) A halál legyőzője az Emmaus­­ba tartó két tanítványhoz „szegődött, és együtt ment velük”. Ezt mondta: „Milyen rest a szívetek, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondták a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?” (Lk 24,15.25.26) Pál hirde­ti: „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, min­den embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltá­madt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” (íKor 15,19- 20) „...az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. Az­után jön a vég [...]. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál!’ (íKor 15,23.24.26) Pál írja: „így van a halottak feltámadása is. Elvet­tetik romlandóságban [...], gyalázatban [...], erőtlenségben [a] földi test, feltámasztatik romolhatatlanságban, dicsőségben, erőben [a] lelki test. [...] És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is.” (íKor 15,42-44.49) Pál titkot mond el: „Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó har­sonaszóra; [...] a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. [...] Amikor pedig [...] ez a halandó hal­hatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami megvan írva.. .’’(Lásd Ézs 25,8; Hós 13,14) „De hála legyen Istennek, aki a diadalt ad­ja nekünk a mi Urunk [...] által!” (íKor 15,52.54.57) Minden pén­teki ige ama nagypéntekre emlékezteti a christianusokat: „... hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már feláldoztatott!’ (íKor 5,7) Az apostol nem csak szeretett fiának üzeni: „Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus [...] feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom...” „Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg vele együtt fogunk élni is.” (2Tim 2,8.11) Valid: „Jézus él, én is vele! [... ] Ott leszek, hol Uram van: / Ez az én bizodalmám.” (EÉ 223,1) „Hiszem a test feltámadását és az örök életet!” (Apostoli hitvallás) Csütörtök (március 31.) Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak. Jak 4,17 (Zsolt 141,4; íKor 15,50-57; 1 Pt 1,17-21) „.. .amennyiben megcselekedtétek eggyel ez én legkisebb atyám­fiái közül, velem cselekedtétek meg” - így tanít Jézus (Mt 25,40; Károli-fordítás), és ezzel sok előre megtervezett és kiszámíthatatlan jócselekedetre buzdít ben­nünket. Ne mérlegeljünk, hogy megéri-e, viszonozzák-e, megköszönik-e. Sok­kal inkább örüljünk annak, ha valakin segíteni tudunk. Valóban igaz állítás az, hogy nagyobb boldogság adni, mint kapni. Péntek (április 1.) Magasztallak, Uram, mert megmentettél. Zsolt 30,2 (2Kor 1,5; íKor 5,6b—8; íPt 1,22-2,3) Olyan jó az Úr előtt állni úgy, hogy mindent megköszönünk neki! Köszönjük az életünket, a családunkat, a munkánkat, a mindennapi kenye­rünket és legfőképpen a bűnbocsánatot. Visszatér az erőnk, a reménységünk, az életkedvünk, ha tudjuk, hogy bocsánatot nyertünk bűneinkre. Köszönjük, hogy az Úr megmentett a bűn, a halál és az ördög hatalmától. Megszabadí­tott emberekként dicsérhetjük és magasztalhatjuk az ő szent nevét. Elhívatá­­sunk erre szól. A feltámadott Úr boldog és örömteli embereket szeretne lát­ni közöttünk. Szombat (április 2.) Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Zsolt 46,11a (Mk 6,31; 2Tim 2,8-13; íPt 2,4-10) Egész héten át a feltámadás fényében élhettünk. Ma lehetőségünk van az ünnep előtti elcsendesedésre, az igehirdetőkért elmondan­dó imádságokra, miközben talán éppen sütünk, főzünk, takarítunk vagy ker­tészkedünk. Minden egyes imádság meghallgatásra talál. Isten igéje elvégzi ben­nünk a munkát, nem tér vissza hozzá üresen. Lehet, hogy sok gyülekezet kon­firmációra vagy keresztelésre készül. Legyen áldott mindenki, aki holnap az Űr oltára elé áll, vagy csak elcsendesedik a templomban! Legyen áldott az Úr Jé­zus Krisztus neve mindannyiunk életében! „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban” - hangzik a 46. zsoltár eleje. Erős vár a mi Istenünk! ■ Koskai Erzsébet „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus istene és Atyja, aki nagy ir­galmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre...” (íPt 1,3) Húsvét után az első héten az Útmutató reggeli és heti igéiben az új élet Teremtője, a feltámadott Úr áll előttünk, aki legyőzi hitetlenségünket. „Ha valaki Krisztusban van, új teremtmény az. A régiek elmúltak: íme, újjá lett minden.” (2Kor 5,17; LK) Ma, fehérvasárnap az ősegyházban a húsvétkor megkeresztelt hívek levetették az addig viselt fehér ruhájukat, és részesültek az úrvacsorában is. Quasi modogeniti: „...mint újszülött cse­csemők. ..” (íPt 2,2) A mindenkori, élő hitre jutott Tamásokkal vallhatjuk „Él az én Uram, áldott Megváltóm, Istenem és sza­­badításom.” (GyLK 678) A feltámadott Jézus húsvétvasámap este megjelent tanítványainak, s „ezt mondta nekik: Békesség nektek! [...] Nyolc nap múlva [...] így szólt Tamáshoz: [...] ne légy hitetlen, hanem hívő! Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem!” (Jn 20,21.26-28) Örökre boldogok, akik Krisztusban hisznek, és Péter (vezérigénkben) Istent magasztalja a hívők reménységéért: Jézust „szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült öröm­mel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, telketek üdvössé­gét”. (íPt 1,8.9) Jákob tusakodott egész éjjel. „... Valaki bírókra kelt vele [...]. De látta, hogy nem bír vele. [...] azt mondta: Nem Jákob lesz ezután a neved, hanem Izráel mert küzdöttél Isten­nel és emberekkel és győztél. [...] És megáldotta őt!’ (íMóz 32,25- 26.29-30) Jób bűnbánatot tartott, és „az Úr [...] jóra fordítot­ta [...] sorsát, miután [...] imádkozott barátaiért. [...] Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt”. (Jób 42,10.12) Péter szent életfolytatást vár Jézus elhívott követőitől: „Tisztít­sátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmu­tatás nélküli testvérszeretetre [...], mint akik nem romlandó, ha­nem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és mara­dandó igéje által.” (íPt 1,22-23) Luther figyelmeztet: „Ne hidd, hogy csak úgy besétálsz Isten országába! Először újjá kell szü­letned víztől és Lélektől! Azaz bűnös természetünkből a meg­­igazulás állapotába kell átjutnunk Ebből születnek aztán a jó­cselekedetek.” Főpapi imájában Jézus Atyjához könyörög mindenkori követőiért: „...azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid.. .’’„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. [...] Szenteld meg őket az igaz­sággal: a te igéd igazság.” (Jn 17,9.15. s 17) Péter az élő Krisztus élő gyülekezetét tanácsolja: „...a hamisítatlan lelki tejet kíván­játok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre [...], épüljetek fel lelki házzá [...], Isten tulajdonba vett népe [...], hirdessétek nagy tetteit.” (íPt 2,2.5.9) Az etióp kincstárnok megtérésében „köz­reműködött” a teljes Szentírás, a Szentlélek, aki ezt magyaráz­ta, és hitet ébresztett: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. [...]. Fülöp [...] megkeresztelte őt.”(ApCsel 8,37.38) „.. .Krisz­tus, segélj minket, /[...] növeljed hitünket. /[...] tartsd meg életünket...” (EÉ 261,5) ■ Garai András KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu. • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu. • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Előfizetés: kiado@lutheran.hu. • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Balia MAria (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Karoly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Máté Tóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó DAvid Karoly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kenden K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág ingyenes telefonszámán: +36-80/444-444 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 2498-5309.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom