Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)
2016-04-10 / 14. szám
Az Evangélikus Élet kéthetente megjelenő hírlevele 81. évfolyam, 14. szám 2016. április 10. Húsvét ünnepe után 2. vasárnap (Misericordia Domini) Ára: 100 Ft www. evangélikus, hu Koncert Szokolay Sándor emlékére Nagy hatású, telt házas koncerttel emlékeztek március 30-án, szerdán a budapesti Művészetek Palotájában a 2013-ban elhunyt Szokolay Sándor zeneszerzőre, aki ezen a napon töltötte volna be nyolcvanötödik életévét. A Kocsis Zoltán vezényletével előadott művek varázslatos perceket szereztek a publikumnak. Méltó volt az est a zeneszerző emlékéhez. A műsor a Nyitányfantáziával kezdődött. Hollós Máté írta a koncert programfüzetében: „Ez a Liszt-féle szimfonikus költemény az 1989-es sopronpusztai határáttörés huszadik évfordulója emlékére (közismertebb nevén: páneurópai piknik), Sopron város fölkérésére íródott. A lassú bevezetés a nehéz, elnyomásos idők fojtott némaságában a szabadságvágyat érzékelteti - igazítanak útba a szerző feljegyzései -, majd a tömeg szorongására emlékeztet: nem lőnek-e rájuk? A drámai folyamat - mert Szokolay »epikus « műveiben is zenedrámaíró - vége eufória: hála a szabadságért.” Az emlékest közönsége megérezte, hogy Kora tavaszra esett az idén a húsvét ünnepe. Ezen a nagyhéten különösen egy 17. századi korái határozta meg emlékezésemet arra a világraszóló eseményre, amely mindnyájunk számára az üdvösségünket jelenti. Már fiatalkoromban is nagy hatást gyakoroltak rám azok a zeneművek, amelyek keresztyénségünk lényegét, a golgotái eseményeket mutatják be. Ezen a tavaszon is kerestem azokat a lehetőségeket, amelyek főként a húsvét hetében bensőséges módon szólíthatnak meg a zene hangjain keresztül. Virágvasárnap délutánján a svábhegyi református templomban hallgattuk meg Tóka Ágoston orgonahangversenyét. Hassler korálja, Paul Gerhardt szövege, Ágoston művészi rögtönzései együtt hatottak rám, hiszen a különböző improvizációk között a gyülekezettel együtt énekeltük az Áprily Lajos fordította elmélkedő szöveget: „Ó, Krisztusfő, te zúzott, / Te véres szenvedő...” Gerhardt elmélyült szövege nem a golgotái jelenetet írja le, hanem a lelkiismeretével bajlódó, szemlélődő ember gondolatait tárja elénk, amely akár teológiai magyarázatként is felfogható arra nézve, miért is kellett Krisztusnak kínhalált halnia a kereszten. Énekeltük és különleges élményben lesz része. Ehhez tette hozzá a maga művészetét a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Nemzeti Énekkar (Antal Mátyás karigazgató vezetésével), valamint Boldoczki Gábor trombitaművész és Pataky Dániel tenorista. Ahogy Mozart zongoraversenyeiben felismerni lehet az operai karaktereket és hangütéseket, úgy hallhattuk Szokolay Trombitaversenyében is a lappangó operát - Boldoczki Gábor kivételes játékával. Az est utolsó Szokolay-műve a Vérnászból készített zenekari szvit volt. Az opera 1964-es ősbemutatóját két évvel követve született meg a bő ötperces, lasimádkoztuk: „Itt állok - ó, ne vess meg - / A gyötrelem helyén”, majd: „S kérlek, Lelked kegyelme / Sugározzák felém,” és végül: „Légy pajzsom és reményem, / Ha kétség látogat...” Ez a dallam zengett aztán bennem, amíg hallgattam a művészi orgonajátékot. A koncert záródarabjában ismét ez a dallam hangzott fel harmóniumon is, és zengett a svábhegyi kupola terében. Nagyszerdán ismét ez a korái töltötte be a lelkemet. A Kálvin téri református templomba indultam passió-előadásra. Előkészületként még otthon a zongorán eljátszottam a koráldallamot, amely még utazás közben is megmegszólalt bennem, és azon vettem észre magam, hogy halkan dúdolom. A Kálvin téri templomban holland fiatalok, több mint százan, Johann Sebastian Bach Máté-passióját adták elő. Az ötödik evangélista, Bach a passiótörténet evangéliumi szövegei között - akárcsak Gerhardt - elmélkedik, a lelkiismeretét vetíti hallgatóira, mint akik mind árulói voltunk Jézusnak, vagy akik mindannyian részvéttel telve állunk keresztje alatt. Ez a passió végigvezeti hallgatóit a Máté evangéliumában leírt eseményeken (stációkon), sú-gyors tételpár, amelyet több mint négy és fél évtizeden keresztül a Vérnászszvitként ismertünk. Hollós Máté megvallatta Kocsis Zoltánt is, akinek pályáját végigkísérte Szokolay Sándor. Mikor kezdődött ez? - hangzott a kérdés.- Zeneiskolás koromban találkoztam Hüvelyk Matyijával és az akkori kötetekben még meg nem lévő zongoradarabjaival, hiszen ő fiatalkorától egyike volt a pedagógiai célú zenét is íróknak. Viski Jánoson kívül, aki engem fölfedezett, nem ismertem zeneszerzőt személyesen, Szokolay is enigmatikusnak bizonyult. Művei utóéletét nemigen kísérte figyelemmel, ilyen termékenységgel ez nem is kivitelezhető. Talán három-négy olyan sokat alkotó zeneszerző létezett, aki be tudta osztani az idejét, például délelőtt komponált, délután hangszerelt és korrektúrákat végzett. Ő inkább olyan volt, mint Schubert: szinte még készen sem a közbeiktatott barokk áriák, kórusok és korálok pedig a szerző érzelmeit, együtt érző gondolatait tolmácsolják, amelyekkel én is azonosulhattam a közel háromórás mű alatt. Ahogy a felvezetésben is elhangzott, az egész mű hatalmas ívű zenei igehirdetés volt. A Máté-passióban Hassler korálja többször is meg-megszólalt, többféle mondandóval, de a mű derekán az ismert szöveggel (igaz, németül) zengte a kórus: „Ó, Krisztus-fő, te zúzott, / Te véres szenvedő, / Te töviskoszorúzott, / Kigúnyolt drága fő.. A héten újabb örömhírt kaptam Liliről, a kisunokámról, aki az országos református éneklőversenyen szólóénekével ismét arany minősítést ért el. Az eredményhirdetés a fasori református templomban történt, ahol nemrégiben avatták fel a templom kibővített Angster-orgonáját. A gyermekeknek is bemutatták a hangszert, és Lili lelkesen újságolta nekem: „Papa! A legnagyobb síp ötméteres!” Néhány szót váltottunk erről, de arról is beszéltünk, hogy ezen a héten emlékezünk az Úr Jézus halálára. Javasoltam neki, hogy tanuljunk egy éneket erről, és már ott is ültünk a zongoránál. Elkezdtem játszani ezt a koráit, amire ő sejtelmesen mosolygott, és azt mondta, hogy ismeri ezt az éneket. A Benkő-iskolában tanulták! Elővettük a református énekeskönyvet, és már zengett is volt egy darabja, amikor már a másikat hallotta magában, és azt írta. Tulajdonképpen nem kapta meg a kellő reputációt e gazdag életműért, igaz, ebben közrejátszott, hogy nem gondozta művei sorsát. A Vémász világsikere nem lepett meg, lebilincselő mű. Később megismerkedtem zongoraművész-pályára induló fiaival: először Gergellyel, majd Balázzsal, aki tanítványom is lett, méghozzá az, aki a legtöbbet viszi tovább abból, amit én művészi krédómnak tekintek. így kerültem kapcsolatba az apával is meg első feleségével, Szesztay Sári nénivel, aki műkedvelő szobrász lévén domborműben örökített meg engem. A másik családdal, Mayával és Orsi lányáékkal is nagyon jó a kapcsolatom. Kocsis Zoltánt egyszer megkérdezték, hogy melyik nagy zongorista-zeneszerzővel szeretne „találkozni”. A válasza így hangzott: „Találkozni, hát, sok mindenkivel szeretne az ember, én inkább azt mondom, hogy kiket szeretnék hallani. Ha választanom kellene, és ha lehetne ilyen mesebeli kívánságom, akkor Bachot szeretném hallani orgonálni, Chopint zongorázni... Érdekes módon Chopint, és nem Lisztet, mert Lisztnél talán tud az ember következtetni a tanítványok játékából vagy egyáltalán a legendából, abból a sok külsőséges, külsődleges megnyilvánulásból, amivel Liszt élt, és amit remekül ábrázoltak, fotóztak, karikatúráztak, de számomra Chopin valahogy nagyobb titok. Nem tudom őt megfejteni, nem tudom elképzelni...” Az Evangélikus Élet magazin április 3-i számában Szokolay Sándorról írott riportunkban a zeneszerző egyebek mellett így vallott: „Egyszer azt mondtam, hogy Bach zenéje nekem olyan, mint az imádság. Bach volt és maradt a kedvenc zeneszerzőm.” ■ Kő András gyermekhangján a korái: „Ó, Krisztusfő, te zúzott, / Te véres szenvedő...” Halkan kísértem őt. Csak ketten voltunk a szobában, de tudom, hogy a nyolc és fél éves gyermek tisztán csengő hangját Odafent is hallották! Nagypéntek estéjén ünnepélyes istentisztelet volt az újpesti baptista imaházban. Karvezetőnk állította össze az est programját. Már az énekkar fekete-fehér öltözete is azt jelezte, ma a Golgotára megyünk. Lelkipásztorunk igehirdetése, valamint Reményik Sándor és Tóth Árpád verse is a passiótörténet drámaiságát idézte. Az énekkar és a zenekar előadásában nálunk is ez a korái hangzott fel Händel többtételes művében, amelyet ez alkalommal nem az orgona, hanem a zenekar és egy csembaló hangja kísért. Hassler koráljának éneklésébe a gyülekezet is bekapcsolódott. Gerzsenyi László fordítása is a megsebzett, durván bezúzott Krisztus-arcról szól. Az első két vers éneklése megnyitotta, a következő három vers pedig bezárta nagypénteki istentiszteletünket, amelynek áhítatát csak még inkább elmélyítette a korái előjátékaként csembalókísérettel felhangzott hegedűszó. Ez a korái, amely aranyfonálként kísérte végig nagyhetemet, markánsan bevéste emlékezetembe az értem szenvedett, bezúzott Krisztus-arcot. ■ Marosi Nagy Lajos Oratio oecumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk, aki Fiadban magadra vetted bűneink végső terhét, és általa megnyitottad előttünk az új élet útját, kérünk, hallgasd meg könyörgésünket! [Lektor:] Köszönjük, hogy úgy ismersz bennünket, ahogy vagyunk, és bűneink, emberségünk válságos helyzete miatt nem elvetettél bennünket, hanem szereteted minden melegével fordultál felénk Jézus Krisztusban. Köszönjük neked szeretetedet, kegyelmedet és új életet teremtő erődet. Könyörgünk, vezess úgy minket, hogy megtapasztalt szereteted örömmel, reménységgel és hálával töltse be életünket. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Köszönjük, Atyánk, hogy egyházat gyűjtöttél ebben a világban, és bennünket is elhívtál közösségébe. Segíts meglátnunk és megértenünk, hogy mit akarsz ajándékozni nekünk ebben a közösségben. Segíts újra és újra örülni annak a kincsnek, amelyet igédben és szentségeidben ajándékozol nekünk. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azokért, akik egyházadban szolgálatot végeznek. Adj nekik naponta megújuló erőt, leleményességet, kedvességet és tisztánlátást, hogy szolgáid betölthessék azt a feladatot, amelyet rájuk bíztál. Könyörgünk azokért, akik nem találják helyüket közösségeinkben, és segíts nekünk hozzád vezető utakat nyitni előttük. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk világunkért, az emberiségért. Te látod, milyen mélységeket nyit meg az emberi bűn és felelőtlenség, és te látod azt is, hányákat nyel el ez a mélység. Te értünk a mélységes mélybe hajoltál, hogy minden válság, minden reménytelenség, az elmúlás mélyén is megtalálj bennünket. Kérünk, segíts evangéliumod fényét tükröznünk oda, ahol sötétség, kilátástalanság uralkodik. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg minket, mennyei Atyánk, vezess minket az új életben, amellyel megajándékoztál Jézus Krisztusban! [Gyülekezet:] Ámen. HIRDETÉS _______ 50 ÉVE HARANGÖNTÉS ŐRBOTTYÁNBAN GOMBOS MIKLÓS aranykoszorús harangöntőmester Kiváló magyar szakemberek által készített, külföldön is elismert magyar termékeket gyártunk (harangjátékokat is) a harangokkal kapcsolatos bármely munkához. harangontes.hu - harangontode.hu Levélcím: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 121. Mobil: 30/948-9575, fax: 28/361-770. E-mail: gombosmi@harangontes.hu. Bezúzott Krisztus-arc Az idei nagyhét zenei visszhangja
